UNITER-díjözön magyar produkcióknak

A Kultúrpalotában Ion Caramitru, az UNITER elnöke üdvözölte a gála több mint ötszáz díszvendégét, meghívottját. „Isten hozta önöket, a kultúra és tudományok palotájába, az erdélyi art nouveau ezen remekművébe” – hangzott el köszöntése az igencsak fegyelmezetten és gördülékenyen zajló eseményen, amelyet a Román Közszolgálati Televízió 1-es és a Román Rádió kulturális csatornái élőben közvetítettek.

Az esten tizenegy kategória nyerteseit hirdették ki, díjazták a legjobb előadást és rendezést, átadták a legjobb női és férfi mellék- és főszerepekért járó elismeréseket, kitüntették a legjobb látványtervet, kiválasztották a legjobb színházkritikust, a legjobb televízió- és rádiójátékért járó díjat, de debütdíjat is osztottak.

A legjobb férfi mellékszereplő díjára két magyar színészt is jelöltek, Bogdán Zsoltot és Pálffy Tibort, ám a zsűri ezt Valer Dellakezának ítélte oda, a craiovai színház Tóték című előadásában nyújtott alakításáért, aki a díj átvételekor beszédét ezzel a két szóval zárta: Szeretlek, Örkény!

Életműdíjat kapott Petru Ciubotaru színész, Mihai Măniuţiu rendező, Virginia Itta Marcu színésznő, Anca Pâslaru díszlettervező, Zeno Fodor színikritikus. A 2013-as év legjobb román drámájának járó kitüntetést a marosvásárhelyi Alina Nelega dramaturg, író kapta, amelyet a román királyi család ajánlott fel, és amelyet Miklós herceg adott át. Egész életművéért kapott UNITER-díjat Victor Rebengiuc színész, akit az egész terem állva tapsolt. Dokumentumszínház kategóriában Gianina Cărbunariu nyert, akit a vásárhelyiek 20/20 című előadásáért ismernek.

„Bernády merészsége ihletett meg”

„Nagyon jól éreztem ma este magam. Én mindig nagyban szerettem gondolkodni. Lehet, hogy nagyképűen hangzik, de Bernády merészsége ihletett meg, amikor felajánlottam, hogy tartsuk Marosvásárhelyen a 22. UNITER-gálát, hiszen Bernády részéről is merészség volt egy kisvárosnak egy ekkora palotát emelni. Színházi vezetőként úgy érzem, folyamatosan az utókornak dolgozom, és nem a hirtelen termelt haszon a célom, úgy is tekintek erre a rendezvényre, mint egy befektetésre. A 22. UNITER-gála célja az volt, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy igenis lehet kisvárosban nagy eseményeket megvalósítani. Nagyszerű dolgoknak voltunk tanúi ma este: például Kossuth Lajost láthattuk a háttérben kivetítve, miközben a színpadon román népzenét játszottak, és a kettő nagyon megfért egymás mellett” – mondta Gáspárik Attila, az esemény házigazdája.

„Nagyon örülök ennek a díjnak, mert azt gondolom, hogy ezzel a kitüntetéssel a szakma elismeri az egész tevékenységem. Őszintén mondtam a díj átvételekor, hogy nagyon sokat köszönhetek azoknak a kollégáimnak, akikkel hatvan év alatt együtt dolgozhattam, akiktől nagyon sokat tanultam, és akiknek a tehetsége ihletett meg mindig, ennek köszönhetően tudtam elvégezni a munkám” – mondta a marosvásárhelyi színházkritikus, Zeno Fodor.

