Erdély második megszállása

Ugyanaznap egy főként román határőrökből álló különítmény elfoglalta Gyergyótölgyest, és továbbhaladt Gyergyóhollóig, de Sósmezőnél is megjelentek Magyarország területén a román járőrök. (Itt jegyezzük meg, hogy egyes szerzőknél november 10-e szerepel az első román katonák megjelenése napjaként, sőt, Botlik József egy november 7-i dél-erdélyi – Krassó–Szörény megyei – betörésről is tud.)

Constantin Preșan tábornok főerői november 13-án megszállták az összes kárpáti átkelőt, és november 22-én elérték a Borszék–Tölgyes–Gyimes–Csíkszentmárton–Bereck vonalat. A Tömösi- és a Vöröstoronyi-szoroson át csak két nappal később vonultak be Erdélybe: előbb megvárták Mackensen német csapatainak visszavonulását. A reguláris csapatok előtt általában az Erdélyből kiszökött románajkúakból – tisztek parancsnoksága alatt – szervezett légiók haladtak.

– írta később Nagybaczoni Nagy Vilmos.

A Gyimesi-szoroson átlépő román 6. gyalogos hadosztály november 26-án elfoglalta Csíkszeredát, 28-án Dédát, majd a Maros völgyén – illetve 120 km széles sávban a Radnai-hágó és a Nagy-Szamos között – haladt Gyulafehérvár irányába, hogy a Román Nemzeti Tanács zavartalanul megtarthassa nagygyűlését.

Sepsiszentgyörgyöt valamikor december 6-a és 9-e között (a pontos időpontot illetően nem egyöntetűek a források) foglalta el egy 120 (más források szerint 20) fős alakulat, Dumitru Ţigoianu százados vezetése alatt, ugyanakkor (vagy valamivel később; a háromkötetes Székelyföld története szerint csak 1919. január 17-én) Kézdivásárhelyt is elérte az ellenség. Egyes szerzőknél az olvasható, hogy az Ojtozi-szoroson behatoló oszlop szállta meg később az egész Háromszék vármegyét, mások azt írják, Sepsiszentgyörgyre Brassó felől érkeztek, míg a Székely Nép 1918. dec. 18-i száma arról tudósít, „a múlt hét közepén egy román tiszt jelent meg ott, s közölte, hogy legközelebb Csik megyéből pár száz román katona érkezik a székely város megszállására. A polgármester erre a megszállásról a sepsiszentgyörgyivel azonos tartalmú hirdetményt tett közzé, amelynek első pontja a fegyverek beszolgáltatása a szokásos főbelövetés ígéretével.”

December 6-án esett el Székelyudvarhely, december 8-án pedig a román katonák megjelentek Dicsőszentmártonban, ahol a helyi Román Nemzeti Tanács azonnal átvette a hatalmat, erőszakkal. December 16-án következett Segesvár és Medgyes...

a délről betörő román csapatok a nyomukban haladtak 24 órás követési távolsággal. A 2. vadász hadosztály december 5-én vonult be Brassóba a Tömösi-, 6-án Nagyszebenbe a Vöröstoronyi-szoroson át. Később Alvincen és Piskin át egy különítményt Petrozsényba irányítottak.

Ellenállásba nem ütközvén, a románok december 23-án elfoglalták Tordát, 24-én Kolozsvárt, 26-án Dést, 1919. január 7-én Nagybányát, január 14-én, az egresi, illetve a zsibói áttörést követően Zilahot és Bánffyhunyadot. Január 17-én elérték Máramarossziget–Déva, a balszárnyon pedig a Csucsa–Zám vonalat.