Nádasok, tavirózsák, teknősbékák, pelikánok, hattyúk és más madárfajok között haladva fedezhettük fel a Duna-delta különleges világát. Láthattuk Letea nem mindennapi erdejét és vadlovait, és eljutottunk a Duna torkolatáig is. Mindemellett megérthettük azt is, hogy miért ösztönzik gyerekeiket tanulásra a helyiek és arra, hogy máshol keressenek megélhetést. Megtudtuk továbbá, hogy mit tapasztalnak a lipovánok az Ukrajnában zajló háborúból. Ebbe engedünk betekintést olvasóinknak az alábbiakban.
2024. június 08., 21:282024. június 08., 21:28
2024. június 08., 22:272024. június 08., 22:27
A múzeumban bemutatják, hogy miként sózták és szárították ki a halakat a helyiek
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Nádasok, tavirózsák, teknősbékák, pelikánok, hattyúk és más madárfajok között haladva fedezhettük fel a Duna-delta különleges világát. Láthattuk Letea nem mindennapi erdejét és vadlovait, és eljutottunk a Duna torkolatáig is. Mindemellett megérthettük azt is, hogy miért ösztönzik gyerekeiket tanulásra a helyiek és arra, hogy máshol keressenek megélhetést. Megtudtuk továbbá, hogy mit tapasztalnak a lipovánok az Ukrajnában zajló háborúból. Ebbe engedünk betekintést olvasóinknak az alábbiakban.
2024. június 08., 21:282024. június 08., 21:28
2024. június 08., 22:272024. június 08., 22:27
Szúnyogriasztót, napvédő krémet, pálinkát és a motorcsónakos közlekedés miatt füldugót mindenképp vigyek magammal – tanácsolták tapasztaltabb ismerőseim, amikor közöltem, hogy május végén a Duna-deltába fogok látogatni. A felsoroltak közül mindennek hasznát is vettem.
A Kárpátok hegyvonulatából kilépve a Bărăgan régión át (a történelmi Moldva és Havasalföld határának közelében) haladtunk Brăila város irányába. Utóbbi település mellett kellett átmennünk a Dunán átívelő, tavaly átadott függőhídon, így pedig hivatalosan is eljutottunk az ország dobrudzsai részéhez. A térségről a székelyudvarhelyi Hedon Express utazási iroda idegenvezetője mesélt nekünk és utastársainknak, hiszen az ő szervezésükben vágtunk neki a történelmi, kulturális és látnivalók szempontjából is érdekesnek ígérkező kirándulásnak.
Többezer pelikánnal találkoztunk, amelyek a nádas szélén pihentek
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Dobrudzsa északi, a Duna-deltát is magába foglaló részét gyakorlatilag csak 1878-ban, az orosz-oszmán háborút követően csatolták az akkor még Havasalföldből és Moldvából álló Román Fejedelemséghez. Sajnos azonban a térség korábbi civilizációinak jegyei mára nagyrészt eltűntek.
– legalábbis ezek tűnnek fel leghamarabb a turistáknak. Ha egy kissé jobban figyelünk, akkor viszont régi török épületeket is megpillanthatunk.
Számos madárfaj otthona a Duna-delta
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Tulcsán, azaz a Duna-delta „kapujában” egy gyönyörű kikötővárost ismerhettünk meg, számos történelmi épülettel és egy, a turisták számára kifejezetten vonzó, jól kiépített sétánnyal a folyam partján. Utóbbi helyszín már-már egy tengerparti sétálóra emlékeztetett, ahol számos étterem és lokál várja a látogatókat.
Itt mindenképp érdemes ellátogatni a Duna-deltát bemutató múzeumba, hiszen betekintést nyerhetünk a régió történelmébe, a helyiek hagyományaiba, ugyanakkor az állat- és növényvilágába is. Utóbbit érdekesen oldották meg a működtetők, hiszen kis részeket rendeztek be a tájra jellemző növényzettel, amelyekben kitömött állatokat és madarakat helyeztek el. Megtekintésük közben az állatok és madarak hangját is hallani a hangszórókból. Kétségtelen azonban, hogy
Mindemellett a trópusi tengerekben élő halakat is bemutatják. Tulcsáról összességében elmondható az is, hogy a lakói nagyon segítőkészek, önzetlenek és türelmesek – még az utakon is ritkán hallani dudaszót.
