Gyermeki szívvel készülődtünk a szeretet ünnepére

A csendes várakozás időszakát igyekeztünk olyanná tenni, ami által képesek lesznek megérteni a szeretet ünnepének fontosságát, átélni a varázslat pillanatait, és olyan tevékenységeket folytattunk, mely segített felkészíteni úgy a gyermekeket, mint bennünket arra, hogy alázattal várjuk a csodát. Az adventi koszorún pislángoló gyertyafények mellett örömmel énekeltük az Eredj Éva a padlásra, Kis karácsony, nagy karácsony és a Szálljatok le, szálljatok le….karácsonyi dalokat, figyelve arra, hogy a jászolban fekvő kis Jézuskát hagyjuk pihenni, békésen aludni. E csodálatos időszakban arra törekedtünk, hogy még jobban figyeljünk egymásra, még több szeretetet mutassunk egymást iránt és úgy éljük át a várakozás pillanatait, hogy valóban megszülessen mindannyiunk szívében a kis Jézus. Az Elindult Mária asztali bábjáték többszöri bemutatásával sikerült megértetnünk a Csibészkékkel Jézus születésének történetét, és ennek élményére, kicsi kezüket szívükhöz emelve mondták: Várom, hogy az én szívemben is megszülessen Jézuska.

Békés, szeretetteljes, kíváncsisággal és várakozással tele pillanatokat töltöttünk együtt, izgalmas napokat éltünk át. Ebben az időszakban a titoktartás jelentőségére is felhívtuk a gyermekek figyelmét, hiszen sugárzott az öröm arcukról, amikor apró kezecskéikkel készítgették szüleiknek pici, jelképes karácsonyi ajándékaikat: az arany filctollal és csillámporral díszített kis őrző angyalkákat és képeslapokat, valamint a világ legfinomabb mézeskalácsát, melyet nagy lelkesedéssel, szeretetüket belegyúrva, dagasztva és formákat vágva sütöttünk meg. Mindezt olyan céllal, hogy a Csibészkék is megtapasztalják az ajándékozás örömének érzését.

Felemelő érzés volt, amikor a Csibészkékkel az adventi csend egyik délutánján, egyre közelebb a szeretet ünnepéhez, kis lámpások pislákoló fényárjában és a fenyőágakból kirakott spirál közepén elhelyezett egy gyertya fényénél, csendben vártuk a szülőket. Szavakba nem önthető érzés volt megtapasztalni és látni, ahogyan a kicsi gyermekek abban a fényhomály csendjében állva várták, ahogy a szülők halkan elfoglalják helyüket és lecsendeseknek. A lélekemelő pillanat után a kis Csibészkék örömmel énekelték el a karácsonyi dalokat, majd ki az édesanyjával, édesapjával vagy testvérkéjével járták végig a spirálútját és a középen levő égő gyertyából meggyújtották saját, egy-egy almában elhelyezett gyertyájukat, majd kifele haladva letették a földön elhelyezett egy-egy aranyló csillagra. A mély csendben egyre nagyobb és nagyobb lett a fény és a csillagokra elhelyezett kis gyertyák kivilágosították a termet. A csodálatos, bensőséges, mélységes ráhangolódással, az adventi spirál-járással valami olyannak lehettünk részesei, ami igazán az advent lényege: együtt voltunk gyermekek-szülők, testvérek, jól éreztük magunkat együtt, és ott, abban a meghitt környezetben felkészítettük szívünket a szeretet ünnepére.

Hisszük, hogy az ünnepély alkalmával, a spirálút bejárása nyújtotta lélekemelő pillanatban, mindannyiunk szíve a karácsony szeretetében dobogott és elcsendesedve, magunkba szállva, örömmel és csendben várjuk szent karácsony ünnepét.

Az ünnepély végén mindenki átadta szüleinek a saját kis keze munkája és gyermeki szíve szeretetével készített ajándékát. Szeretet illata lengte be a termet, amikor a mézeskalácsok kóstolgatására került sor, hiszen a Csibészkék szeretetével fűszerezett mézeskalácsok a szülők és testvérkék szívét is megtöltötte szeretettel.

Lelkünk a gyermekek szeretetével és melegségével telt meg és ez tette varázslatossá a várakozás időszakát, meghitté azünnepséget.

Bedőházi Emese-Aranka,

Dénes-Szabó Izabella Erika, óvodapedagógusok