Ha eltűnik a család

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Péter Sándor

2019. május 16., 00:102019. május 16., 00:10

Olvasom, hogy május tizenötödike egy idő óta a családok nemzetközi napja. Hát van ilyen is! Józanabb gondolkodással azt kellene mondanunk, hogy tulajdonképpen nem is lenne szükség egy ilyen nap kiemelésére, hisz szüntelenül jelen vagyunk a családban, igazítjuk egymást, pátyolgatjuk gyerekeinket, unokáinkat, s nincs olyan időszak, amikor ezen a téren kihagyások lennének.

Mégis azt mondom, legyen tényleg egy ilyen figyelemfelkeltő dátum, olyan mozzanat, amely figyelmeztet bennünket e kis társadalmi láncszem fontosságára, megtartására, erősítésére. Olyan helyen tanítok, mondhatom nyugodtan, olyan osztályokban, ahol a család sok esetben megbomlott, felszámolódott, meglazultak a kapcsolatok. Ezt a témát előtérbe helyezi megint az oltszemi gyerekotthon kisebb-nagyobb lakóinak sorsa, s esetükben már nem is a jövőről kell beszélnünk, hanem a holnapjukról, a holnapi, holnaputáni, igen-igen közeli sorsukról. Mi lesz velük? Fogalmazódik meg mindegyre a kérdés.

Úgy három évvel ezelőtt fogalmazást írattam Az én családom címmel, nem gyerekotthonosokkal, s bizony meglepett az írásokból kisugárzó bizonytalanság, elkeseredettség, a családi szeretet utáni vágy. Ezekből a fogalmazványokból tudtam meg, hogy sok-sok család megcsonkult, legsúlyosabban ott, ahol az egyik szülő elhunyt, de nem volt ritka a nagyszülőkre hagyott gyerek, az egyik szülő „elmenekülése”. És születtek sorra ezek a keserű vallomások, s a végső remény is felcsendült: vágynak, nagyon vágynak arra, hogy családjuk legyen, s uralkodjék ott igazi családi szeretet.

Az oltszemi otthonbeliek egy részének még soha nem volt része anyai simogatásban, édesapai intésben, hiába élnek azok közelebb vagy távolabb, nem próbáltak és nem próbálnak az általuk világra hozott gyerekeik közelébe kerülni. Mi vár ezekre a fiatalokra? Egy biztos: ők nem tehetnek arról, hogy bizonyos helységekben felizzik a levegő, ha netán róluk esik szó. Ők annyit tudnak, hogy létezni szeretnének szépen, nyugodtan, még úgy is, ha netán soha nem kerülnek vissza édesanyjukhoz és édesapjukhoz. Legalább mi vigyázzunk rájuk! Erre int a család világnapjának szelleme is!