Udvarhelyszékiek hangulatjelentése az Eb-ről

Kápolnási Zsolt azon szerencsések közé tartozik, akik a magyar válogatott mindhárom csoportmérkőzését meg tudták nézni a helyszínen. Két kolozsvári barátjával vágott neki az útnak. Bordeaux-ig 2700 km-t vezetett le egyedül Kápolnási, az úton az autóban pihentek, szállást nem foglaltak le előre.

Hétfőn késő estére érkeztek meg Bordeaux-ba. A zuhogó eső miatt nem tudtak sátrat húzni, így ismét az autóban kellett aludniuk. Kápolnási elmondta, kitűnően sikerült a magyar „találmány”, hogy együtt vonuljanak fel a stadionig. „Elmondhatatlan érzés az a pillanat, amikor több mint tízezer, piros-fehér-zöld színben pompázó magyarral sétálsz a város fő utcáján. Minden üzletet és kocsmát bezártak, de némelyikük nyitva maradt. Azok nem jártak jól, lerohanták a vásárlók” – számolt be élményeiről. A helybéliek többsége élvezte, ahogy a hatalmas tömeg felvonult.

„Az osztrákok elleni meccsen elért nagyon jó eredmény katarzisba ejtette a magyar tábort. A találkozó után több szurkoló is sírt örömében” – fogalmazott. A mérkőzés utáni napon megnézték az Atlanti-óceánt, és mivel négy nap volt a következő meccsig, leutaztak Barcelonába is, majd Marseille következett. Az Izland elleni összecsapás előtti napokban feltörték Kápolnási autóját, és jelentős pénzösszeget vittek el belőle, személyes iratai is odavesztek, elmondása szerint nem tudott igazán ráhangolódni a mérkőzésre.

Újabb felvonulás következett, és az előző meccsnél is nagyszerűbb hangulat. „A kikötőben gyülekeztünk, és a belvároson keresztül sétáltunk el a stadionhoz. Itt már több mint kétszer akkora tömeg vonult, mint az első előtt, és a marseille-i lakosok sokkal közvetlenebbek voltak, tapsoltak a látványért” – mesélte. A portugálok elleni meccsnek már nem volt akkora tétje, szurkolóikat így is simán lepipálták, mint az izlandi vagy osztrák tábort. „Azok a szurkolók mentek ki az Eb-re, akik szívükkel-lelkükkel a csapatot buzdították. Sokan azt gondolják, hogy a huligánok teszik ki a szurkolók jelentős részét, de itt szó sem volt erről. Kevés olyan magyar drukker volt, aki garázdálkodott is.”

Nagy élményt jelentett a Soho Party dala is, végigkísérte a meccsek előtti és utáni szurkolást. Városnézés közben, ha meghallották távolról Az éjjel soha nem érhet véget című dalt, tudták, hogy a közelben magyar szurkolók vannak. „Mindent egybevetve már csak azért is kár lett volna kihagyni, mert negyvennégy év után jutott el újra az Eb-re a magyar válogatott, és nem is akármilyen eredményt ért el. A továbbiakban több ország városaiban rendezik a kontinensviadalt, ami nem lesz ilyen hangulatú” – véleményezett Kápolnási.

Találkozás a magyar miniszterelnökkel

Ilyés Szabolcs tavaly novemberben beszélte meg egy ismerősével, hogy közösen megnéznek pár mérkőzést az Eb-n. Akkor még nem voltak kisorsolva a csoportok, így június közepére úti célként Marseille városát választották ki. Szerencséje volt, hiszen a kikötővárosban június 18-án éppen a Magyarország–Izland mérkőzést rendezték.

