Mit akarnak tudni az Európai Unióról a fiatalok? Ők kérdeznek, Vincze Loránt válaszol

Palesztin-párti tüntetések voltak sok helyen Európában, és azt lehetne mondani, hogy ez egyezik a szabad gyülekezés és véleményszabadság lehetőségével. Azonban voltak olyan részei, amelyek ebbe nem férnek bele, hiszen a terrorizmus dicsőítése vagy egy állam létének, Izraelnek a megkérdőjelezése, a zászlóégetés és hasonló cselekedetek mind jogszabályokba ütközőek nagyon sok tagállamban. Én annak örvendek, hogy Romániában és Magyarországon nem voltak szélsőséges tüntetések, és én abban bízom, hogy a mi térségünk védett is marad ennek a konfliktusnak a további elmérgesedésétől.

Ez nem volt egy prioritás, emiatt nem is sokat dolgoztak ezen. De képzeljük el: minden ország dönt arról, hogy leáll az óraátállítás, de választaniuk kell a az őszi és a tavaszi idő között, és akkor előfordulhat az, hogy szomszédos országok más-más időzónába kerülnek. Ez jelentősen megbonyolítaná az életünket, a gazdaságot ahhoz képest, hogy megoldjon problémákat. De személyesen természetesen én is szeretném, és mások is nagyon sokan, hogy ne legyen ez az óraátállítás minden márciusban és minden októberben.

– Romániában a schengeni csatlakozásról mindig a Nyugat mámorában beszélünk. A kérdésem az, hogy a Románia schengeni csatlakozásával együtt járó migrációs útvonalak megváltozását, illetve a drogkereskedés, fegyvercsempészet, emberkereskedelem kérdését hogy fogja Románia rendezni? Románia meg kell védje a schengeni határokat. Fel vagyunk készülve erre, mennyibe kerül, és mit fogunk tenni ezeknek a problémáknak az orvoslására?

– A schengeni övezet jelenleg működésképtelen, de nem azért működésképtelen, mert Románia és Bulgária csatlakozása ezt valamilyen módon befolyásolná. Egyszerűen azért, mert a tagállamok a bevándorlástól való félelmük miatt határellenőrzést vezettek be. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Horvátországtól Dániáig körülbelül négy határellenőrzési szakaszon kell átjutniuk az autósoknak. Szlovénia, Ausztria, Németország, Dánia is bevezettek határellenőrzést, tehát gyakorlatilag nem működik az, amiről a schengeni övezet szól, hogy akadálytalanul lehet áthaladni a határon. De ismétlem, Romániának ehhez az égvilágon semmi köze nincs. Ahhoz természetesen van, hogy a külső határokat védje, de

Magának az Európai Uniónak, az Európai Tanácsnak, benne a tagállamoknak és Ausztriának is be kell tartaniuk azokat a szabályokat, amelyeket ők maguk hoztak.
Mit lehet innentől kezdve tenni? Én azt gondolom, a házi feladatát a maga helyén mindenki elvégezte, mi az Európai Parlamentben is, hiszen a Parlament több alkalommal nagy többséggel támogatta Románia schengeni csatlakozását. Ha szükséges, ezt még néhány alkalommal megerősítjük, de ezt legfelső szinten, államelnöki szinten kell az európai uniós vezetőkkel és a tagállamok vezetőivel rendezni, és kedvező megoldást elérni.

– Persze ez egy nagyon bonyolult kérdés: például a külső határok védelme, mi úgy gondoljuk, hogy nem csupán annak a tagállamnak a felelőssége, amelynek a konkrét állam határa, hanem közös európai uniós erőfeszítésre van szükség. Nemcsak Románia részesül abból a határvédelemről, amelyet maga végez el, hanem Németország, Ausztria és a többi állam is, hiszen ha jó a külső határellenőrzés, akkor nem jutnak el a bevándorlók a többi belső tagállamba, ezért közös erőfeszítésre, közös pénzügyi befektetésekre is szükség van. De ismétlem, Románia a műszaki előkészületeket megtette, tudja védeni a külső határokat.

