Szegénységben a nádak, tavirózsák, vadlovak és pelikánok között

Nádasok, tavirózsák, teknősbékák, pelikánok, hattyúk és más madárfajok között haladva fedezhettük fel a Duna-delta különleges világát. Láthattuk Letea nem mindennapi erdejét és vadlovait, és eljutottunk a Duna torkolatáig is. Mindemellett megérthettük azt is, hogy miért ösztönzik gyerekeiket tanulásra a helyiek és arra, hogy máshol keressenek megélhetést. Megtudtuk továbbá, hogy mit tapasztalnak a lipovánok az Ukrajnában zajló háborúból. Ebbe engedünk betekintést olvasóinknak az alábbiakban.

Fülöp-Székely Botond

2024. június 08., 21:282024. június 08., 21:28

2024. június 08., 22:272024. június 08., 22:27

A múzeumban bemutatják, hogy miként sózták és szárították ki a halakat a helyiek •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

A múzeumban bemutatják, hogy miként sózták és szárították ki a halakat a helyiek

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Nádasok, tavirózsák, teknősbékák, pelikánok, hattyúk és más madárfajok között haladva fedezhettük fel a Duna-delta különleges világát. Láthattuk Letea nem mindennapi erdejét és vadlovait, és eljutottunk a Duna torkolatáig is. Mindemellett megérthettük azt is, hogy miért ösztönzik gyerekeiket tanulásra a helyiek és arra, hogy máshol keressenek megélhetést. Megtudtuk továbbá, hogy mit tapasztalnak a lipovánok az Ukrajnában zajló háborúból. Ebbe engedünk betekintést olvasóinknak az alábbiakban.

Fülöp-Székely Botond

2024. június 08., 21:282024. június 08., 21:28

2024. június 08., 22:272024. június 08., 22:27

Szúnyogriasztót, napvédő krémet, pálinkát és a motorcsónakos közlekedés miatt füldugót mindenképp vigyek magammal – tanácsolták tapasztaltabb ismerőseim, amikor közöltem, hogy május végén a Duna-deltába fogok látogatni. A felsoroltak közül mindennek hasznát is vettem.

Népek keveredése

A Kárpátok hegyvonulatából kilépve a Bărăgan régión át (a történelmi Moldva és Havasalföld határának közelében) haladtunk Brăila város irányába. Utóbbi település mellett kellett átmennünk a Dunán átívelő, tavaly átadott függőhídon, így pedig hivatalosan is eljutottunk az ország dobrudzsai részéhez. A térségről a székelyudvarhelyi Hedon Express utazási iroda idegenvezetője mesélt nekünk és utastársainknak, hiszen az ő szervezésükben vágtunk neki a történelmi, kulturális és látnivalók szempontjából is érdekesnek ígérkező kirándulásnak.

A mediterrán jegyeket hordozó kopár hegyek, illetve az itt-ott felbukkanó szőlősök között haladva mesélt arról, hogy az évszázadok során többnyire a bizánci, a görög és a török világhoz tartozott a régió.
Többezer pelikánnal találkoztunk, amelyek a nádas szélén pihentek •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Többezer pelikánnal találkoztunk, amelyek a nádas szélén pihentek

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Dobrudzsa északi, a Duna-deltát is magába foglaló részét gyakorlatilag csak 1878-ban, az orosz-oszmán háborút követően csatolták az akkor még Havasalföldből és Moldvából álló Román Fejedelemséghez. Sajnos azonban a térség korábbi civilizációinak jegyei mára nagyrészt eltűntek.

A törökök egykori jelenlétére például elsősorban néhány, a településeken fellelhető szobor vagy tradicionális édességbolt utal

– legalábbis ezek tűnnek fel leghamarabb a turistáknak. Ha egy kissé jobban figyelünk, akkor viszont régi török épületeket is megpillanthatunk.

