Romániában harc folyik a pályán

– Fél éve tartózkodik Székelyföldön, ez idő alatt része volt jóban, rosszban. Arra kérem, mindössze egy-két mondatban térjünk vissza az FK Csíkszeredával való kapcsolata kezdetére.

– Decemberben kezdtünk meg egy beszélgetést Szondy Zoltánnal, az FK Csíkszereda elnökével, akkor a célkitűzésben az szerepelt, hogy a 3. ligás csapat lépjen előre, legyen dobogón vagy legalább dobogó-közeli helyen, és ha van rá lehetőségünk, akkor jussunk fel. Tetszettek az elképzelések, ezért kezet ráztunk. Januárban megérkeztünk Varga Károly jelenlegi szakmai igazgatóval Székelyföldre, és elkezdtünk egy komoly munkát.

– Nyilván nem lehetett könnyű Magyarországról a „végekre” igazolni, legalábbis magyarországi szemmel. Hogyan emlékszik szakmai szemmel a munka kezdetére?

– Az elején nehezen alkalmazkodtak a játékosok az új edzésmódszerhez, ez az eredményekben is megmutatkozott, viszont az utolsó öt mérkőzésen már elfogadták az új elvárásokat, és az eredmények is jöttek. S kezdett kialakulni egy ütőképes gárda. Mindezek mellett az egész tavaszi idényünket meghatározta a március eleji Nagyváradi Luceafărul elleni hazai mérkőzésünk, hiszen akkor mi is elkönyveltük, hogy a nagyváradi csapat egy verhetetlen alakulat, így ki is kaptunk 1–0-ra. Ám a játék alapján a döntetlen lett volna az igazságos. Utólag kiderült, hogy a Nagyváradi Luceafărul minden tavaszi mérkőzését megnyerte, tehát nekünk nem is lett volna esélyünk az első helyre.

– Aztán történt valami, mert nem jöttek a hazai eredmények.

– Valóban sok problémával kezdtünk szembesülni: több játékosunkat eltiltották, amire nem voltunk felkészülve, ugyanakkor sérüléshullámok is nehezítették a munkánkat. Sőt morális problémák is előjöttek. Ez több hétig tartott, és sajnos az eredmények is elmaradtak, így ezeket összeadva meghatározták a játékosok kedélyét. Majd ezek lecsillapodtak, sikerült rendezni az öltözői hanglatot, és megnyertük a hazai első meccsünket, attól kezdve elindultunk egy olyan úton, amelyen az egész szezonban kellett volna. Jöttek az eredmények, a játékosok elfogadták és tisztelték egymást, ez pedig jó hatással volt az egész csapatra. Ez a hullámvölgy viszont meghatározta, hogy végül csak az ötödik helyen végeztünk. Összességében csalódott vagyok az eredmény miatt, be kell vallanom, hogy többre számítottam.

– Beszéljünk a következő idény terveiről.

– Komoly terveink és céljaink vannak. A célokat viszont meghatározza az, hogy nyáron hogyan sikerül megerősíteni a csapatot. Tehát az idény kezdetén, ősszel lehet majd beszélni arról, hogy mire hivatott a csapat. Most az a kérdés, hogy kik mennek el a felnőtt alakulattól, és kiket tudunk megtartani. Az biztos, hogy Szondy úrral én még egy évben megegyeztem, tehát egy évig még a csapat edzője maradok. Abban reménykedem, hogy együtt tudjuk tartani a csapat gerincét, amire ha még igazolni tudunk néhány olyan játékost, aki erősítést jelent, akkor joggal pályázhatjuk meg a dobogót vagy akár a bajnoki címet.

– Kik képezik a csapat gerincét, azaz kikre építi az új gárdát?

– Lőrinc József, Csűrös Attila, Ilyés Róbert és Bajkó Barna mindenképp ide tartozik. Ezekre a rutinos játékosokra lehet csapatot építeni.

– Kicsit távolodjunk el az FK Csíkszeredától. Magyarországi szemmel hogyan látja a romániai 3. Ligát? Pontosítok: mi a különbség a magyarországi harmadik szint, azaz az NB 3, és a romániai szint, a 3. Liga között?

– A magyar NB 3-ban sokkal több játék van, tehát sokkal többet fociznak, próbálnak játszani, itt viszont sokkal nagyobb harc folyik a pályán. Tehát mentálisan erősebbek a játékosok itt, sokkal agresszívabb futball folyik, talán azt is mondhatjuk, hogy sokkal eredménycentrikusabb a játék. Viszont el kell mondanom, hogy nagyon sok negatív tapasztalattal is szembesültem: például a bajnokság közben szállnak ki csapatok, mások pedig nem jelennek meg, például esetünkben a Nemeszsuk. Ezt nehezen tudtam felfogni ilyen rövid idő alatt. De kezdek belerázódni abba, hogy milyen a romániai fociközeg. Épp ezért úgy látom, hogy azért kell a dobogó közelében lenni, mert idény közben bármi megtörténhet. Magyarországon viszont sokkal kiszámíthatóbb a labdarúgás.

– A napokban zajlott Abháziában a Független Labdarúgó-egyesületek Szövetségének világbajnoksága, amelyen Székelyföld válogatottja is részt vett. A csapatban ugyanakkor nem szerepelt FK játékos. Miért nem engedtek el játékosokat?

– Volt megkeresés, ám azt kell mondanom, hogy ha nekünk komoly céljaink vannak, akkor szezon közben nem tehetjük meg, hogy elengedünk játékosokat. A vezetőség sem engedi meg. Ha ezt holtszezonban rendeznék, akkor semmi akadálya nem lenne a játékosok elengedésének. Az utolsó bajnoki meccsünk ráadásul akkor zajlott, amikor a válogatottnak utaznia kellett Abháziába. A Dés elleni meccs nekünk fontos volt. Az egyetlen probléma tehát az időzítés volt.