Kárpátaljai mindennapok a háború árnyékában

– osztotta meg. Mint elmondta, az első, valós veszélyre figyelmeztető légvédelmi sziréna zúgása bénítóan hatott rá, tehetetlennek érezte magát. „Csak vártuk, hogy mi fog történni. Imádkoztunk, hogy legyen vége” – mondta. Eleinte éjszaka volt a legtöbbször riadó, azóta a nap bármely szakaszában megszólalnak a szirénák. „Néha, egy-egy rövidebb időszak erejéig elcsitulnak, aztán újra naponta többször megszólalnak, leginkább a kora esti órákban” – fejtette ki Ivett.

Megmásított hétköznapok

„Idővel az emberek hozzászoktak a helyzethez, kialakultak a gondterhes mindennapok” – fogalmazott a kárpátaljai újságíró. Hozzátette,

– jegyezte meg. Amikor kikerült egy-egy felvétel Mariupolból, Bucsából, az letaglózta az embereket. Ráadásul az érintett területeken problémásabb a vízellátás, az élelmezés. „Elszomorít, hogy a 21. században egyáltalán megtörténhet, hogy meg kell harcolni az ivóvízért” – fogalmazott. Megkérdeztük azt is, van-e ismerőse, aki a háborús övezetben tartózkodik. Mint elmondta, közeli rokona, ismerőse ugyan nincs ott, csak falubelije, akiről a Facebook-oldalon közzétett fényképein keresztül informálódik.

Lassult, de működik

A háborús helyzetre való tekintettel szinte az összes kulturális rendezvény elmaradt, azokat a legtöbb esetben elhalasztották.

Rendszeres a szemételszállítás, működik az internet-szolgáltatás, a községi és kistérségi tanács is folyamatosan dolgozik. „Az ügyintézés nyilván lassult, többet kell várni a dokumentumok kiállítására, ám ettől a kellemetlenségtől eltekintve minden működik” – tudatta. Az üzemanyag-ellátással voltak ugyan gondok, de mostanra az is megoldódni látszik. „Egy ideig államilag szabályozták az üzemanyag árát, viszont amióta megszüntették a hatósági árat, közel 30 százalékkal emelkedett a benzin és a gázolaj ára” – ismertette.

Megdrágultak a termékek

Beszámolt arról is, hogy kezdetben leürültek az üzletek polcai, főként azért, mert megnövekedett a térségben a belső országrészből érkező menekültek száma, aztán idővel rendeződött az áruellátás a boltokban.

– tette hozzá. Példákkal is szolgált, a hajdina kilója január óta 45 hrivnyáról 80–90 hrivnyára, a hosszú szemű rizs kilója 35-ről 55-re drágult, a tej literje 28-ról 36-ra, a sertés nyakrész kilója 144-ről 162-re, a szarvasmarha bordarész kilója pedig 145-ről 160-ra emelkedett. Ezekkel párhuzamosan a tömegközlekedés is drágult.

Rengeteg a menekült

A kárpátaljaiak hétköznapjait a menekültáradat is befolyásolta. Eleinte azok érkeztek, akik nem szorultak a helyiek segítségére, szállást, albérletet találtak maguknak. „Viszont amikor elindultak az állami vasutak evakuációs vonatai, akkor rengetegen érkeztek az ország keleti és déli részéről Ungvárra. Itt segélypontokat alakítottak ki, ahonnan a környékbeli településekre irányították a menekülteket. Rengetegen voltak, a helyiek ott segítettek, ahol tudtak” – mesélte. Arra a kérdésre, hogy a menekültek megjelenésével gyakoribb lett-e a konfliktus az ukránok és a magyarok között, azt válaszolta, hogy személyesen nem tapasztalt ilyesmit. Kiemelte, hogy néhány szélsőségesen megnyilvánuló ember alapján nem szabad megítélni az egész társadalmat.

– magyarázta. A menekültek kapcsán ugyanakkor arról is beszélt, hogy a megyevezetés a beilleszkedési időszak után – amikor is szállást, napi háromszori étkezést, takarítást biztosítottak számukra – most már azon dolgozik, hogy önállósítsák az ideiglenesen áttelepülteket, munkavállalásra, önálló lakóhely megtalálására biztatják őket.

Kárpátaljára menekítették a vállalatokat

Nem csak az okozott nehézséget a térségben, hogy munkahelyek szűntek meg, hanem az is, hogy sokan családostul települtek külföldre, így a hiányzó munkaerőt a belső menekültekkel próbálják pótolni.

„Ezek után nem tudjuk, hogyan tervezzük a jövőnket, nem szeretnénk elhagyni Kárpátalját” – mondta.