Számos madárfaj otthona a Duna-delta •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Számos madárfaj otthona a Duna-delta

Fotó: Fülöp-Székely Botond

A delta „kapujában”

Tulcsán, azaz a Duna-delta „kapujában” egy gyönyörű kikötővárost ismerhettünk meg, számos történelmi épülettel és egy, a turisták számára kifejezetten vonzó, jól kiépített sétánnyal a folyam partján. Utóbbi helyszín már-már egy tengerparti sétálóra emlékeztetett, ahol számos étterem és lokál várja a látogatókat.

Az árak valamivel magasabbak a Székelyföldön megszokotthoz képest, ám a választék sokrétű, a kiszolgálók értik a dolgukat.

Itt mindenképp érdemes ellátogatni a Duna-deltát bemutató múzeumba, hiszen betekintést nyerhetünk a régió történelmébe, a helyiek hagyományaiba, ugyanakkor az állat- és növényvilágába is. Utóbbit érdekesen oldották meg a működtetők, hiszen kis részeket rendeztek be a tájra jellemző növényzettel, amelyekben kitömött állatokat és madarakat helyeztek el. Megtekintésük közben az állatok és madarak hangját is hallani a hangszórókból. Kétségtelen azonban, hogy

a létesítmény legvonzóbb része a legalsó szinten berendezett akvárium, ahol közvetlen közelből megcsodálhatjuk a deltában élő halakat: legyen szó pontyokról, süllőkről, sügérekről, kárászokról vagy éppen tokhalakról.

Mindemellett a trópusi tengerekben élő halakat is bemutatják. Tulcsáról összességében elmondható az is, hogy a lakói nagyon segítőkészek, önzetlenek és türelmesek – még az utakon is ritkán hallani dudaszót.

Szabadon kószáló vadlovak Leteán •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Szabadon kószáló vadlovak Leteán

Fotó: Fülöp-Székely Botond

„Bárkákon” utazva

Busszal nem haladhatunk tovább a delta szívébe, így azt hátrahagyva az utazási iroda által szervezett 8-12 személyes motorcsónakokba ültünk be. A térségben gyakorlatilag ezek voltak a taxik, autókkal csak a településeken lehetett közlekedni. Volt, aki tartott a motorcsónakoktól, de néhány kilométer után mindenki félelme elszállt, hiszen hamar kiderült, hogy biztonságosak.

A helyiek által csak „bárkaként” emlegetett vízijármű vezetőjével beszélgetve megtudtuk, hogy engedélyre van szükségük, anélkül nem ülhetnének a kormány mögé.

Bár forgalmi táblákkal nem igazán találkoztunk – maximum helységnévtáblákat láttunk –, látszott, hogy a motorcsónak vezetője érti a dolgát. A nagy hajók hullámait elkerültük, a kis csatornákon haladva pedig lassítottunk, amennyiben szembejövőkkel találkoztunk. Megtudtuk azt is, hogy

az általunk használt motorcsónakok végsebessége 98 km/h-ra van korlátozva, ezt azonban maximálisan ki is használták a vezetők, amennyiben kevésbé látványos helyen haladtunk.

Ilyenkor jönnek jól a huzat ellen a már említett füldugók.

Kis csatornákban, 8-12 személyes motorcsónakokkal közlekedtünk •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Kis csatornákban, 8-12 személyes motorcsónakokkal közlekedtünk

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Vad- és elvadult lovak

Rövid ideig a Duna Szulina ágán haladtunk, majd onnan letértünk egy kis összekötő csatornára, hiszen a vadlovakról és a világ legészakibb részén lévő szubtrópusi erdejéről híres Letea falu felé vettük az irányt. Itt már a fűzfák és az áthatolhatatlan nádas uralták a partokat. Kis szerencsénk is volt a csónakunk vezetője szerint, hiszen

egy tágasabb részen több száz, békésen pihenő pelikánt pillanthattunk meg.

Ezeket természetesen tilos volt megközelíteni, hiszen megzavarhatjuk őket. Letea felé közeledve már megváltozott a part, a Duna hordalékaként lerakódott homokdűnék tűntek fel a békésen legelésző tehenek között.

A kis faluba érve idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy az orosz származású lipovánok gyakorlatilag 200 évvel ezelőtt telepedtek le a Duna-deltában. Ők Oroszországból emigráltak ide, miután nem fogadták el az orosz ortodox egyház által életbe léptetett reformokat.