A Stade Vélodrome-ban a magyar szektorhoz közel kapott jegyet. „A szurkolók már a kezdés előtt hatalmas bulit csaptak, folyamatosan énekeltek és ünnepeltek. A himnusz éneklésekor a magyar zászló- és sálerdő látványától, a hangulattól végig libabőrös voltam” – mondta Szabolcs. „Az egyenlítésnél felrobbant a magyar tábor, minden magyar egymás nyakába ugorva ünnepelt, és talán még soha nem hallottam ilyen erősen a Ria, ria, Hungáriát.

A második félidőt a VIP-részlegből néztem végig, többek között ott volt Orbán Viktor miniszterelnök is. A mérkőzés végén szerencsém volt pár szót váltani vele és egy közös fotót is készíteni. A városban mindenhol csak izlandi és magyar szurkolót lehetett látni, akik sokszor egymásnak drukkoltak: az izlandiak riariáztak, míg a magyar csoportok a híres izlandi húgatást tapsolták” – mesélte élményeit.

„A magyar–lengyel barátság többször bebizonyosodott, akárhol találkozott a két tábor szurkolói csoportja, egymást éltette. A magyar–portugál meccset a kempingben néztük végig, a lengyelek minden magyar gólnál felugorva ünnepeltek, riariáztak, és a játékosok neveit skandálták” – mondta. Volt kellemetlen tapasztalata is, hiszen a lengyel–ukrán mérkőzés előtt a stadionnál a lengyel ultrák görögtüzet gyújtottak, amire a rendfenntartók könnygázzal válaszoltak, utóbbiból Szabolcs is kapott.

Ilyés Szabolcs több kézilabda-, jégkorong- és labdarúgó-világversenyen is volt már, de szerinte az Eb hangulata egyikéhez sem volt fogható. „Az esemény grandiózusságát, a több tízezer szurkoló által teremtett fergeteges hangulatot, a Marseille-ben szerzett élményeket nehéz szavakban visszaadni” – zárta beszámolóját.

Többszörösen visszatapsolt magyar csapat

Varga Ákos Péter sem tudta, hogy székelyvarsági ismerőseivel milyen mérkőzést néz majd meg Párizsban, csak annyit tudott, hogy a nyolcaddöntőben az E csoport győztese a D kvartett második helyezettjével fog játszani. Pár nappal a mérkőzés előtt derült ki, hogy a 2012-es Eb-döntő ismétlését fogják látni, azaz a Spanyolország–Olaszország találkozót. Idővel Angliában dolgozó öccsétől jött a még jobb hír: jegyet szerzett a Toulouse-ban rendezendő magyar–belga nyolcaddöntős meccsre.

„Nem találok szavakat, mennyire csodálatos volt húszezer magyarral közösen himnuszt énekelni. Kulturált, példaértékű szurkolás volt. A négy kapott gól ellenére egy percet sem lankadt a válogatott buzdítása. A mérkőzés szünetében egy zetelaki barátomat vettem észre a lelátón, székely zászlóval a kezében. Odamentem hozzá, átöleltem, és könny szökött a szemembe, annyira boldog voltam, hogy ott találkoztunk és közösen szurkolhatunk. A legszebb dolgok a mérkőzés után történtek. Kikaptunk, de a magyar szurkolók nagy része ott maradt a stadionban ünnepelni. Szokatlan dolog volt. A vereség ellenére többször visszahívtuk a játékosokat, állva ünnepeltük őket, és közösen énekeltünk” – mesélte élményeit.

Varga szerint a spanyol–olasz rangadón teljesen más volt a hangulat. „Rengeteg olasz volt a mérkőzésen, véleményem szerint a spanyolok jóval kevesebben voltak. Amikor az ellenfélnél volt a labda, akkor azt a szurkolók kifütyülték, hurrogtak. Ilyen a magyar meccsen nem volt. Amúgy az olaszok himnuszát élőben hallani igazi csoda volt, nagy lendületet adhatott a csapatnak. A mérkőzés végén elkeseredett spanyolokkal és nagyon boldog olaszokkal találkoztunk, de ez így természetes” – tette hozzá.