Sándor Krisztina: a magyarság sorsa, itteni jövője csak szerves egészként képzelhető el

Mindenkit arra biztatok Erdélyben, hogy regisztráljon. Ha ezt már korábban megtette, illetve részt vett a 2014-es, vagy 2018-as választásokon, akkor már kapott levelet a Nemzeti Választási Irodától, amelynek az volt a célja, hogy ellenőrizték az adatait. Azoknak, akiknek az elmúlt években változott a lakcímük, akár egy utcanév-változással is, célszerű újból regisztrálniuk. A rendszer a dupla regisztrációkat kiszűri, tehát jobb újra regisztrálni, mint egy téves adatokkal rendelkező regisztrációja legyen valakinek.

A regisztrációs folyamat online a legegyszerűbb, de az EMNT Demokrácia-központokban bárkinek segítünk ebben, ha hozzánk fordul, mert ezt regisztrációs űrlap kitöltésével is meg lehet tenni. Azoknak, akik már regisztráltak, fontos tudniuk azt, hogy korábban hová kérték a választási borítékot, amennyiben bizonytalanok, arra kérjük, regisztráljanak újból, ez is csak néhány percbe telik. Nagyon sokan nem regisztráltak a honosítással együtt, az elmúlt években azonban, akik már állampolgári eskütételre mennek a konzulátusokra, helyben kitölthetik a regisztrációs űrlapot. Ezek az űrlapok az irodáinkban is rendelkezésre állnak, ha valaki betér hozzánk. Az EMNT-nek is van egy külön oldala erre a célra létrehozva, a választás.info, ahol nagyon egyszerű, letisztult tájékoztatást talál az érdeklődő, és könnyű elérni a regisztrációt.

A szavazólap mellett van egy azonosító nyilatkozat, ennek kitöltése okozott nehézségeket, illetve értelmezési zavarokat a korábbi években. Az azonosító nyilatkozat kitöltésében is segítünk, bárki, aki úgy érzi, hogy jobb, ha valaki segít neki, inkább keresse fel valamelyik irodánkat. Már beindult egy regisztrációs kampány és egy választási részvételre buzdító kampány az EMNT részéről, és ez tovább erősödik a következő hetekben, hónapokban.

– Nem minden külhoni magyar állampolgár tartja fontosnak, esetleg szükségesnek részt venni a magyarországi választásokon. Mi erről a véleménye, mivel biztatná őket?

– A jelenlegi magyar kormány már több mint tíz éve egységes magyar élettérben gondolkodik, ehhez igazodnak a különböző gazdasági, oktatási, kulturális programokat támogató tevékenységei is. Úgy gondolom, hogy ebben az esetben a külhoni magyar állampolgárság nem csak érzelmi alapú kötődést jelenthet, hanem egyfajta jog és kötelesség is. Ha csak a felmenőinkre gondolok, meg vagyok győződve arról, hogy ők is, ha lehetőségük lett volna a 20. század során minden egyes alkalommal éltek volna a szavazati jogukkal.

A magyarországi választások kapcsán sokan érvelnek azzal – főként az ott élők –, hogy az szavazzon, aki ott él és ott adózik. A Kárpát-medencében élő magyarok életét nem lehet ebből a szemszögből nézni. Csak az utóbbi százegy év választ el a mai határok szerint. A magyarság sorsa, itteni jövője csak szerves egészként képzelhető el. Ha egyfelől az adózást említjük, akkor másfelől ott az oktatásra, képzésre szánt költség. Azt is mérlegelni kellene, hogy hány külhonból Magyarországra települt felnőtt ember képzését fizette egy-egy szomszédos állam, és mennyit nyert így a magyar állam. Ezek a felvetések jóval összetettebbek, de nem szabad ebbe belemenni. Nem patikamérlegen mérik a nemzeti hovatartozást, és azt, hogy ki mennyit adott, kapott ezen a téren – különösen káros ez, ha magyarok művelik, egymás között.

Mivel magyar állampolgárok vagyunk, minket is nyilvántart a magyar állam, és ezzel együtt jár az is, hogy ha bármilyen változás következik be a családi életünkben, akkor azt ott is be kell jelenteni: születést, házasságot, válást, elhalálozást.

Mi olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az elmúlt tíz évet cselekvő részként végigkövethettük és segíthettük – ennek következtében érezhető és tetten érhető, hogy

Én ezt a folyamatot egy szerves újbóli egymásra találásnak érzem, és továbbra is arra biztatok mindenkit, akinek esetleg kételyei, félelmei vannak a magyar állampolgárság igénylésével kapcsolatban, hogy ezeket tegye félre. Ebben a tisztségemben azt mondom, hogy nekünk az elmúlt tíz év iránt is van némi felelősségünk, és van még amit bepótolni az elmúlt száz évre vonatkozóan, így ennek a folytatását reméljük.