Szabadon kószáló vadlovak Leteán
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Busszal nem haladhatunk tovább a delta szívébe, így azt hátrahagyva az utazási iroda által szervezett 8-12 személyes motorcsónakokba ültünk be. A térségben gyakorlatilag ezek voltak a taxik, autókkal csak a településeken lehetett közlekedni. Volt, aki tartott a motorcsónakoktól, de néhány kilométer után mindenki félelme elszállt, hiszen hamar kiderült, hogy biztonságosak.
Bár forgalmi táblákkal nem igazán találkoztunk – maximum helységnévtáblákat láttunk –, látszott, hogy a motorcsónak vezetője érti a dolgát. A nagy hajók hullámait elkerültük, a kis csatornákon haladva pedig lassítottunk, amennyiben szembejövőkkel találkoztunk. Megtudtuk azt is, hogy
Ilyenkor jönnek jól a huzat ellen a már említett füldugók.
Kis csatornákban, 8-12 személyes motorcsónakokkal közlekedtünk
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Rövid ideig a Duna Szulina ágán haladtunk, majd onnan letértünk egy kis összekötő csatornára, hiszen a vadlovakról és a világ legészakibb részén lévő szubtrópusi erdejéről híres Letea falu felé vettük az irányt. Itt már a fűzfák és az áthatolhatatlan nádas uralták a partokat. Kis szerencsénk is volt a csónakunk vezetője szerint, hiszen
Ezeket természetesen tilos volt megközelíteni, hiszen megzavarhatjuk őket. Letea felé közeledve már megváltozott a part, a Duna hordalékaként lerakódott homokdűnék tűntek fel a békésen legelésző tehenek között.
A kis faluba érve idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy az orosz származású lipovánok gyakorlatilag 200 évvel ezelőtt telepedtek le a Duna-deltában. Ők Oroszországból emigráltak ide, miután nem fogadták el az orosz ortodox egyház által életbe léptetett reformokat.
Hagyományos nádfedeles házban él a helyiek többsége
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Hamarosan úgynevezett szafari autókra ültünk át, ahol helyi születésű és Leteán is élő idegenvezetőnk, Sorin vette át a szót. Ő orosz-ukrán alapítású településként határozta meg a falut.
Láttunk olyan épületeket, amelyek szépen fel vannak újítva, de sokuk rossz állapotban van. A házaktól nem messze rögtön megpillantottunk a ménesekbe tömörült, gazdátlanul kószáló lovakat. Kiderült, hogy egykoron valóban csak vadlovak éltek ott, ám ezek már keveredtek a helyi igavonó állatokkal. Utóbbiak azt követően vadultak el, hogy a rendszerváltozás után (részben a klímaváltozás miatt)
Az erdőben és a környékén lévő mezőn egyébként több ménes is van – nagyjából 3000 példány élhet ott –, de a lovak egyike sem engedi közel magához az embereket.
Vad- és elvadult lovak a Letea-erdőben
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Sorintól megtudtuk, hogy a 5500 hektáron elterülő erdő fele el van kerítve, hiszen ott rezervátumot hoztak létre. Ezt teljesen érintetlenül kell hagyni, még „egy fadarabot sem szabad elvinni onnan.” Az erdő nagyrészét fehérnyárfák, kőrisfák és a homokos talaj ellenére tölgyfák alkotják. Utóbbi faj gyakorlatilag nem is kellene megéljen a környéken.
– vélik a helyiek. A fák egy részét szőlővesszőkből álló liánok borítják, ami különleges hangulatot ad az erdőnek.
Állatvilágát tekintve egyebek mellett őzek, vaddisznók, vadnyulak, rókák, fácánok, sasok, európai szalakóták és sakálok alkotják. Utóbbi ragadozók Ukrajnából jöhettek át, ugyanakkor rengeteg kárt okoznak a helyieknek, hiszen megtámadják a szárnyasokat, teheneket, de még a lovakat is.
Az omladozó házakat rég elhagyták tulajdonosaik
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Már találkozásunkkor furcsa volt, hogy Sorin többször is megköszönte nekünk a leteai látogatásunkat. Később ki is fejtette, hogy gyakorlatilag teljesen elszegényedett a falu az utóbbi évtizedekben, így a nyári időszakban a turisták látogatásai jelentik számukra a bevételt. Idegenvezetőnk mindemellett szarvasmarhákat nevelve igyekszik boldogulni, ami elsősorban a turistaszezonon kívüli megélhetését biztosítja – azt is csak szegényesen. Arról is beszélt, hogy
Utóbbit ő a folyam szennyezettségének, a sok motorcsónaknak tudta be. „Az éttermekben már szinte nem is találni igazi, deltai halakat” – nyugtázta. Arról is beszélt, hogy mostanra tönkrementek azok a létesítmények is, ahol régebb átvették a fogást a halászoktól, hogy konzervet készítsenek abból. Minket azért természetesen megleptek a helyi (esetünkben szálkásabbnak számító) halakból készült petrezselymes savanykás ízű levessel, amelyet egy helyi panzióban szolgáltak fel. Nem maradt el a rántott ponty sem, ugyanakkor desszertként egy hagyományos túrós süteményt kínáltak, bor kíséretében. Ekkor kerültek elő a magunkkal hozott pálinkásüvegek, hiszen „az emésztést segíteni kell.”
