Szolga Miklós, a háromszéki Kapitány

B. Kovács András

2017. június 30., 00:282017. június 30., 00:28

Az ősi székely társadalmi egyenlőség megbomlása már korán elégedetlenséget szült a hátrányos helyzetbe jutottak körében. Ez olyan társadalmi nyugtalanságban jelentkezett, mely királyi beavatkozást igényelt. Az oklevelek említést tesznek már a 14. században a földönlakóknak nevezett, tehát tulajdon nélküli emberek megjelenéséről egyes birtokokon, a legszegényebbek a befolyásosabbak védelme alá helyezhették magukat. A többség azonban más megoldást keresett, Hunyadi János nádornál tettek például panaszt, utóbb Mátyás király is hozott a javukra intézkedéseket.

Mátyás idejében, 1466-ban Zabolán adtak ki olyan határozatokat, melyek a közszékelyek igazságszolgáltatás előtti egyenlőségét védték a lófők és a főnépekkel szemben. A zabolai gyűlés egyik cikkelye kimondja: „a közszékelyek ne legyenek az előkelők és hatalmasok szolgálatára kényszerítve, hanem szabad lehetőségük legyen azt szolgálni, akit akarnak, kivéve azokat, akik az előkelők földjein maradnak”. Utóbbiaknak is megadatik az a jog, ha úgy kívánják, szabadon elköltözhessenek, és új munkaadót választhassanak.

Péterfi Gergely kiemeli, hogy Háromszéken lázadás előzte meg a zabolai döntések kimondását, s alighanem e miatt került sor azokra. A közszékelyek mozgalmát egy Szolga Miklós nevezetű ember vezette, akit a köznép Kapitánynak nevezetett. E feszültségeket korábban úgy próbálták enyhíteni, hogy kötelezték a közösségeket: a bíróságok esküdtjeinek jó hányadát, korábban kétharmadát a közszékelyek közül jelöljék ki. Ezt utóbb nem tartották már be. Az elszegényedett székelyek katonai kötelezettségeiknek egyre kevésbé tudtak eleget tenni. Báthori István erdélyi vajda elnézte a kötelezettség elmulasztását, igaz, cserébe földesúri járadékot szedett az emberektől. A közszékelyek újabb lázadását a főemberek ellen 1519-ben és 1521-ben Szapolyai János erdélyi vajdának fegyveres kézzel kellett letörnie.

A székelységre és annak katonai erejére közben egyre nagyobb szükség lett. A mohácsi vész után a török veszély tovább nőtt, az önálló útra tért Erdély önvédelmében nem tudott meglenni a székely haderő nélkül.