Jóformán be sem értünk Makfalva főterére, a Parajdi Fúvószenekar muzsikája jelezte: jó helyen vagyunk, és nem késtünk le a központtól a Ziegler-kertig tartó felvonulásról. Az ünnepélyt Kiss Károly református lelkipásztor, Makfalva Székely Tanácsának elnöke nyitotta meg, aki a nyugtalanító múlt és jelen eseményeire reflektálva megnyugtató gondolatokat is közvetített, hangsúlyozván: a gyereknemzés, gyereknevelés ideje van.

Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke emlékeztette a résztvevőket: először majálisoznak úgy, hogy nincs közöttük Márton Zoltán polgármester. Kifejtette, a házakon lengő székely zászlók válaszként érkeztek a Hármasfalut ért kormánymegbízotti zaklatásra, amiért kihelyezték a kommunizmusban egybeolvasztott három település hagyományos nevét tartalmazó táblát. „A zászlók azt üzenik, hogy Márton Zoltán nélkül sem omlott meg az ostromlott vár fala, helyükön vannak a makfalviak, és meg fogják őrizni a székely önazonosság részeként ismert településneveket: Csókfalvát, Atosfalvát és Székelyszentistvánt” – fogalmazott.

Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke beszédében arra mutatott rá: „napnál is világosabb, hogy az asszimilációs politika folytatása és törekvései ma erősebbek, mint bármikor az elmúlt 25 évben – majd így folytatta: Nyakkendős autonómiaküzdelmünket méltányolni kellene, elsősorban éppen annak az Európának, amelynek alapértékei között ott szerepel az önrendelkezés és az autonómia”.
Vass Imre, Makfalva alpolgármestere üdvözölte a testvértelepülések delegációit, majd elmondta, örömmel nyugtázza, hogy a székely majális szervezésének hagyománya terjed. „Együttérzésem fejezem ki a jogtalanul meghurcolt Mezei János iránt, de hasonlóképpen vállalom a szolidaritást Ráduly Róberttel is” – fogalmazott.

Már az ünnepi beszédek előtt az üstök alatt pattogott a tűz, és az üvegesedő hagyma illata lengte be a levegőt. A délutáni órákban a Hármasfalui Gazdakör vendégszeretetének köszönhetően meg is kóstolthattuk a Szabó János irányításával készült babgulyást. „Nagyon jól érezzük magunkat, minden évben itt vagyunk” – mondta Palkó Erzsébet, Faluvégi Juliánna és Kendi Mária, János bácsi segédei. „Az a jó, hogy gasztronómiailag, érzelmileg is meg tudunk nyilvánulni” – fogalmazott a főszakács, akinek az sem szegte kedvét, hogy a sötét-ruhások elkobozták az egyik árus összes nemzeti zászlaját.

A marosvásárhelyi Kerekes Ibolya is minden évben részt vesz a majálison. „Ragyogóan érzem magam, Makfalva a világ egy nagyon jó sarka. Lélek van itt, és aki itt van, mind hisz valamiben, ezért jó velük együtt lenni. Bár úgy tűnik, sosem voltunk még ilyen kevesen, ez azt is jelenti, hogy hál’ Istennek tobzódunk a programokban és emiatt nem jöttek a tavalyi vendégek. Tisztelem azokat, akik folytatják annak a munkáját, aki már csak lélekben van velünk” – fogalmazott a székely majálisok állandó résztvevője. A szervezők részéről a szolokmai Szép Zsigmond és a makfalvi önkormányzatnál dolgozó Bányai Éva is elmondta, elégedettek a szervezéssel, és örvendenek, hogy az idő is velük tartott: „egyedül a polgármester hiányzik nagyon” – mondta utóbbi. Álljon pedig végezetül az a gondolat, melyet egy Marosvásárhelyen élő férfi fogalmazott meg: „Makfalva az a település, melynek lakói rengeteget tettek az autonómiáért, elég ha csak a székely zászló kitűzésére vagy a székelyek nagy menetelésére induló szekérkaravánra gondolunk. Éppen ezért méltán érdemelné meg Székelyföld lelki fővárosa címet.”