– Ahhoz Romániának megint kevés köze van, hogy a menedékkérőket nagyon hosszú időn át bírálják el az uniós tagállamok, és ezalatt az illetők szabadon jöhetnek-mehetnek Európában, akár a terroristák is Olaszországban, Svédországban, Belgiumban – ugye, láttuk néhány héttel ezelőtt, hogy két svéd futballszurkolót lelőtt egy dzsihadista, aki ellen egyébként Tunézia kiadatási kérelmet nyújtott be Belgiumnak, és ő átcsúszott a mindenféle titkosszolgálati és egyéb ügyészségi és rendőri szűrőn, nem állították meg. De hát ennek mi köze van Romániához? Igen, ez a kérdés. A visszatoloncolásra nincsenek gyors eljárások, és nincsen megoldva az, hogy aki bűnt követett el, aki valamilyen módon megszegte a törvényeket, azt vissza kell toloncolni abba az országba, ahonnan jött. Említette a kérdező a drogkereskedelmet, a csempészetet. Ez hatalmas üzlet természetesen, és sajnos Európa több országa érintett a nagy bűnszervezetek munkájában. Románia is, de azt mondanám, hogy – például összehasonlítva a Belgiummal, amelyik Európa drogkereskedelmének a kapuja –, Románia érintettsége sokkal kisebb mértékű, és ezt a schengeni övezethez való csatlakozás sem súlyosbítaná. Hadd mondjak erre egy példát: Belgiumban a tavasszal az igazságügyminisztert és családját egy védett lakhelyre vitték, hiszen a maffia megfenyegette, hogy ha folytatódik a kábítószer-csempészet felgöngyölítése, az ügyészségi eljárások, akkor ki fogják nyírni. Gondoljunk ebbe bele, a mi térségünkben ilyen példák nincsenek, ilyen dolgok nem történnek.

Ezen én sokat dolgoztam a néppárti frakcióban, a közös cselekvésen, a rendőri és igazságszolgáltatási együttműködésen. Ez közös adatbázisokat jelent, közös nyomozást jelent, közös eljárásokat jelent, közös letartóztatásokat jelent. Amikor azt halljuk, hogy egy nagy bűnbandát lelepleztek, és több országban is egyszerre letartóztatás volt, azok mind uniós ügyészségi együttműködésnek köszönhetőek.

– A Minority SafePack elérte az egymillió aláírást már elég régóta, és nem történt azóta nagyjából semmi. Milyen fázisban áll jelenleg ez a program?

– A Minority SafePack kezdeményezés, ha úgy tetszik, egy olyan pohár, amely félig tele van, félig üres. Hiszen nem sikerült még elérni azt, hogy az Európai Unióban legyenek olyan jogszabályok, törvények, amelyek védik, támogatják az őshonos kisebbségeket. De másrészt tele van, hiszen napirendre helyeztük ezt a kérdést az Európai Unióban az elmúlt 4 esztendőben. Mit jelent ez? Az Európai Parlament háromnegyedes többséggel támogatta azt a határozati javaslatot, amellyel felszólítottuk az Európai Bizottságot, hogy fogadjon el törvényeket. A későbbiekben egy az Európai Unió és az Európa Tanács együttműködéséről szóló határozatot, amelyben a kisebbségvédelem szintén megjelenik sok alkalommal, szintén háromnegyedes többséggel fogadott el a Parlament. Tehát azt mondanám, hogy a Parlament mögöttünk van, ez nem volt adott, nem volt biztos a mandátum kezdetén. Ez a mi munkánk eredménye.

Egyfelől ezt tudom mondani, másrészt ez egy járatlan út, hiszen évtizedek alatt nem sikerült megtalálni azokat a döntéshozókat a legmagasabb szinten, akik a kisebbségek védelmét támogatják. Még úgy sem, hogy például Németország, Dánia, Hollandia vagy Belgium tagállamonként hajlandóak támogatni a kisebbségvédelem ügyét, mert nem vállalnak fel konfliktusokat, amikor szembeállnak Romániával, Szlovákiával, Görögországgal, Franciaországgal, amelyek egyébként elutasítják ezt a kérdéskört. Így mindenki inkább csendben marad, nekünk pedig marad az a feladatunk, hogy erőfeszítéseket tegyünk azoknak a tagállamoknak a meggyőzésére, amelyek továbbra is elutasítják kéréseinket.

A második rész pedig a jogi út, hiszen a Minority SafePack Kezdeményező Bizottsága, amelynek tagja Kelemen Hunor szövetségi elnök is, megfellebbezte az Európai Bíróságon az Európai Bizottság döntését. Most másodfokon, a fellebbezési szakaszban van az ügy, és a következő egy évben látjuk majd azt, hogy a bíróság hogyan dönt.