Hagyományos nádfedeles házban él a helyiek többsége •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Hagyományos nádfedeles házban él a helyiek többsége

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Hamarosan úgynevezett szafari autókra ültünk át, ahol helyi születésű és Leteán is élő idegenvezetőnk, Sorin vette át a szót. Ő orosz-ukrán alapítású településként határozta meg a falut.

A Letea határában lévő szubtrópusi erdő irányába indulva poros, homokos úton haladtunk el a nádfedeles házak között.

Láttunk olyan épületeket, amelyek szépen fel vannak újítva, de sokuk rossz állapotban van. A házaktól nem messze rögtön megpillantottunk a ménesekbe tömörült, gazdátlanul kószáló lovakat. Kiderült, hogy egykoron valóban csak vadlovak éltek ott, ám ezek már keveredtek a helyi igavonó állatokkal. Utóbbiak azt követően vadultak el, hogy a rendszerváltozás után (részben a klímaváltozás miatt)

szinte teljesen megszűnt a mezőgazdaság a vidéken, az emberek jó része pedig lovaikat szabadon engedve távozott onnan.

Az erdőben és a környékén lévő mezőn egyébként több ménes is van – nagyjából 3000 példány élhet ott –, de a lovak egyike sem engedi közel magához az embereket.

Vad- és elvadult lovak a Letea-erdőben •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Vad- és elvadult lovak a Letea-erdőben

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Különleges erdő

Sorintól megtudtuk, hogy a 5500 hektáron elterülő erdő fele el van kerítve, hiszen ott rezervátumot hoztak létre. Ezt teljesen érintetlenül kell hagyni, még „egy fadarabot sem szabad elvinni onnan.” Az erdő nagyrészét fehérnyárfák, kőrisfák és a homokos talaj ellenére tölgyfák alkotják. Utóbbi faj gyakorlatilag nem is kellene megéljen a környéken.

A tölgyfa termését a madarak vagy a víz és a szél hozhatták a helyszínre, hiszen régen a Fekete-tenger borította a vidéket

– vélik a helyiek. A fák egy részét szőlővesszőkből álló liánok borítják, ami különleges hangulatot ad az erdőnek.

Állatvilágát tekintve egyebek mellett őzek, vaddisznók, vadnyulak, rókák, fácánok, sasok, európai szalakóták és sakálok alkotják. Utóbbi ragadozók Ukrajnából jöhettek át, ugyanakkor rengeteg kárt okoznak a helyieknek, hiszen megtámadják a szárnyasokat, teheneket, de még a lovakat is.

Az omladozó házakat rég elhagyták tulajdonosaik •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Az omladozó házakat rég elhagyták tulajdonosaik

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Nehéz az élet Leteán

Már találkozásunkkor furcsa volt, hogy Sorin többször is megköszönte nekünk a leteai látogatásunkat. Később ki is fejtette, hogy gyakorlatilag teljesen elszegényedett a falu az utóbbi évtizedekben, így a nyári időszakban a turisták látogatásai jelentik számukra a bevételt. Idegenvezetőnk mindemellett szarvasmarhákat nevelve igyekszik boldogulni, ami elsősorban a turistaszezonon kívüli megélhetését biztosítja – azt is csak szegényesen. Arról is beszélt, hogy

régen a halászat jelentette számukra a mindennapi betevőt, ám az utóbbi időszakban nagyon lecsökkent a halállomány.

Utóbbit ő a folyam szennyezettségének, a sok motorcsónaknak tudta be. „Az éttermekben már szinte nem is találni igazi, deltai halakat” – nyugtázta. Arról is beszélt, hogy mostanra tönkrementek azok a létesítmények is, ahol régebb átvették a fogást a halászoktól, hogy konzervet készítsenek abból. Minket azért természetesen megleptek a helyi (esetünkben szálkásabbnak számító) halakból készült petrezselymes savanykás ízű levessel, amelyet egy helyi panzióban szolgáltak fel. Nem maradt el a rántott ponty sem, ugyanakkor desszertként egy hagyományos túrós süteményt kínáltak, bor kíséretében. Ekkor kerültek elő a magunkkal hozott pálinkásüvegek, hiszen „az emésztést segíteni kell.”