Helyi idegenvezetőnk arról is beszélt, hogy nagyon sokan elhagyták a településüket: gyerekkorában 7-800 ember élt ott, jelenleg pedig csak alig 220-an vannak, abból is legalább 50-en nem tartózkodnak a faluban. Annyira elfogytak az emberek, hogy
Teknősbékák napoztak a vízbe dőlt fákra kapaszkodva
Fotó: Fülöp-Székely Botond
A helyzetet mérlegelve Sorin és a helyiek többsége is igyekszik nagyobb városokban taníttatni gyerekeit, arra biztatva őket, hogy máshol, lehetőleg minél távolabb keressenek megélhetést, ne térjenek vissza a szegénységbe.
Kérdeztük arról is, hogy mit éreznek a mindössze néhány kilométerre zajló orosz-ukrán háborúból, ám idegenvezetőnk csak legyintett. Mint mondta, néha felröppennek hírek, hogy menekültek ússzák át a Duna Kilia ágát, amely a román-ukrán határt képezi, de az nem okoz nagyobb riadalmat. Az viszont hallatszott Leteán is, amikor a Fekete-tengeren bombázások voltak a Kígyó-szigetnél.
Letearól Szulinára mentünk, amely a kopott épületei ellenére egy meghitt hangulatú kisváros. Érdekessége, hogy a Duna áthalad rajta, ugyanakkor tengerparttal is rendelkezik. Utóbbit kifejezetten érdemes meglátogatni a homokos part miatt, ráadásul legalább száz métert besétálhatunk a hullámok közé úgy, hogy még mindig csak térdig ér a víz.
A lakók itt is készségesek, szívesen segítenek bármiben: volt, aki azonnal megszólalt angolul, amikor felismerte, hogy számukra idegen nyelven beszéltünk. Ez különösen igaz volt arra a néhány taxisofőrre, akik a városban dolgoztak.
Idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy egykor virágzó kikötőváros volt Szulina, ahol számos neves diplomata élt. Egykori ottlétüket viszont napjainkban csak a temetőben sorakozó keresztek igazolták.
Nád és tavirózsák. A két legismertebb növényfaja a deltának
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Szulináról indultunk el a Duna Szentgyörgy ágának irányába. Motorcsónakos utunk egy kis csatornán át vezetett, ahol hamar rájöttünk, hogy a deltát reklámozó fotók jó része itt készülhetett. Véget nem érő nádas és öreg, olykor már kidőlt, fűzfák között közlekedtünk.
A táj szépségét ugyanakkor csak növelték a sárga és fehér színben pompázó tavirózsák, valamint a csatorna kristálytiszta vize. Rövidesen elértünk a Roșuleț-tóhoz, ahol többezer pelikánt, valamint kormoránokat, hattyúkat és más madarakat pillantottunk meg a nádas szigetek közelében. Ekkor mondta el a motorcsónak vezetője, hogy a pelikánok és a kormoránok rendszerint együtt vadásznak. Utóbbi madarak a víz alá bukva igyekeznek elkapni prédájukat, ezzel azonban a felszín felé kergetik a halakat, így a pelikánok is lakmározhatnak.
A delta lakói által készített hagyományos halleves
Fotó: Fülöp-Székely Botond
A tavat elhagyva és a csatornából kiérve egy tábla jelezte, hogy a Szentgyörgy ágra érkeztünk, egészen pontosan Szentgyörgy faluba. Innen már nagyon közel volt a Fekete-tenger és a Duna torkolata, így a motorcsónakok teljes gőzzel abba az irányba indultak. A tengerre érve valójában nem éreztünk nagy különbséget a folyami úthoz képest, inkább csak a hullámok nőttek meg, amelyek a csónakot mozgatták.
Étteremből és szálláshelyekből azonban nem volt hiány.