– Mikor fog az Európai Parlament közös nyilatkozatban elhatárolódni az ukrajnai kisebbségellenes politikáktól, illetve mikor adunk ultimátumot Ukrajnának ezeknek a kérdéseknek a rendezésére?

– Az Európai Unió támogatja Ukrajnát az orosz agresszió elleni harcban, de másrészt Ukrajna szeretne az Európai Unió tagjává válni. Ez pedig azt jelenti, hogy meg kell felelnie az európai uniós jogszabályoknak, a demokratikus normáknak, köztük a koppenhágai kritériumrendszert is magáévá kell tennie, benne a kisebbségi jogok fejezetét – és ez benne van az Európai Parlament számos határozatában. Ezért én magam is sokat küzdöttem, hiszen sok kollégám van itt az Európai Parlamentben, aki azt mondta, hogy Ukrajna háborúban van, úgy tudjuk a legkönnyebben segíteni, hogyha azonnal európai uniós taggá válnak. Ez a két dolog így nincs egymással szoros összefüggésben, és

Ezzel együtt az Európai Parlament nem adhat ultimátumot Ukrajnának, hiszen nem rendelkezik fölötte, még nem uniós tagállam. Viszont elmondhatja pontosan, hogy mire van szükség a csatlakozás támogatása érdekében, és a kisebbségi jogok tekintetében az anyanyelvhasználat, az anyanyelvű oktatás, a kisebbségi média, a kulturális intézmények támogatása, könyvkiadás, a kisebbségi szervezetek akadálytalan működése mindenképpen ide tartozik. Ez feltétele Ukrajna uniós csatlakozásának, és azon kell lennünk, hogy ez valóban így is történjen.

Ezeket a felszólításokat egyébként az általam vezetett FUEN kisebbségi ernyőszervezet is több alkalommal megtette, összhangban mindazzal a nemzetpolitikai erőfeszítéssel, hogy a magyar közösségek közül jelenleg a kárpátaljai magyarok szorulnak leginkább mindannyiunk, a Kárpát-medencei magyarság támogatására.

– Mi a véleménye a szlovákiai választásokról? Mit tehet az erdélyi magyarság, hogy ne járjon ugyanúgy, mint felvidéki társaink?

Szomorú, ami történt Szlovákiában, hiszen gyakorlatilag 13 éve nincsen parlamenti képviselete a felvidéki magyarságnak. A mostani parlamenti választáson is az 5 százalékos küszöb alatt maradt a szlovákiai magyarság, amely egyébként több mint 8 százaléka az ország lakosságának. Ezzel összevetve Erdélyben, Romániában ugyan nagyobb a magyar közösség – több mint egymillió százezer ember – de mi csak körülbelül 6,2-6,3 százaléka vagyunk az ország lakosságának. Tehát,

Ez abból is adódott, hogy a szlovákiai magyarok nem voltak annyira motiváltak, hogy elmenjenek szavazni, kevesebb magyar ment el szavazni, mint szlovák, és azon belül is egy részük nem a magyar pártra, a Szövetségre szavazott. Hogyha mindent összevetünk, akkor a szlovákiai magyarok egyharmada szavazott a magyar Szövetségre. Ez nem volt elég, ez kevés, és ezzel a felvidéki magyarság ismét elveszíti azt az eszközt, hogy az országos dolgokba beleszóljon.

Én abban bízok, hogy ebből is tanulva az erdélyi magyarság bölcsessége megelőz egy hasonló forgatókönyvet, hiszen az egységes politikai képviseletnek nincsen alternatívája. Az RMDSZ-en kívül nincs olyan politikai szereplő Romániában, amely a magyar közösség ügyét felvállalná. Ezt mindenki láthatta, az is, aki ezelőtt négy évvel próbából egy másik pártra szavazott. Azóta sem láttuk azt, hogy ők bármit is segítettek volna a romániai magyarság ügyein, vagy az adott településen a magyar közösség ügyein. Legyenek ezek intő jelek, és az erdélyi magyarság összefogását erősítse meg, hogy valamennyien elmegyünk szavazni, és támogatjuk a politikai érdekképviseletet, amelyet érhet kritika – szükséges is a kritika –, viszont az egyetlen, amely magyar ügyekben megszólal, magyar ügyeket képvisel. Így volt ez az az Európai Parlamentben is. Fontos, hogy itt hangja legyen az erdélyi magyarságnak, fontos, hogy itt a prioritásainkról beszéljenek képviselőink, az RMDSZ képviselői.