Gyógynövényekkel az egészségünkért

Vidékünkön rengeteg olyan gyógynövény található, amely jótékony hatással lehet az egészségre. Maczalik Ernő karcfalvi biológus, nyugalmazott biológiatanár, aki gyógynövények termesztésével és gyűjtésével is foglalkozik, az ebben az időszakban már gyűjthető növényekről, azok hatásáról és elkészítési módjáról beszélt nekünk.

– Milyen gyógynövényeket lehet és érdemes begyűjteni ebben az időszakban?

– Gyógynövényeket az év minden szakában lehet gyűjteni, bármilyen hihetetlen, még télen is. Gondolok itt az élősködő fagyöngyre, ami télen a lombok nélküli fákon egészen könnyen észrevehető. A legbőségesebbek gyógynövénygyűjtés szempontjából az igazi nyári hónapok – június, július, augusztus –, amikor száznál is több fajt lehet megtalálni vidékünkön. Ezek begyűjtése függ attól, hogy a növény milyen vegetációs periódusban van: optimális időben kell leszedni őket, a virágzó növényeket például akkor, amikor már virágoznak, de még nem hullt el sziromlevelük. A terméseket akkor gyűjtjük be, amikor beértek, a kérgeket tavasszal, amikor beindult a nedvkeringés a növényben, de még nem lombosodott ki. A gyökereket érdemes akkor gyűjteni, amikor alig jelent meg a növény, vagy késő ősszel, amikor valami még maradt a föld felszínén belőle – hogy felismerhessük –, mivel ilyenkor a hatóanyagai a gyökérzetben találhatók.

Vidékünkön ebben az időszakban is rengeteg gyógynövény található, és sokáig sorolhatnám, ha mindegyikre ki akarnék térni. Ezért megemlítem a legismertebbeket ezek közül. Egyik ilyen növény a bodza, amelynek több felhasználási lehetősége is van, egyaránt készíthetünk belőle vizelethajtó és izzasztó hatású teát, valamint frissítő üdítőt is. Ilyenkor már a nyírfa levele is kifejlődött annyira, hogy szedhető, és húgyúti fertőtlenítő hatású tea készíthető belőle. Ne feledkezzünk meg a lucfenyő tobozáról sem, ami idén bőséges termést hozott, ebből szörpöt készíthetünk, amely hűléses megbetegedésekre kiváló felnőtteknek és gyerekeknek is egyaránt. Az egyik legközkedveltebb gyógynövény, a cickafark is virágzik már, amely széles spektrumú hatással rendelkezik, főként gyulladáscsökkentő, sebforrasztó. Állandó fogyasztásra viszont nem ajánlott, mivel egy olyan alkaloid van benne, amely hosszabb távon árt a szervezetnek. A természeti közegben sokféle menta is megtalálható, amelyeket szedhetünk, de a termesztett két faj, a bors- és fodormenta az igazi érték. A menta az a növény, amelyet egy életen át lehet fogyasztani, mint étkezési teát, mivel káros mellékhatása nincs, ugyanakkor fontos, epeműködést szabályozó hatású. Vérehulló fecskefüvet is találhatunk még virágban, de mivel 20 féle alkaloid található benne, így a helytelen alkalmazása mérgezést is okozhat. Orvosi javaslatra viszont alkalmazható kimondottan a rendetlen epehólyag működésének javítására. Nemsokára az orbáncfű is megjelenik, amit itt a székelységben vérfűnek is neveznek, májvédő hatású, a gyomorfekélyt is gyógyítja, de nem javasolt más teafüvekkel keverve fogyasztani. Virágzik a fekete áfonya, igazán telített íze viszont az őszi áfonyalevélből főzött teának van, a zsenge leveléből készített tea viszont vércukorszint-csökkentő hatású.

– Említette, hogy bizonyos növényeket a teához nem ajánlott mással keverni. Melyek azok, amelyeket keverhetünk?

