Alacsony vásárlóerő: Európa-szinten Románia, ezen belül pedig Székelyföld áll a legrosszabbul

Ezáltal Európa lakosságának a vizsgált országokban idén 9,5 ezer milliárd euró elkölthető jövedelem állt rendelkezésére, ami fejenként 13 894 eurót jelent. Ezt az egy főre jutó európai átlagot a tanulmányban vizsgált 42 ország közül mindössze 16 tudta meghaladni, 26 viszont alatta helyezkedik el. Az egy főre jutó 64 240 eurós vásárlóerejével Liechtenstein idén újra az élen végzett. Ez az összeg messze meghaladja a bármely más országban mértét, és egyben az európai átlag 4,6-szeresére rúg. Az egy főre jutó 41 998 euróval Svájc a második helyen áll, 34 119 euróval pedig Luxemburg a harmadik. A lista ellentétes oldalán álló Ukrajnában ezzel szemben az egy főre jutó vásárlóerő mindössze 1703 euró. Magyarország a 30. helyen végzett 6871 euróval.

Hazai helyzet

Az egy főre jutó 5611 eurós vásárlóerejével Románia szintén a sereghajtók között szerepel, az ország a 31. a rangsorban (az összeg mintegy 60 százalékkal alacsonyabb az európai átlagnál). A kutatásban ugyanakkor megjegyzik, hogy hatalmas szakadék van a gazdagok és a szegények között az országban.

Bukarest mellett egyébként Kolozs, Szeben, Brassó és Temes megyében teszi ki az országos átlag legkevesebb 120 százalékát a vásárlóerő. Szintén az országos átlag fölött vagy csak egy hajszállal alatta helyezkedik el Arad, Argeș, Prahova, Fehér, Hunyad és Konstanca megye. A székelyföldi megyék viszont mind az országos átlag alatt végeztek. Maros megye valamivel jobban áll a maga 88–96 százalékával, Hargita és Kovászna megyében viszont az egy főre eső vásárlóerő az országos átlag mindössze 80–88 százalékát teszi ki.

A statisztikák hiányosságai

Szabó Árpád közgazdász szerint nagyobb problémát jelent az a kutatásban is kihangsúlyozott tény, hogy nagy a különbség a gazdagok és a szegények között az országban. Mint mondta, elég, ha csak a speciális nyugdíjat kapó személyekre gondolunk, akik jelentős összegekből gazdálkodhatnak, szemben a kétkezi munkásokkal vagy a kisnyugdíjasokkal, akik számára még a számlák befizetése is gondot okoz. Ráadásul

„Ha a kétkezi munkások elveszítik a munkahelyüket, a szegények és gazdagok közötti különbség tovább nő, óriási szakadék lesz a két réteg között. Szintén gondot jelent, hogy nagyon megugrottak az élelmiszerárak, pedig egész Európában árcsökkenés figyelhető meg ezen a téren, egyedül nálunk jellemző az ellenkezője. Ez ugyancsak főként az alacsonyabb jövedelműek számára okoz nehézséget” – emelte ki Szabó.

Hozzátette:

Fontos azonban megjegyezni, hogy a jobban teljesítő városokban, megyékben sem általánosan igaz, hogy mindenki jól áll anyagilag. Van néhány szakma, amelyek felhúzóerőként szolgálnak, például az IT-szektorban dolgozók nagyon jól keresnek, de emellett ott is élnek minimálbérért dolgozók, illetve kisnyugdíjasok, akik ugyanúgy küszködnek.

„Az a probléma a statisztikai számításokkal, hogy egy dolog az átlag, és más a medián. Az utóbbival történő jövedelemszámítás mutatná meg igazán, hogyan élnek az emberek.

– mutatott rá képletesen is.

Alkudozni kellene?

A szakember a székelyföldi helyzet elemzése során elmondta:

Ettől függetlenül a székelyföldi megyék közül Maros megye áll a legjobban, Hargita és Kovászna megye le vannak maradva. Ennek számos oka van, Kovászna megye esetében például Brassó közelsége „zavar be”, mivel sok sepsiszentgyörgyi ott keresi a kenyerét, így az ottani statisztikákat erősítik, és a Kovászna megyeiben nem szerepelnek. Az is tény ugyanakkor, hogy Bukarestből kevesebb támogatás, befektetés érkezik Székelyföldre, de Magyarországról annál több áramlik a térségbe, és ha utóbbiak támogatásként, ösztöndíjakként érkeznek, akkor nem jelennek meg a statisztikákban úgy, mint elkölthető jövedelem. Ettől eltekintve azonban ezek az összegek léteznek, ezáltal pedig elmondható a szakember szerint, hogy

„Persze a nagyipar hiánya meglátszik, ami hozzájárul az elmaradáshoz az országos átlagtól. Emellett, mivel kevés vállalkozás működik Hargita és Kovászna megyében, a munkahelyek száma is alacsonyabb, és emiatt kevesebb pénzért is elmennek dolgozni az emberek, ami leveri az átlagbéreket. Problémát jelent, hogy az ottani lakosság nem tanult meg alkudozni, ennek hiányában azonban a pénz a másik fél zsebében marad” – hangsúlyozta Szabó Árpád.