Helyi idegenvezetőnk arról is beszélt, hogy nagyon sokan elhagyták a településüket: gyerekkorában 7-800 ember élt ott, jelenleg pedig csak alig 220-an vannak, abból is legalább 50-en nem tartózkodnak a faluban. Annyira elfogytak az emberek, hogy

legutóbb csak egy gyerek iratkozott be az első osztályba a faluban.
Teknősbékák napoztak a vízbe dőlt fákra kapaszkodva •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Teknősbékák napoztak a vízbe dőlt fákra kapaszkodva

Fotó: Fülöp-Székely Botond

A helyzetet mérlegelve Sorin és a helyiek többsége is igyekszik nagyobb városokban taníttatni gyerekeit, arra biztatva őket, hogy máshol, lehetőleg minél távolabb keressenek megélhetést, ne térjenek vissza a szegénységbe.

Kérdeztük arról is, hogy mit éreznek a mindössze néhány kilométerre zajló orosz-ukrán háborúból, ám idegenvezetőnk csak legyintett. Mint mondta, néha felröppennek hírek, hogy menekültek ússzák át a Duna Kilia ágát, amely a román-ukrán határt képezi, de az nem okoz nagyobb riadalmat. Az viszont hallatszott Leteán is, amikor a Fekete-tengeren bombázások voltak a Kígyó-szigetnél.

Aszfalt helyett térkő

Letearól Szulinára mentünk, amely a kopott épületei ellenére egy meghitt hangulatú kisváros. Érdekessége, hogy a Duna áthalad rajta, ugyanakkor tengerparttal is rendelkezik. Utóbbit kifejezetten érdemes meglátogatni a homokos part miatt, ráadásul legalább száz métert besétálhatunk a hullámok közé úgy, hogy még mindig csak térdig ér a víz.

A város utcái térkővel vannak borítva, hiszen az instabil talaj miatt folyton megrongálódna az aszfalt.

A lakók itt is készségesek, szívesen segítenek bármiben: volt, aki azonnal megszólalt angolul, amikor felismerte, hogy számukra idegen nyelven beszéltünk. Ez különösen igaz volt arra a néhány taxisofőrre, akik a városban dolgoztak.

Idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy egykor virágzó kikötőváros volt Szulina, ahol számos neves diplomata élt. Egykori ottlétüket viszont napjainkban csak a temetőben sorakozó keresztek igazolták.

Nád és tavirózsák. A két legismertebb növényfaja a deltának •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Nád és tavirózsák. A két legismertebb növényfaja a deltának

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Nádasok, tavirózsák között

Szulináról indultunk el a Duna Szentgyörgy ágának irányába. Motorcsónakos utunk egy kis csatornán át vezetett, ahol hamar rájöttünk, hogy a deltát reklámozó fotók jó része itt készülhetett. Véget nem érő nádas és öreg, olykor már kidőlt, fűzfák között közlekedtünk.

Napozó teknősbékákat, halakat leső kormoránokat és kócsagokat, illetve békésen úszkáló vadkacsákat pillanthattunk meg a sás szélén.

A táj szépségét ugyanakkor csak növelték a sárga és fehér színben pompázó tavirózsák, valamint a csatorna kristálytiszta vize. Rövidesen elértünk a Roșuleț-tóhoz, ahol többezer pelikánt, valamint kormoránokat, hattyúkat és más madarakat pillantottunk meg a nádas szigetek közelében. Ekkor mondta el a motorcsónak vezetője, hogy a pelikánok és a kormoránok rendszerint együtt vadásznak. Utóbbi madarak a víz alá bukva igyekeznek elkapni prédájukat, ezzel azonban a felszín felé kergetik a halakat, így a pelikánok is lakmározhatnak.

