Izsák Balázs a felhívásban arra szólított fel, hogy a 2013 októberében tartott Székelyek nagy meneteléséhez hasonló erejű összefogással hozzák Bukarest és a nagyvilág tudomására, hogy Székelyföldet sem feldarabolni, sem beolvasztani nem hagyják. Erre a tömegméretű megmozdulásra szerinte azért van szükség, mert Románia kormánya nem mondott le arról, hogy Székelyföldet egy román többségű óriásrégióba olvassza be, a Székelyföld autonómiájára vonatkozó igénynek már a puszta megfogalmazását is „bűnügyi jelenségként” kívánja kezelni, Székelyföld fővárosában, Marosvásárhelyen pedig a magyarság minden tiltakozó megmozdulását betiltja vagy korlátozza.

„Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie. Azt az Európai Unióban elfogadott elvet kell irányadónak tekinteni Románia számára is, amelynek megfelelően, a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell” – idézte a tömegrendezvény jelmondatát Izsák Balázs.

Az SZNT azt kezdeményezte, hogy Székelyföld körülbelül 750 km hosszúságú határán, kilométerenként gyújtsanak óriásmáglyát vagy esetenként – a helyi viszonyoktól függően – kapcsoljanak fel fényszórókat naplemente után, egy előre megállapított időpontban. Arra kérte Székelyföld határközségeinek és határvárosainak az önkormányzatait, a magyar történelmi egyházak gyülekezeteit, a civil szervezeteket, a helyi önkéntes tűzoltókat, közbirtokosságokat és az érintett települések minden lakóját, hogy vállaljanak aktív szerepet a rendhagyó tiltakozó megmozdulásban, „amely akár műholdról is láthatóvá teszi Székelyföldet”.

Felkérte ugyanakkor a határtelepülések önkormányzatait, hogy biztosítsanak gyülekezési pontokat, ahol szabadtéri ökumenikus istentiszteletek után közösségi élménnyé tehetik a pillanatot, amikor kilométerenként kigyúlnak a lármafák Székelyföld határán. Hozzátette, a gyülekezési pontok mindegyikében felolvassák majd azt a beadványt, amely a székelyföldi önkormányzati határozatok szellemében szólítja meg újra a nemzetközi fórumokat, „emlékeztetve őket arra, hogy van egy nép a Kárpátok kanyarulatában, amely szabadon és békében akar élni, szabadon akarja használni anyanyelvét, élni akar az önrendelkezés jogával szülőföldjén, amely hazája is egyben”.

A felhívás felsorolja Székelyföld határtelepüléseit, és felkéri ezek testvértelepüléseit, hogy nyújtsanak segítséget az esemény logisztikai előkészítésében, megszervezésében az érintett önkormányzatok igénye szerint.

A székelyföldi magaslatokon gyújtott őrtüzekkel vagy lármafákkal évszázadokon keresztül a veszélyt jelezték. Az őrtüzek, lármafák láncolatán keresztül rövid idő alatt a teljes székelység értesülhetett a török- vagy tatár hadak betöréséről, és készülhetett a védekezésre.