Nyithatnának, de több bolt zárva maradt

Az elmúlt pár napban több itteni ismerősömet meglátogattam és voltam fodrásznál is. Mindenhol jókat lehetett beszélgetni. Ami külön jól esett, hogy nekem is volt egy látogatóm: egy barátnőm keresett fel, férjével együtt, akikkel a karantén előtt találkoztunk utoljára.

Székelyhon

2020. június 06., 16:122020. június 06., 16:12

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Mondanom sem kell, hogy ennyi idő után jó volt újra látni (a karantén alatt heti többször beszeltünk telefonon, de más ha végre személyes a találkozó). Mint vele is, más ismerőseimmel is beszélgettem arról, hogy ki hogy élte meg a karantént, hogyan látják a kialakult helyzetet. Nagyon eltérőek voltak a vélemények, volt akin még most is éreztem egy bizonyos félelmet, hogy még tart a vírusfertőzés veszélyétől és nagyon óvatosak kell lennünk.

Volt aki úgy beszélt, hogy végre eleget foglalkozhatott az otthoni teendőivel és kipihenhette magát. Számomra nagyon meglepő volt, hogy senkitől sem hallottam, hogy unatkozott volna a karantén alatt.

Amit észrevettem, de mondták is, hogy közel nincs olyan forgalom az utakon, de az üzletekben, a szépségszalonokban sem mint a karantén előtt, de ez valahol érthető is. Kérdeztem, hogy mi van ha hosszabb távon is érvényben maradnak a szigorú szabályok? Jelenleg ugyanis még egyesével lehet bemenni a ruhaboltokba, a fodrász, a manikűrös, a kozmetikus csak előre bejelentkezett vendégeket fogadhat. Mindenkitől ugyanazt a választ hallottam: elfogadjuk amit a kormány kimond, továbbra is betartva a szabályokat...

Még sok bár, étterem, fodrászat, kozmetika, illatszerbolt, ruhaüzlet nem nyitott ki. Megkérdeztem az okát, hogy miért van ez. Nos, van, ahol a helység bérleti díját nem tudja fizetni a működtetője, mivel nincs pénze az embereknek vásárolni, és sok olyan van, hogy itt, Abruzzo tartományban van üzlete, de vörös zónában lakik, azaz például Lombardiában, és azt nem hagyhatja még el. A római lakótársnőm is szeretne már hazajutni Rómába, de az országon belül csak úgy lehet közlekedni, mintha külföldre menne valaki: 14 nap házi elkülönítésbe kellene vonulnia.

Pár napja állami ünnep volt, lementünk a tengerpartra. Én még nem láttam ennyire kéknek a tengert, olyan tiszta volt, de persze a város utcái is. Annyira vidám volt mindenki, sétáltak, fagyiztak, volt rész ahol fürödtek is, mindenhol boldog családokat láttam (jó érzéssel töltött el ez a látvány, a szüleim, illetve a családom jutott eszembe, talán fentről ők is látnak engem).

Mindenki nagyon várja már az újabb enyhítéseket, a gazdaság újraindulását. De a beszélgetésekből az is kiderült, mindenki úgy gondolja,

semmi nem lesz olyan mint karantén előtt volt.

Nemcsak maga a munka, a mindennapi élet szokásai is változnak. Kit jobban, kit kevésbé, de mindenkit megviselt ez az időszak. De, ahogy a karantén első napjától elterjedt „jelszó” is mondja: andrá tutto bene. Azaz minden rendben lesz. Reméljük.

Katona Era, Olaszország

(folytatjuk)