A nagydíjért odaadta volna saját elismerését

„Az egyik volt tanítványom a kategória nyerteseinek kihirdetése előtt megkérdezte, hogy izgulok-e. Mondtam, hogy nem, sosem voltam izgulós típus, különben is, ez már a negyedik UNITER-jelölésem. Rögtön azután eszembe jutott, de mit fogok mondani, ha mégis felhívnak. Furán is éreztem magam a színpadon. A helyzet szülte kényszerben eszembe jutott, hogy nekem azoknak az embereknek kell megköszönnöm, akik még nálam is hátrébb vannak, és akik nálam is láthatatlanabb munkát végeznek: akik a díszletet beállítják, tologatják, és akikkel amúgy nagyon sokat veszekszem, mert el kell érnem, hogy azt csinálják, amit én szeretnék. Nagyon szerettem, és azt gondolom, hogy a Hamlet egy nagyon jó előadás. Pont azt mondtam Bocsárdi Lacinak, hogy odaadnám az UNITER-díjamat azért, ha az eladás kapta volna meg a legjobb produkcióért járó díjat” – nyilatkozta a Székelyhonnak Bartha József.

„A Marosvásárhelyen megrendezett UNITER-gála azt jelzi, hogy a város fontossá vált az ország kulturális térképén, különleges helyzeténél fogva, hiszen itt évszázados kultúrák találkoznak egy olyan színházi és kulturális közegben, amely mindenféleképpen az ország és a Kárpát-medence élvonalába tartozik, akár a román, akár a román kultúra szemszögéből nézzük. Ez az esemény a városnak kijárt, hiszen régóta mondom, hogy a marosvásárhelyi lakosságra eső színházi intézmények száma világviszonylatban is párját ritkítja” – méltatta az eseményt Kovács Levente rendező.

Kolozsvárra és Sepsiszentgyörgyre került a két nagydíj

„Nem a díj a fontos, de ez az előadás, érzésem szerint, megérdemelte a kitüntetést” – jelentette ki portálunknak alig pár perccel az Uniter-díj átvétele után a Kolozsvári Állami Magyar Színház főrendezője és igazgatója, Tompa Gábor. Roger Vitrac darabjával az utóbbi másfél évtized alatt a sétatéri társulat ezennel immár a nyolcadik, legjobb produkciónak járó nagydíjat gyűjti be.

„Öröm, hogy társulatunknak ennyi év után is ilyen magas szinten sikerül tartania a mércét. Annak dacára, hogy minden színház életében vannak hullámvölgyek, úgy tűnik, a mi csapatunk sikerül magasan lebegnie és lobognia. Én ezt annak tulajdonítanám, hogy színészeinkben megvan a kellő alázat, soha nem feküdnek a képzeletbeli babérjaikra, mindig újra és újra tudják kezdeni alkotói munkát” – nyilatkozta Tompa Gábor, aki hosszú életet és komoly nemzetközi pályát jósol a Silviu Purcărete által rendezett nyertes darabnak. A kolozsvári szakember ugyanakkor elismerésének adott hangot amiatt, hogy a rendezők kategóriájában volt tanítványa és jó barátja, Bocsárdi László vitte el a pálmát.

A Sepsiszentgyörgyön színpadra állított Hamlet rendezője elsősorban annak örül, hogy a román színházi szakma olyan tárgyilagossággal közelít a kérdéshez, amit más területen lehetetlen tapasztalni. Bocsárdi szerint ezzel magyarázható a magyar alkotók által elnyert díjak száma. A szentgyörgyi színi direktor és rendező ugyanakkor a nem kevesebb, mint öt kategóriában díjra jelölt társulatára is rendkívül büszke. „Én nem hiszem, hogy egyik előadást a másikkal lehet versenyeztetni, és a kérdést objektíven megválaszolni. Az, hogy valamelyik társulatról azt állítsák, hogy az év legjobbja volt, szerintem túlzás. Én a seregszemlékben hiszek, de versenyekben nem” – szerénykedett a Balázs Zoltánt (Nagyszebeni Radu Stanca Színház) és Purcăretét (Kolozsvári Állami Magyar Színház) „leköröző” sepsiszentgyörgyi szakember.