
Fotó: Jakab Mónika
Tavaly tavasszal még az érettségire készültem. Közben megjött a Babeş-Bolyai Tudományegyetem újságíró pályázatának az eredménye: kiderült, hogy bejutottam az egyetemre, és a vizsgák végeztével izgatottan vártam a csíkszeredai után az új, kolozsvári életemet. Aztán az első félév után minden kezdett megváltozni.
2020. november 29., 16:392020. november 29., 16:39
A megadott napon majdnem elfelejtettem beköltözni a bentlakásba, kapkodás és rohanás után megérkezve rögtön ismerkedni mentem az egyetlen magyar szobatársammal. Elkezdődött a tanév, egyre több barátság és emlék született, el is repült az első félév.
A második még normálisan kezdődött. A hírek egy Kínában tomboló vírusról szóltak, de mi terv szerint visszamentünk (én kicsit hamarabb egy pótvizsga miatt) a kincses városba, és elkezdtük megismerni az új tanárokat, utcafotózásra mentünk a főtérre, hétvégenként hazajöttem néha – ami normális egy új félév elején. Eltelt a februárból hátralévő néhány nap, és eljött a március.
Aznap reggel még tervben volt az egyetemi könyvtár meglátogatása, hazafelé pedig mit sem sejtve bevásároltam. Miután a bentlakásban kipakoltam a kenyeret és a szalámit, leültem, és láttam egy hivatalos dokumentum fotóját az újságírós online csoportbeszélgetésben. Nem volt szükség rá, hogy elolvassam: ekkor rontott be a szobatársam, hogy én is hazamegyek-e, mert az egyetem bezár, ő máris elkezd pakolni. Percekkel később a volt osztálytársam is szólt, hogy jön haza, jöhetek vele, ha akarok. Nem volt értelme maradni. Bepakoltam arra a két hétre, amit a terv szerint itthon, Csíkszeredában fogok tölteni, a frissen vásárolt felvágottból szendvicseket készítettem az útra, aztán elindultunk.
Március 10. óta volt már teljes lezárás, kijárás csak papírral, és volt lazítás, amikor mindent lehetett, de mégsem teljesen. Kolozsvárra is visszatértem, hogy elhozzam az ottmaradt holmimat, de az addigi élet még mindig nem állt helyre.
Az órák már a költözés utáni hetekben elkezdtek online térbe költözni, és a reggeli séta vagy buszozás helyett már csak az íróasztalig mentem el. Oldottuk a feladatokat, hallgattuk a tanárokat, és reméltük, hogy nemsokára élőben is találkozhatunk.
A nyári szünet után az utolsó percig reménykedtünk, de ez a tanév is virtuálisan kezdődött. Reggelente még mindig az itthoni székemben ülök és próbálok a tanárokra figyelni. Néha a nem sikerül, mert a többieknél mindig akad a háttérben egy kutya, macska, vagy kistesó, akit más talán észre sem vesz. Néha beszélgetünk a szaktársakkal is, csoportmunkákat is készítünk, most is épp rádiós műsorkészítés folyik a másik ablakban a gépemen, de nem ugyanaz.
Igaz, hogy felesleges lenne felköltözni Kolozsvárra, hiszen itthon „ingyen lehet ülni a gép előtt”, ott viszont lakbért, internetet és most már fűtést is kellene fizetni. Az is igaz, hogy a mi szakunknak nem annyira kihívás megtanítani a szükséges ismereteket, mint egy leendő orvosnak, színésznek vagy mérnöknek, de mégis visszavágyom.
A korán kelés fájt, amikor el kell érni a buszt, de barátokkal ülnénk rajta. A virtuális zöldségek szépek, de jobban üt a médiatörténet tanár vicce, ha a helyes válaszra egy igazi, illatos karalábét nyom az ember kezébe. Megvannak az előnyei az online oktatásnak, de a régi élet legbosszantóbb problémáinak is megvolt a varázsa. Legalábbis visszatekintve úgy tűnik.
Tavaly tavasszal még az érettségire készültem, most pedig a gép előtt ülök, és élem a teljesen másképp elképzelt egyetemista életet. Tanulok, szakmai gyakorlatozok a Székelyhonnál, házi feladatokat írok, filmezek, olvasok, zenélek, és várom a napot, amikor lekerül ez a korona a világról. A napot, amikor leballagok a 16-os bentlakás hetedik emeletéről, a bentlakó szaktársakkal besétálunk órára, és a tanár úr megjutalmaz egy karalábéval.
Mihálykó Tihamér
Madárral ütközött, emiatt megszakította útját a Lufthansa Münchenből Kolozsvárra tartó járata Budapesten vasárnap kora délután – közölte a Budapest Airport vállalati kommunikációs és kormányzati kapcsolatok vezérigazgató-helyettese az MTI-vel.
Legalább 40 ember vesztette életét szombaton, az Egyesült Államok venezuelai műveletében, amelynek során elfogták Nicolás Maduro elnököt – írja a New York Times egy venezuelai tisztviselőre hivatkozva.
Egy román állampolgár is van a svájci Crans-Montana üdülőtelepen szilveszter éjszakáján történt tűzeset halálos áldozatai között – tájékoztatott vasárnap a külügyminisztérium.
Az Egyesült Államok átmenetileg átveszi Venezuela irányítását, amíg nem sikerül „biztonságos, megfelelő és megfontolt” politikai átmenetet végrehajtani az országban – jelentette be Donald Trump amerikai elnök szombaton a Fehér Házban sajtótájékoztatón.
Az Egyesült Államokban állítják bíróság elé Nicolás Maduro venezuelai elnököt és feleségét, akik ellen New Yorkban emeltek vádat – közölte Pam Bondi amerikai igazságügyi miniszter szombaton a közösségi médiában.
Az Amerikai Egyesült Államok sikeresen végrehajtott egy nagyszabású támadást Venezuela és vezetője, Nicolás Maduro elnök ellen, akit feleségével együtt elfogtak és repülővel elszállítottak az országból.
A berni román nagykövetség felvette a kapcsolatot egy román állampolgár családjával, akit eltűntnek nyilvánítottak a svájci Crans-Montana üdülőhelyen történt tragikus szilveszteri tűzeset nyomán.
A kormány 2026-ban 90 ezer EU-n kívüli vendégmunkás számára teszi lehetővé a romániai munkavállalást – számolt be a Bolojan-kabinet keddi ülése után a munkaügyi minisztérium.
Lavina sodort el hétfőn egy magyar házaspárt az olaszországi Trentino-Alto Adige (Dél-Tirol) megye Aurina-völgyében, a férj meghalt, felesége viszont sértetlen maradt.
Ha mindegyikünk átérezné a másik szenvedését, szolidáris lenne a gyengébbekkel és az elnyomottakkal, akkor más lenne a világ – jelentette ki XIV. Leó pápa karácsonyi üzenetében.
szóljon hozzá!