A delta lakói által készített hagyományos halleves •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

A delta lakói által készített hagyományos halleves

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Ahol a Duna a tengerbe torkollik

A tavat elhagyva és a csatornából kiérve egy tábla jelezte, hogy a Szentgyörgy ágra érkeztünk, egészen pontosan Szentgyörgy faluba. Innen már nagyon közel volt a Fekete-tenger és a Duna torkolata, így a motorcsónakok teljes gőzzel abba az irányba indultak. A tengerre érve valójában nem éreztünk nagy különbséget a folyami úthoz képest, inkább csak a hullámok nőttek meg, amelyek a csónakot mozgatták.

Meglátogattunk Szentgyörgy falut is, ahol ritka látvány volt az autó a hagyományos házak között, az ott élők inkább raktérrel ellátott elektromos triciklikkel közlekedtek.

Étteremből és szálláshelyekből azonban nem volt hiány.

Visszatérve szállásunkra Szulinára, ezúttal egyenesen a Fekete-tenger felé vettük az irányt a Duna ottani ágán. Megtekinthettük a rég omladozó épületeket, ahol egykor leadhatták a halászok a fogást, ugyanakkor érdekes volt látni azt is, hogy miként épül egy új kikötő.

Az üresen álló egykori világítótorony nosztalgikus látványt nyújtott, a Duna hosszának további növekedésével távolabb megépített új világítótorony és a meteorológiai állomás pedig már modernebb időket idéztek.
Olykor tavakba vezettek a deltában lévő csatornák •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Olykor tavakba vezettek a deltában lévő csatornák

Fotó: Fülöp-Székely Botond

A Fekete-tengerre érve a motorcsónak vezetője elmondta, ott bizonyos részeken alig több mint egy méteres a vízszint a folyam hordaléka miatt. Gyakran még a kisebb csónakok is zátonyra futnak. Körbejártuk egy ily módon szerencsétlenül járt török hajó roncsait is, amelynek kicsit sem tett jót a sósvíz korrodáló hatása.

A közelben volt egy a helyiek által a Madarak szigeteként emlegetett apró földsáv is, ahol számos madárfaj fészkelt.

Bármennyire is szerettük volna, a motorcsónak vezetője ott nem kötött ki, hiszen azt szigorúan tiltják a természetvédelmi jogszabályok. Ezt követően a vízen úszó hattyúkat és a naplementét kémlelve mentünk vissza a szállásunkra.

A deltára jellemző, hogy az esti és a reggeli órákban tömegével támadnak a szúnyogok, ám erre már csak Tulcsára visszaérve lettünk figyelmesek. Az idegenvezetőnk szerint eddig szerencsénk volt, hiszen a némileg borongós időjárás miatt maradtak távol a vérszívó rovarok. Ekkor azonban már mindenképp szükség volt a szúnyogriasztóra, különben percek alatt 10-20 csípés viszketett a végtagjainkon.

Itt azonban búcsút intettünk a deltának, hiszen másnap már ismét az ismerősebb Kárpátok felé vettük az irányt.

Tavirózsákkal szegélyezett part mellett haladtunk •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Tavirózsákkal szegélyezett part mellett haladtunk

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Szarvasmarhatartásból él a helyiek jó része •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Szarvasmarhatartásból él a helyiek jó része

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Tábla jelezte, hogy megérkeztünk Szentgyörgy faluba •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Tábla jelezte, hogy megérkeztünk Szentgyörgy faluba

Fotó: Fülöp-Székely Botond

A Duna Szulina városából nézve •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

A Duna Szulina városából nézve

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Kikötő a Duna Szentgyörgy-ágán •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Kikötő a Duna Szentgyörgy-ágán

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Elhagyatott világítótorony a Duna egykori torkolatánál •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Elhagyatott világítótorony a Duna egykori torkolatánál

Fotó: Fülöp-Székely Botond

A Duna Szulina-ágának torkolata a Fekete-tengerről nézve •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

A Duna Szulina-ágának torkolata a Fekete-tengerről nézve

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Zátonyra futott egy török hajó a Duna torkolatánál •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Zátonyra futott egy török hajó a Duna torkolatánál

Fotó: Fülöp-Székely Botond

Méretes hajókkal zajlik a szállítás a Dunán •  Fotó: Fülöp-Székely Botond

Méretes hajókkal zajlik a szállítás a Dunán

Fotó: Fülöp-Székely Botond

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. április 25., péntek

Videón, ahogy leteperik és őrizetbe veszik Oroszországban a kémkedéssel gyanúsított román állampolgárt

Őrizetbe vett az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSB) egy román állampolgárt, akit az ukrán titkosszolgálatnak való kémkedéssel gyanúsítanak.

