
Iochom István újságírónak ez év tavaszán jelent meg a Hadifogoly élet Nyugaton és a Szovjetunióban című, hiánypótló kiadványa, amiben még élő, második világháborús honvédekkel folytatott beszélgetéseit szedte csokorba. Sajnos az 1998-ban az Esztelnek községhez tartozó Kurtapatakon megtelepedett, 1924-ben született Polgár István nem élte meg a könyv megjelenését, kevéssel azelőtt, hogy a kiadvány kijött a nyomdából, elhunyt. Visszaemlékezéseiből Iochom István engedélyével tallóztunk.
2017. július 03., 00:022017. július 03., 00:02
Iochom István újságírónak ez év tavaszán jelent meg a Hadifogoly élet Nyugaton és a Szovjetunióban című, hiánypótló kiadványa, amiben még élő, második világháborús honvédekkel folytatott beszélgetéseit szedte csokorba. Sajnos az 1998-ban az Esztelnek községhez tartozó Kurtapatakon megtelepedett, 1924-ben született Polgár István nem élte meg a könyv megjelenését, kevéssel azelőtt, hogy a kiadvány kijött a nyomdából, elhunyt. Visszaemlékezéseiből Iochom István engedélyével tallóztunk.
Polgár István 1924-ben született Aldobolyban, és 1998 óta haláláig Kurtapatakon élt, azelőtt Kézdivásárhelyen lakott a Szabó Jenő utca egy tömbházlakásában. 1940-ben, a második bécsi döntés után egy éjszaka felverték őket, felpakolták egy szekérre, és a néhai fogalmazása szerint „átdobták” Illyefalvára. Aldoboly ugyanis Romániához, Illyefalva pedig Magyarországhoz került.
1941-ben, tizenhét évesen hívták be katonának, Marosvásárhelyen szanitéckiképzést kapott. 1944-ben az Úz völgyében esett orosz fogságba. „Ott úgy voltunk, hogy se puskánk, se más fegyverünk nem volt. Amikor jöttek a románok, mondtam a századosnak, ez nem a mi géppuskánk. Azt mondta, ne lázítsak, mert kiköttet. Azt válaszoltam neki, oda három ember kell, egy, aki adja a rendeletet, egy orvos, aki megvizsgál, hogy kibírom-e, és kell a harmadik, akit kikötnek. A százados meggondolkozott, és odakapott a pisztolyos táskájához, de mivel én golyószórós voltam, a pisztolyom állandóan a zsebemben volt. Kikaptam, és mondtam neki, eressze le a kezét, mert tudja, hogy nem tévedek. Megnézett jól, odajött, a vállamra tette a kezét, és megveregette. Kiköttetnélek vagy főbe lövetnélek, de nem teszem, mert te bátor vagy – mondta. Én egy kicsit olyan „jóféle” legény voltam” – mesélte
Miután fogságba esett, előbb Moszkvába vitték, majd onnan Visnyij Volocsokra helyezték át. Mindössze negyvennégyen voltak ott magyarok, de volt ott 114 ezer román is; a németek számát nem tudta megbecsülni.
Hazakerülésének története is filmbe illő: egy hosszúfalusi, de brassói illetőségű segédorvostól olyan pirulát kapott, hogy amikor érkezett a komisszió, megőrült tőle. Szotyori nevezetű társa megijedt, nem merte bevenni a gyógyszert, így ő 1946-ig ott maradt a lágerben, miközben Polgár István, ha legyengülve is, de hazakerülhetett.
„A lágerben ki volt adva nekünk, hogy vizet ne igyunk, mert maláriát kapunk. Ki volt téve egy kád, és csak abból volt szabad inni. Egy félszeg orosz lágerparancsnokunk volt, aki Magyarországon végezte az egyetemet, és jól beszélt magyarul. Nem vittek munkára. Földbunkerben voltunk mi, magyarok negyvennégyen, és ki volt adva, hogy mehetünk az erdő szélébe, és vághatunk magunknak fát. A tábor hatalmas volt, a románok és a magyarok együtt voltak, de a németek el voltak különítve. Valamennyire ott tanultam meg románul, de oroszul nem tudok” – szól a néhai Polgár István története, aki 1945. augusztus 20-án került haza a hadifogságból.
Három napig állt a bál a kézdiszéki Torján. Pénteken délelőtt kezdődtek és vasárnap este értek véget a Septemberfestre keresztelt falunapok, benne „nemzetközi” főzővetélkedővel és az elmaradhatatlan óriás túrós puliszkával.
Jubileumi kiadásához érkezett Csernáton messze földön híres rendezvénye, amely egyszerre szól hagyományőrzésről, közösségépítésről és szórakozásról. Szeptember 7-én, vasárnap tizedik alkalommal tartanak huszár -és katonadal-találkozót.
Átadta a Kovászna megyei önkormányzat az előkészítő osztályba induló gyerekeknek szánt felszerelt iskolatáskákat. 2250 gyermek részesülhet az ajándékban.
Szeptember 5-7. között zajlanak a 21. alkalommal megrendezett, Septemberfestre keresztelt torjai falunapok. Természetesen idén sem marad el a nemzetközi gasztronómiai verseny és az óriás túrós puliszka. Íme, a program.
Románia legszebb speciális iskoláját vehetik birtokba ebben a tanévben a háromszéki, sajátos nevelési igényű gyerekek: a sepsiszentgyörgyi intézmény egy felújított, kibővített, ultramodern felszereléssel ellátott oktatási egységgé vált.
A parkolási díjak fizetésének tekintetében is halad a korral Sepsiszentgyörgy: jövő hétfőtől csak digitálisan lehet majd fizetni a parkolásért a városban.
A Sepsiszentgyörgyi Helyi Rendőrség, helyi tanácshatározat alapján immáron több éve ellenőrzi a lovas fogatokkal való közlekedést a város területén. Augusztusban újabb, engedéllyel nem rendelkező szekereket foglaltak le.
Sepsiszentgyörgy egyik legnagyobb és legnépszerűbb általános iskolájának diákjai nehéz helyzetben vannak: a tanintézmény mindkét épülete felújítás alatt áll, az osztályokat üggyel-bajjal sikerült elhelyezni. Még egy egész tanévet kell kibírni.
A Mihai Viteazul Főgimnázium épületeinek felújítása akadozik, sportpályáján viszont zajlik a munka: itt épülnek a moduláris tantermek. Sepsiszentgyörgy egyetlen román nyelvű elméleti líceumának diákjai öt év után visszatérnek az intézmény területére.
Kétévente esedékes, immár 23. kollokviumát tartotta a Nemzetközi Címertani Akadémia augusztus 27–30. között Jászvásáron. Ez alkalomból Keöpeczi Sebestyén József erdélyi címerművész munkásságát bemutató tárlatot is berendeztek.
szóljon hozzá!