Bukarestből kevesebb támogatás, befektetés érkezik Székelyföldre, de Magyarországról annál több áramlik a térségbe. Képünk illusztráció • Fotó: Gecse Noémi
Minden évben összeállítja a vásárlóerőre vonatkozó nemzetközi elemzését a GfK piackutató intézet. A nemrég nyilvánosságra hozott, 2020-ra vonatkozó adatok szerint a koronavírus-világjárvány miatt ebben az évben kevesebb szabadon elkölthető pénze maradt a lakosságnak, mint egy évvel korábban. Egy európai lakosnak átlagosan 773 euróval kevesebb, azaz 13 894 euró áll rendelkezésére elkölthető jövedelemként. A vizsgált 42 ország között egyébként jelentős eltérések vannak. A legmagasabb átlagos vásárlóerővel Liechtenstein, a legalacsonyabbal Ukrajna rendelkezik, a két ország közötti különbség pedig mintegy 37-szeres. Magyarország és Románia szintén a rangsor végén szerepel.
Jelentős különbségek
A GfK kutatásában a vásárlóerőt vizsgálták 42 európai országban, és ezeken belül megyékre lebontott adatokat is közöltek. A vásárlóerő az adózás után egy főre jutó, rendelkezésre álló, elméletileg elkölthető jövedelmet jelenti. A számítás alapjául a személyi jövedelemadó-bevallásból származó adatok, a társadalmi transzferekkel kapcsolatos statisztikák és a gazdasági intézetek előrejelzései szolgáltak. Az általános vásárlóerő tehát azt az elméletileg elkölthető jövedelmet tükrözi, amelyet a lakosság fogyasztásra, illetve az állandó havi kiadásokra (élelmiszer, lakbér, közműdíjak, magánnyugdíjpénztári befizetés és egészségbiztosítás, szabadidős tevékenységek, közlekedés) fordít.
Az elemzés szerint ebben az évben az egy főre jutó vásárlóerő közel 5,3 százalékkal csökkent az előző évi értékhez képest, ami a koronavírus-járvánnyal és az általa okozott gazdasági válsággal magyarázható.
Ezáltal Európa lakosságának a vizsgált országokban idén 9,5 ezer milliárd euró elkölthető jövedelem állt rendelkezésére, ami fejenként 13 894 eurót jelent. Ezt az egy főre jutó európai átlagot a tanulmányban vizsgált 42 ország közül mindössze 16 tudta meghaladni, 26 viszont alatta helyezkedik el. Az egy főre jutó 64 240 eurós vásárlóerejével Liechtenstein idén újra az élen végzett. Ez az összeg messze meghaladja a bármely más országban mértét, és egyben az európai átlag 4,6-szeresére rúg. Az egy főre jutó 41 998 euróval Svájc a második helyen áll, 34 119 euróval pedig Luxemburg a harmadik. A lista ellentétes oldalán álló Ukrajnában ezzel szemben az egy főre jutó vásárlóerő mindössze 1703 euró. Magyarország a 30. helyen végzett 6871 euróval.
Hazai helyzet
Az egy főre jutó 5611 eurós vásárlóerejével Románia szintén a sereghajtók között szerepel, az ország a 31. a rangsorban (az összeg mintegy 60 százalékkal alacsonyabb az európai átlagnál). A kutatásban ugyanakkor megjegyzik, hogy hatalmas szakadék van a gazdagok és a szegények között az országban.
Az élen álló Bukarestben 10 173 euró áll a lakók rendelkezésére, az utolsó helyen végző Vaslui megyében viszont mindössze 3374 euró.
Bukarest mellett egyébként Kolozs, Szeben, Brassó és Temes megyében teszi ki az országos átlag legkevesebb 120 százalékát a vásárlóerő. Szintén az országos átlag fölött vagy csak egy hajszállal alatta helyezkedik el Arad, Argeș, Prahova, Fehér, Hunyad és Konstanca megye. A székelyföldi megyék viszont mind az országos átlag alatt végeztek. Maros megye valamivel jobban áll a maga 88–96 százalékával, Hargita és Kovászna megyében viszont az egy főre eső vásárlóerő az országos átlag mindössze 80–88 százalékát teszi ki.