– A teakeverékek elkészítése tulajdonképpen tudomány és művészet. Tudomány, mivel fitokémiai ismeretek is szükségesek ahhoz, hogy tudjuk, milyen tartalmi anyagok vannak bizonyos növényekben, ezért a legjobb a teakeverékek elkészítését szakemberre bízni. A nem megfelelő arányokban összekevert gyógynövények egymás hatását ronthatják, így a nagyon csersavas növények rontják az anyagok felszívódását. Művészet is, hiszen ha pár étkezési tea – kakukkfű, menták, orbáncfű, szurokfű, hárs, citromfű – a rendelkezésünkre áll, abból szinte végtelen számú, különböző étkezési teakeveréket lehet összeállítani. Legjobb, ha merünk játszani a teákkal, ki kell próbálni bizonyos párosokat bizonyos arányokkal. Ha kizárjuk a gyógyszeripari nyersanyagként használható mérgező gyógynövényeket – gyöngyvirág, bolondító beléndek stb. –, akkor az általunk szedett növények bármelyikét párosíthatjuk ízlésünknek megfelelően.

– Ezeket a gyógyhatású teafüveket hogyan ajánlott szárítani, tárolni?

– A túlszárított növények elveszítik hatóanyagaikat, ezért figyelve kell szárítani, egész addig, amíg törik, ha hozzáérünk. A legmegfelelőbb, ha árnyékban történik a szárítás, páramentes környezetben, hogy ne álljon fenn a penészedés veszélye. A száraz növényeket ajánlott letörni, így egyenletes állagú növényi készítményt kapunk. A száraz, letört teafüvet legjobb, ha papír-, de vászonzsákban is tárolhatjuk, lehetőleg száraz, sötét helyen. Ami viszont tilos, az a műanyag tasakba való csomagolás. A teákat ne tartsuk éveken át, hiszen elveszítik hatóanyagaikat, legjobb, ha az előző évben begyűjtött teák elfogynak a frissen szedett teafüvek szárításáig.

– Eddig a teafüvek szárításáról beszéltünk, de a frissen szedett növényekből is készíthetünk teát?

– A szárítás közben nagy vegyi átalakulások mennek végbe a növényekben, ezek sok esetben pozitívak, de lehetnek negatívak is. A legyezőfű például szalicilsavat tartalmaz – ebből készítették először az aszpirint –, azonban a száradás során az enzimek hatására ez a sav lebomlik, a növény elveszti hatóanyagát. Ettől eltekintve többnyire minden nyers teafűből készíthetünk teát, viszont annak az íze és jellege is más lesz, mint a szárított változaté. Az áfonya például azon növények közé tartozik, amelyek akkor adják vissza igazi aromájukat, ha megszárítják.

– Ha már sikeresen összegyűjtöttük és megszárítottuk a teafüveinket, akkor hogyan ajánlott azokat elkészíteni?

– A szakkönyvek tudnak ebben segíteni, hiszen azokban pontosan megadják még az arányt is, hogy a 250 ml vízhez mennyi növény szükséges. Emellett leírják, hogy milyen teafüvekből készítsünk forrázatot, főzetet, áztatást vagy macerátumot. Macerátumnak nevezzük azt a teakészítési módot, amely során a teafüvet langyos vízbe tesszük, és legalább egy napig hagyjuk állni. Ezt azokban az esetekben alkalmazzuk, amikor a tartalmi anyagok hőre érzékenyek, és elbomlanának, ilyen a C-vitamin. Ezért, ha azt szeretnénk, hogy a hecserliből valóban kioldódjon a C-vitamin, akkor azt megtörve, langyos vízbe kell áztatni legalább 24 órát, utána fogyasztható. Vannak olyan növények – a mályvagyökér is –, amelyeknek forrázata, főzete nyálkás, sűrű, ez esetben is ajánlott a macerátum. A tanácsom azoknak, akiknek nem áll szakkönyv a rendelkezésükre, hogy általános szabály nincs az elkészítésre, végeredményben a legbiztosabb, ha az ember saját maga tapasztalja meg egy-egy tea elkészítésének módját.

– Önnek mi a vélemény arról, hogy sokak szerint a gyógynövények helyettesíthetik a gyógyszereket?

– Mindkettőnek megvan a maga helye és szerepe, nem szabad egyoldalúvá válni, vagy túlzásokba esni. Vannak olyan esetek, amikor a gyógyszer bevitele elkerülhetetlen, gondoljunk csak egy műtétre, egy cukorbetegségre. De mivel a gyógynövényeknek nincsenek káros hatásaik, ezért hosszú ideig használhatók, így a krónikus betegségek kezelésében sokszor előnyösebbek, mint egy gyógyszer – a gyomorfekély vagy a felső légúti fertőzés gyógyítható csupán gyógyteával. Olyan esetek is vannak, amikor a két kezelési formát kombinálják, a felírt gyógyszer mellé gyógyteát is ajánlanak.