Visszatérve szállásunkra Szulinára, ezúttal egyenesen a Fekete-tenger felé vettük az irányt a Duna ottani ágán. Megtekinthettük a rég omladozó épületeket, ahol egykor leadhatták a halászok a fogást, ugyanakkor érdekes volt látni azt is, hogy miként épül egy új kikötő.
Olykor tavakba vezettek a deltában lévő csatornák
Fotó: Fülöp-Székely Botond
A Fekete-tengerre érve a motorcsónak vezetője elmondta, ott bizonyos részeken alig több mint egy méteres a vízszint a folyam hordaléka miatt. Gyakran még a kisebb csónakok is zátonyra futnak. Körbejártuk egy ily módon szerencsétlenül járt török hajó roncsait is, amelynek kicsit sem tett jót a sósvíz korrodáló hatása.
Bármennyire is szerettük volna, a motorcsónak vezetője ott nem kötött ki, hiszen azt szigorúan tiltják a természetvédelmi jogszabályok. Ezt követően a vízen úszó hattyúkat és a naplementét kémlelve mentünk vissza a szállásunkra.
A deltára jellemző, hogy az esti és a reggeli órákban tömegével támadnak a szúnyogok, ám erre már csak Tulcsára visszaérve lettünk figyelmesek. Az idegenvezetőnk szerint eddig szerencsénk volt, hiszen a némileg borongós időjárás miatt maradtak távol a vérszívó rovarok. Ekkor azonban már mindenképp szükség volt a szúnyogriasztóra, különben percek alatt 10-20 csípés viszketett a végtagjainkon.
Itt azonban búcsút intettünk a deltának, hiszen másnap már ismét az ismerősebb Kárpátok felé vettük az irányt.
Tavirózsákkal szegélyezett part mellett haladtunk
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Szarvasmarhatartásból él a helyiek jó része
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Tábla jelezte, hogy megérkeztünk Szentgyörgy faluba
Fotó: Fülöp-Székely Botond
A Duna Szulina városából nézve
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Kikötő a Duna Szentgyörgy-ágán
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Elhagyatott világítótorony a Duna egykori torkolatánál
Fotó: Fülöp-Székely Botond
A Duna Szulina-ágának torkolata a Fekete-tengerről nézve
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Zátonyra futott egy török hajó a Duna torkolatánál
Fotó: Fülöp-Székely Botond
Méretes hajókkal zajlik a szállítás a Dunán
Fotó: Fülöp-Székely Botond
A román kormány támogatni fogja az Egyesült Államok és Európa közötti vámháború által érintett iparágakat – jelentette be a csütörtöki kormányülés elején a miniszterelnök.
Húsz százalékos importvámot vezet be az Európai Unióval és 34 százalékosat Kínával szemben az Egyesült Államok – jelentette be Donald Trump szerdán az új amerikai vámrendszert ismertetve.
Ro-Alert üzenetben figyelmeztette a lakosságot a Szeben megyei katasztrófavédelmi felügyelőség (ISU), hogy Sellenberk (Șelimbăr) községben megjelent egy anyamedve egy boccsal.
Sem emberre, sem a környezetre nem veszélyes az a rózsaszínes árnyalatú fehér anyag, amelyet kedden kapott postán küldött borítékokban négy közintézmény – közölte szerdán a bukaresti rendőrség.
Romániából 466 tartalékos állományú, egykori hivatásos katona kötött törvényesen szerződést olyan biztonsági cégekkel, amelyek a Kongói Demokratikus Köztársaságban tevékenykednek.
65 éves korában, tüdőgyulladás következtében elhunyt Val Kilmer. Halálhírét lánya, Mercedes erősítette meg a New York Timesnak.
Nyolc romániai állampolgárt ítéltek börtönbüntetésre Angliában, miután futárként több hónapon keresztül átcímkézési trükkel csomagokat loptak el, kb. egymillió euró értékben. Hárman az elítéltek közül hazaszöktek Romániába, keresik őket a hatóságok.
Biztonsági intézkedéseket rendeltek el kedden három bukaresti közintézménynél, miután rózsaszínes-fehér színű anyagot tartalmazó borítékot kaptak – számolt be a fővárosi rendőrség közlése nyomán az Agerpres.
Magyarország kiemelkedő oktatási és kulturális központja, híres műemlékekkel és múzeumokkal, dicső történelmi múlttal és virágzó jelennel: ez Eger. Itt alapította meg Szent István királyunk az egyik első püspökséget.
Március 3. és 31. között 215.118 egységes agrártámogatási kérelmet iktattak a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség (APIA) kirendeltségei - tájékoztatott keddi közleményében az intézmény.
szóljon hozzá!