Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

22:21

Kicsúszott a továbbjutás a marosvásárhelyi kosarasok kezéből

22:06

Meghalt Robert Duvall Oscar-díjas amerikai színész

21:19

Ígéret: nem csökken a kórházakban, a mentőszolgálatnál és a sürgősségen dolgozók jövedelme

21:15

Gyenge napot fogott ki a Corona, ezt kihasználta a Red Hawks

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Marosvásárhelyről riasztottak helikoptert a hétéves gyermekhez, akire szénabála esett

Luxusautók frontális ütközése: egy üzletember életét vesztette, egy terhes nőt helikopterrel vittek kórházba

Kirúgják azokat az állami szektorban dolgozó orvosokat, akik munkaidejük alatt magánpraxisban is dolgoznak

A gyalogátkelőn gázoltak el egy fiatal lányt Csíkszeredában

Bevetésre igyekvő tűzoltót bírságoltak meg, mert nem adott elsőbbséget

Tánczos Barna szerint a magyar közösséget jobban tudják segíteni a kormányon, mint ellenzékben

Tánczos Barna szerint politikai szempontból nehéz viselni ezt a terhet, de vinni kell

Orbán Viktor: a 2026-os év a győzelem éve lesz

Ötödik alkalommal is halasztott az alkotmánybíróság a bírák és ügyészek nyugdíjazásának ügyében

Cseke Attila: Küszöbön a közigazgatási reform elfogadása

Végre újra láttam a tengert

Fotó: Katona Era

Az egyik olyan dolog, amiért rajongok Olaszországban az a tenger, a tengerpart (ez egyébként korábbi írásaimból is kiderülhetett). Tegnap végre újra sétálhattam mezítláb a homokban, és belegázolhattam a hullámok közé a sekély vízbe. Feltöltött, újra tele vagyok életkedvvel, pozitív energiával.

Székelyhon

2020. május 26., 20:122020. május 26., 20:12

A strandok készülnek a nyitásra. Néhány kávézó, étterem már nyitva is van, de láthatóan maximálisan betartják az előírt szabályokat. Az asztalok másfél- két méternyire vannak egymástól, minden étterem bejáratánál testhőmérséklet mérés van, kézfertőtlenítés kötelező.

A lakhelyemtől 20 kilométer az Adriai-tenger, és sehol nem volt ellenőrzés útközben, igaz, nem kellett átmennem Abruzzo tartomány határán, de az odavezető úton a carabinieri autói egymást érték. Fürdeni még nem lehetett, így én sem próbálkoztam meg vele. Erre május 29. után lesz lehetőség. Turisták persze nem voltak, a helyiek közül is kevesen voltak a parton, 1-2 sétálóval találkoztam, lehet azért is, mert erős szél fújt.

A tengerpartra egy barátom kísért el, akivel a karantén alatt szintén nem találkozhattam, mert ő az egyik szomszédos helységben lakik. Beszélgettünk, hogy kinek hogy telt a bezártság. Egy autószalonban dolgozott a járvány előtt, de ők is bezártak, ők június 4-én nyitnak. Ő is várja a kormány által ígért támogatást, de eddig még senki sem kapott, ő is a tartalékaiból él, na meg ő a szülőkkel lakik, és mégiscsak könnyebb, ha nem egyedül van az ember. Nagyon udvarias, mint az olasz férfiak általában, előzékeny, kinyitja a kocsi ajtaját beszállás előtt, nem tagadom, jól esik. Többször felajánlotta a segítségét, amit persze én visszautasítottam, nem tart ott még az ismeretségünk, hogy engem támogasson vagy bármi hasonló. Szeretek magam meg állni a lábamon.

Amúgy, már írtam régebben,

nagyon pozitív gondolkodásúak itt az emberek, mosolygósak, mindig biztatják egyik a másikat, hogy minden jó lesz és még véletlenül sem mondanak rosszat.

Erről jut eszembe, amit az egyik otthoni barátnőm mesél, és ami nagyon zavar. Mutattam neki pár fotót a kisvárosról, ahol élek, hogy milyen gyönyörűek a járda mellett a rózsák, milyen tiszta és gondozott a környezet. Erre ezt írta a barátnőm: „Itt bunkó emberek vannak, letépnék, megrongálnak mindent”. Sajnos nekem is volt otthon ilyen tapasztalatom. Belegondolnak ezek az emberek, hogy mit tesznek? Nem számít a környezet amiben élnek?

Fotó: Katona Era

Hiszen ők élnek abban a városban és ők „használják”. Ebből is látszik, hogy miért nem vidámak otthon az emberek. Mert amilyen a környezeted, olyan a lelked. Nem azt mondom, hogy nincs itt szemét az utakon, de nem rongálnak és nem teszik tönkre a természetet. Erről jutott eszembe például a tavalyi Békény meder takarítás, amiből én is kivettem a részem. Nem kis munkánk volt benne, de pár nap múlva már több helyen is ugyanúgy bele volt dobálva mindenféle üveg, doboz, flakon és másféle dolgok.

Elszomorít, hogy mennyire nem számít egyeseknek, hogy milyen környezetben élnek, mennyire nincsenek tekintettel embertársaikra, nem értékelnek semmit. Szidják a kormányt, a város vezetőségét, de ők mit tesznek a változások érdekében? Hol van az összetartás, hol van a szeretet a másik emberrel szemben? Miért nem fontos a város tisztasága?

Emlékszem, amikor a Békény meder takarítása után büszkén (büszkék is lehetünk, mert össze fogtunk és megcsináltuk) megosztottuk a fotókat, egyes negatív megjegyzések arról szóltak, hogy előbb az utakat kellene rendbe rakni, javítani. Tehát nincs értéke, amit teszel és csinálsz? Szomorú.... Kicsit remélem, hogy a karantén, a bezártság azért sokaknak időt adott az elgondolkodásra, a változásra.

(folytatjuk)

Katona Era, Olaszország