Egyrészt meglepő volt, mert a vezetői funkciót betöltő RMDSZ-es vezetőink között zajlott a sajtóban történő ,,konfliktuskezelés’’, másrészt, hogy erezni lehet a megjelent cikkekben azt, hogy a közéleti szereplőinket olyan támadások érik, amelyek részben a magyar-magyar együttműködés csak látszólagos előrelépéseinek tudhatók be. Azért nevezem látszólagos javulásnak, mert az erdélyi magyar pártok politikusaitól nagyon sokszor hallhattunk összefogásról, de megvalósulására mindmáig nem került sor, ezért az emberek számára mindmáig hiú ábránd maradt.

Az RMDSZ – MPP viszonyával kapcsolatosan azt hiszem belátható, hogy a csak kirakatpolitikáról beszélhetünk. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az elmúlt évek romániai magyar kisebbségpolitikusai által beígért, de meghiúsult összefogása. Azt hiszem, hogy a magyar-magyar összefogásra való törekvések, valamint ennek eltérő értelmezései az egyik legádázabb harchoz vezettek és vezetnek a székelyföldi politikában. A kialakult helyzet érdekes és meglepő volt sokak számára.

El kell gondolkodnia az RMDSZ vezetőségének is a történteken, hiszen szavazatainak többségét a 2012-es választásokkor Székelyföld adta, és éppen annak legnagyobb magyar többségű megyéjében kerül sor két ugyanazon párt tagjai közötti konfliktus sajtóban való lerendezésére. Félő, hogy ez és az ehhez hasonló megengedett történések destruktív pályára állítják az RMDSZ-t, és így az tovább gyengül.

Az EP-választások közeledtét figyelembe véve el kell gondolkodnunk azon, hogy hol a határ, és megengedhető-e a hasonló magatartás vezetőink részéről abban az időszakban, amikor összefogásra van szükség, és az EP-ben lévő érdekérvényesítés a tét. Választások közelednek, és az RMDSZ-es vezetők viszonyainak rendezése most nem prioritás, hiszen nem most van az ideje annak, hogy disputákat folytassanak a nyilvánosság előtt arról, hogy ki, mikor és mit kellett volna csináljon, vagy nem csináljon. Az ilyesmit a párt berkeiben szokás lerendezni kulisszák mögött.

Az erdélyi magyar pártok helyzetét szemlélve elmondható, hogy az autonómiájuk szűkülőben van, és az összefogásra nincs kilátás. Ennek következtében az RMDSZ-ben sem elég a rövid távú célok megfogalmazása. Hosszú távú célok megfogalmazására és döntések meghozatalára van szüksége. Érdemi vitát az EP bejutó helyeiről még nem folytattak a pártok, tehát összefogásról vagy annak körvonalazódásáról jelen esetben még nem beszélhetünk. Azt hiszem, hogy jelenleg nem személyes problémákkal kellene foglalkozzanak vezetőink, hanem a magyar-magyar összefogás irányába kellene elmozdulni, és érdemi vitát folytatni az EP-lista bejutó helyeiről.

A választónak nem az a fontos, hogy a választott vezetőink személyes ambícióiknak és hiúságuknak a sajtóban adjanak hangot, hanem az, hogy konkrét, az emberek számára fontos és gondot jelentő problémákra keressenek megoldást. A politikából való kiábrándulás már nem kérdéses. A kérdés az, hogy sikerül-e túllépni a történéseken, és visszaadni az emberek vezetőikbe vetet bizalmát, hiszen ez minden párt érdeke.

Pál Alfréd Zoltán