Kikérem magamnak, igenis van kullancs, rengeteg, s egyre nagyobbak ezek a dögök. Persze a megosztó a nagyváros szürke panelrengetegéből honnan is tudná? Magam előtt látom az ilyen okoskákat, kényelmes foteljéből szörföl a neten, s azt hiszi mindent tud s mindenhez ért. De bár csak hinné, s tartaná meg a véleményét magának. Jönne ide, lakna az erdőtől 10 lépésre, fák alatt sétálna el naponta (amiről persze potyognak – nem, nem repülnek, nincs szárnyuk!), no akko meglátnám. S még mielőtt valaki, mondjuk túlzott aggodalomból az egészségemért, hülye kérdéseket tenne fel, játszunk egy kis igen-nem játékot.: igen – kullancs volt, mi a frász mászik még be a bőröd alá? Amúgy, hidd el jól ismerem, mondhatjuk közeli \'haverok\' vagyunk. Igen – tudom, hogy veszélyes, minden évben a nyár derekán csináltatok vérvizsgálatot. Eddig nem volt gond...

Igen – a kullancsok is szeretnek, sajnos. Képzeld el, hogy nézek ki nyáron agyoncsípve szúnyogoktól, gyógyuló kullancscsípésekkel, s persze a természet adott egy pár szeplőt is. Vajon mért nem szeretem a strandolást? Ráadás egy-két pókcsípés és darázscsípés (apropó darazsak, gyerekkoromban csak a megszokott ügyes kis darazsak voltak, honnan kerültek elő ezek az óriási példányok? Bár a csípésük ugyanúgy fáj, sajnos)

Nem – nem mindenki vérét szeretik, mondhatnak a tudósok bármit, a volt párom hét év alatt egyet se szedett össze, rajtam meg rallyznak. Szeretik a szép széköly vérem, na. Ők is, meg minden élősködő nyavalya. Ha vizenyős helyen laknék csak úgy csüngnének rajtam a piócák. (bár lehet, hogy így is igen, csak kétlábúak)

Igen – kiszedtem, nem gyufával, nem olajjal kenegetve, hanem a már évek óta beszerzett szakszerű csipesszel. Patikákban kapható, ha elmész a sürgősségire ott is ilyent használnak s ha kitudom szedni magam mért foglaljam le a mentősöket? Persze, ha megpirosodik, netán nő a kerek gyűrű lesz körülötte, menj orvoshoz.

Nem – nem maradt benne a feje, Hál\'Istennek. Nem – nem félek, megmondaná, valaki mit oldana meg a félelem? Inkább őszinte gyűlölettel s utálattal viszonyulok hozzájuk. Mondjuk attól azé félek, hogy valahol a hátam közepén ver tanyát egyikük s na onnan, hogy a jóégbe szedem ki?

Igen - fáj, nagyon nehezen gyógyul. Nekem 2 hónap múlva is látszik a helye a bőrömön.

Nem – nincs a földkerekségen olyan módszer/termék mivel megelőzd. Ezek a mutáns dögök immúnisak mindenre. Hidd el, próbáltam már kenőcsöt, sprayt, karperecet, lósz@@rt se érnek. Mondom, próbáltam még azt a kutyáknak készített nyakörvet is!! Nálam az se hatott. Furcsa, a kutyánál igen.

Igen – van megoldás, ha annak nevezhetjük... szépen megtanulod, hogy minden kis ingerre, amit a bőrödön érzel, felszöksz s megnézed mi az. S mindezt legalább napi ötvenszer. De a legjobb éjjel, amint a villanykapcsolóig eltámolyogva, belerúgva az ágy lábába, káromkodva leszeded az eget s kiderül, hogy csak álmodtál. Hidd el, a szezon végére már érzem a különbséget a csiklandozó hajszál s a sétáló kullancs közt. A baj csak az, hogy ugyebár vénülünk s az agyunk sem a régi, a tél alatt simán elfelejti amit keservesen megtanult s tavasszal kezdheted elölről.

Nem – nem fogok elköltözni csak a kullancsok miatt. Nem – nem csak hisztéria, nálam lassan már idegbaj...

Persze, aki még nem jött rá – ez itt csak magánvélemény, amit leírtam annak nincs tudományos alapja, kutatásokat se végeztem, csupán a jó öreg tapasztalat beszél belőlem. Akik meg azt hiszik mindez csak hisztéria, azoknak üzenem, hogy ingyen szállást biztosítok pár napra, azzal a feltétellel, hogy eljön s összeszedi s elviszi az egész \'képzeletbeli\' kullancsot. Mi baja lehetne, úgyse léteznek, nemde? Végül meg – igen – ilyen vagyok, ha dühös vagyok, látnál csak, dohogok, csikorgatom a fogaim. Lehet az idén hamarabb kéne megcsinálni azt a tesztet...

Engi Adél