Videón, ahogy leteperik és őrizetbe veszik Oroszországban a kémkedéssel gyanúsított román állampolgárt
2025. április 24., csütörtök

Magyarországon is nemzeti gyásznap lesz Ferenc pápa temetésének napja

A magyar kormány – a nemzeti együttérzés és tisztelet kifejezéseként – nemzeti gyásznapot rendel el Ferenc pápa temetésének napjára, azaz április 26. szombatra – olvasható a Miniszterelnökségnek az MTI-hez csütörtökön eljuttatott közleményében.

Magyarországon is nemzeti gyásznap lesz Ferenc pápa temetésének napja
2025. április 23., szerda

Nyolc órán át kellett sorban állnia annak, aki látni akarta a felravatalozott pápát

Nyolc órán át kellett sorban állnia annak, aki látni akarta a Szent Péter-bazilikában felravatalozott Ferenc pápát szerdán.

Nyolc órán át kellett sorban állnia annak, aki látni akarta a felravatalozott pápát
2025. április 23., szerda

Átvitték Ferenc pápa koporsóját a Szent Péter-bazilikába

Átvitték Ferenc pápa koporsóját a pápa lakhelyéül szolgáló Szent Márta-házból a Szent Péter-bazilikába, ahol az emberek péntek estig róhatják le kegyeletüket ravatalánál.

Átvitték Ferenc pápa koporsóját a Szent Péter-bazilikába
2025. április 22., kedd

Kárpát-medence kincsei: a Göcseji Falumúzeum

Magyarország első szabadtéri múzeumát, a zalaegerszegi skanzent 1968-ban nyitották meg.

Kárpát-medence kincsei: a Göcseji Falumúzeum
2025. április 22., kedd

Szombaton temetik el Ferenc pápát

Ferenc pápa temetése szombaton lesz, a gyászszertartás helyi idő szerint 10 órakor kezdődik a Szent Péter téren – jelentette be a Vatikán kedden.

Szombaton temetik el Ferenc pápát
Szombaton temetik el Ferenc pápát
2025. április 22., kedd

Szombaton temetik el Ferenc pápát

2025. április 21., hétfő

Megtelt a Szent Péter tér a pápa halálhírére

Egy emberként mozdult meg Róma városa, és indult el gyalogosan a Szent Péter tér felé Ferenc pápa halálhírének hétfő délelőtti bejelentését követően. A Szent Péter-bazilika harangjai délben majdnem egy órán át kongtak.

Megtelt a Szent Péter tér a pápa halálhírére
2025. április 21., hétfő

A Vatikán hétfőn este állapítja meg hivatalosan a pápa halálát

Este tartják a szertartást, amelyen a Vatikán hivatalosan is megállapítja Ferenc pápa halálát – közölte a Szentszék hétfőn.

A Vatikán hétfőn este állapítja meg hivatalosan a pápa halálát
2025. április 21., hétfő

Elhunyt Ferenc pápa

Elhunyt Ferenc pápa, a római katolikus egyház első latin-amerikai vezetője – jelentette be a Vatikán hétfőn egy videóközleményben.

Elhunyt Ferenc pápa
Elhunyt Ferenc pápa
2025. április 21., hétfő

Elhunyt Ferenc pápa

2025. április 20., vasárnap

Ferenc pápa húsvétvasárnapi üzenete: nincs béke a fegyverkezés leállítása nélkül

Semmilyen béke nem lehetséges igazi fegyvermentesítés nélkül, a népek védelem iránti igénye ne változzon általános fegyverkezési versennyé – fogalmazott Ferenc pápa húsvétvasárnapi üzenetében.

Ferenc pápa húsvétvasárnapi üzenete: nincs béke a fegyverkezés leállítása nélkül