A statisztikák hiányosságai
Szabó Árpád közgazdász szerint nagyobb problémát jelent az a kutatásban is kihangsúlyozott tény, hogy nagy a különbség a gazdagok és a szegények között az országban. Mint mondta, elég, ha csak a speciális nyugdíjat kapó személyekre gondolunk, akik jelentős összegekből gazdálkodhatnak, szemben a kétkezi munkásokkal vagy a kisnyugdíjasokkal, akik számára még a számlák befizetése is gondot okoz. Ráadásul
a koronavírus-járvány is pont azokat sújtotta, akik korábban is nehezebb helyzetben voltak. Például akik nem rendelkeztek informatikai háttérrel, nem tudtak otthonról dolgozni, sok esetben kényszerszabadságra kényszerültek, vagy elbocsájtották őket.
„Ha a kétkezi munkások elveszítik a munkahelyüket, a szegények és gazdagok közötti különbség tovább nő, óriási szakadék lesz a két réteg között. Szintén gondot jelent, hogy nagyon megugrottak az élelmiszerárak, pedig egész Európában árcsökkenés figyelhető meg ezen a téren, egyedül nálunk jellemző az ellenkezője. Ez ugyancsak főként az alacsonyabb jövedelműek számára okoz nehézséget” – emelte ki Szabó.
Hozzátette:
a kelet-európai országokban, így nálunk is jellemző továbbá, hogy a fővárosok és környékük jóval gazdagabb, mint az ország többi része, leszámítva néhány nagyobb várost.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a jobban teljesítő városokban, megyékben sem általánosan igaz, hogy mindenki jól áll anyagilag. Van néhány szakma, amelyek felhúzóerőként szolgálnak, például az IT-szektorban dolgozók nagyon jól keresnek, de emellett ott is élnek minimálbérért dolgozók, illetve kisnyugdíjasok, akik ugyanúgy küszködnek.
A statisztikákat ezért mindig fenntartásokkal kell kezelni, mert ugyan igaz, hogy nyújtanak egy általános képet a valós helyzetről, de nem tükrözik teljes mértékben a valóságot.
„Az a probléma a statisztikai számításokkal, hogy egy dolog az átlag, és más a medián. Az utóbbival történő jövedelemszámítás mutatná meg igazán, hogyan élnek az emberek.
A statisztikai átlag hiányosságait úgy tudnám elmagyarázni, hogy ha kimegyek a konyhába, és az egyik kezem berakom a mélyhűtőbe, a másikat pedig a begyújtott sütőbe, akkor átlagban nagyon jól érzem magam, a valóságban azonban már kevésbé
– mutatott rá képletesen is.
Alkudozni kellene?
A szakember a székelyföldi helyzet elemzése során elmondta:
Marosvásárhely az országos átlag közelében van, de ez nem adhat örömre okot, hiszen a város valamikor az ország öt legerősebb városa között szerepelt, így ahhoz képest ez nagy visszaesésnek számít.
Ettől függetlenül a székelyföldi megyék közül Maros megye áll a legjobban, Hargita és Kovászna megye le vannak maradva. Ennek számos oka van, Kovászna megye esetében például Brassó közelsége „zavar be”, mivel sok sepsiszentgyörgyi ott keresi a kenyerét, így az ottani statisztikákat erősítik, és a Kovászna megyeiben nem szerepelnek. Az is tény ugyanakkor, hogy Bukarestből kevesebb támogatás, befektetés érkezik Székelyföldre, de Magyarországról annál több áramlik a térségbe, és ha utóbbiak támogatásként, ösztöndíjakként érkeznek, akkor nem jelennek meg a statisztikákban úgy, mint elkölthető jövedelem. Ettől eltekintve azonban ezek az összegek léteznek, ezáltal pedig elmondható a szakember szerint, hogy
kevéssel jobban élnek a székelyföldi megyékben, mint ahogy azt a statisztikák mutatják.
„Persze a nagyipar hiánya meglátszik, ami hozzájárul az elmaradáshoz az országos átlagtól. Emellett, mivel kevés vállalkozás működik Hargita és Kovászna megyében, a munkahelyek száma is alacsonyabb, és emiatt kevesebb pénzért is elmennek dolgozni az emberek, ami leveri az átlagbéreket. Problémát jelent, hogy az ottani lakosság nem tanult meg alkudozni, ennek hiányában azonban a pénz a másik fél zsebében marad” – hangsúlyozta Szabó Árpád.
24h
