Jaff Raji: a legfontosabb, hogy saját magaddal teremts békét

A tábort 1994 óta minden évben megszervezték Magyarországon, az idei volt az első alkalom, hogy Székelyudvarhely adott otthont a már korábban nemzetközivé avanzsáló rendezvénynek. A nyári tábor során három klasszikus japán harcművészetet gyakoroltak a résztvevők: az aikidót, a iaidót és a jodót. A tábor vezetője a marokkói születésű Jaff Raji volt, aki a nemzetközileg elismert, 27 országot átölelő Ecole de Budo Raji iskola alapítója is egyben. Ennek az iskolának tagja a székelyudvarhelyi Chushinkan klub is.

– Hogyan érzi magát Székelyudvarhelyen?

– Már több mint tíz éve visszajárok Székelyudvarhelyre, szinte második otthonomnak tekinthetem a várost, rengeteg barátom és tanítványom van itt. Legutóbb áprilisban jártam erre, akkor egy aikidobemutatót tartottunk a Full Fight K1-gálán. Ez volt az első olyan alkalom, amikor szorítóban tartottunk bemutatót. Nagyszerű élmény volt, hogy laikus embereknek tudtuk bemutatni, hogyan gyakoroljuk például a iaidót és az aikidót, vagy mit tudunk a karddal. Remek hangulat volt, és úgy érzem, a nézőknek is nagyon tetszett a bemutatónk. Az aikido az egyik leglátványosabb és legdinamikusabb japán harcművészet. Az emberek a filmekből ismerik ezeket a mozdulatokat, de sokan összekeverik a Kill Bill-filmekben látott nagyon látványos, de mesterkéltnek ható harcokkal. Az egyik legjobb filmpélda Akira Kurosawa Hét szamuráj című filmje, amelyben nagyon tisztán és egyszerűen mutatják be a kardharcot: nincs benne semmi plusz, így elképzelhetjük, milyen lehetett Japán igazi harcművészete a feudális korban.

– Az itt és nyugaton űzött aikido között van különbség?

– Sokszor feltették már nekem ezt a kérdést, de számomra nincs különbség a kettő között. Ha van egy jó koncepciód, egy elgondolásod, akkor bárhová mégy is, azt tanítod, hiszen maximálisan megbízol az elképzelésedben. Ezt a harcművészetet gyakorolni olyan, mintha két órára vagy akár egy hétre egy másik világba mennénk át a tanítványokkal. Minden országban ugyanez a kérdés tevődik fel, egyedül a kultúra, ami különbséget tesz. Szenvedéllyel kell csinálni, saját magad fejlesztéséért, így előbb-utóbb mindenhol ugyanazzá válik. Egyedül a tapasztalatszerzés változik, és az tesz különbséget, hogy mennyi ideig gyakorlod. Amikor 10 évvel ezelőtt először eljöttem ide, akkor azt vettem észre, hogy kevesebben gyakorolták ezt a tevékenységet, mint Magyarországon vagy Európában. A legfontosabb az, hogy mennyi energiát fektetsz bele, és hogy magadért csináld.

– Hogyan látja, gyarapszik az aikidót űzők száma környékünkön?

– Egyértelműen. Az elmúlt évekkel szemben nagy különbség van a számokban. Többen utaztak Magyarországra edzőtáborokba, vagy meglátogattak Franciaországban, és rajtuk keresztül sok embernek megtetszett ez a harcművészet. A résztvevők számában nagy ugrást tapasztaltam, éppen emiatt döntöttem úgy, hogy itt, Székelyudvarhelyen kell megszerveznünk ezt a nyári tábort. Remélem, hogy a jövőben még több tanulóval hasonlóan izgalmas edzéseket vezényelhetünk itt le.

– Az aikido válhat-e annyira népszerűvé, mint a labdarúgás vagy a kézilabda?

– Remélem, hogy sosem fog olyan magaslatokba emelkedni. Ez nem tisztán sport, itt nincsenek versenyek, emiatt kevésbé vonzó az emberek számára. A sporttal az a probléma, hogy ha valaki profi szinten csinálja, akkor egy idő után kiöregszik belőle, és már nem fogja tudni elérni korábbi teljesítményét. Az aikido teljesen más, nincs korhoz kötve, bárki űzheti, járjon a húszas évei elején vagy akár ötvenes évei végén, hiszen folyamatosan fejleszti magát. Amikor az emberek elkezdik az aikidót, akkor saját maguknak keresnek valamit. Nem a más emberekkel való harcot akarják megtanulni, nem azt keresik, hogy a többieknél többnek tűnjenek, hanem azt, hogy megtalálják saját önmagukat.

– Mit jelent Önnnek az aikido?

– Elsősorban azt, hogy saját magamat fejlesszem fizikailag és pszichésen is. Az aikido egy tökéletes eszköz arra, hogy mind fizikailag, mind lelkileg megerősödjünk. Ezzel a harcművészettel mindennapi kapcsolatainkat is ápolni tudjuk. Béketréning: békét teremtesz saját világodban, így a körülötted lévőkkel békében tudsz élni. Paradox az egész, hiszen a harc a verekedésről és a gyilkolásról szól. Nálunk is megtalálhatók a gyilkoláshoz szükséges mozdulatsorozatok, viszont célunk nem ez, hanem a belső és külső béke megteremtése.

– A valós életben használta már a tanultakat?

– Természetesen mindennap használom, az emberi kapcsolatokban. A valódi harcot mi nem szeretjük, mindig is a békés megoldásokat keressük. Az emberek amikor látnak minket, akkor a jó magatartásunkat veszik észre, nem vagyunk idegesek, nem keressük a bajt. A világ legtermészetesebb emberei vagyunk. Például vezetés közben sokkal jobbak a reflexeid, és ha dugóba kerülsz, nem leszel ideges. Amikor az emberek más küzdősportokat űznek, akkor könnyen agresszívekké válhatnak, mi a másik oldalon állunk, békében vagyunk saját magunkkal és a világgal is, nyugodtan kivárjuk, amíg zöldre vált a lámpa.

– Milyen volt a nyári tábor?

– Nagyszerűen sikerült. A hely tökéletes volt számunkra, mindenki jól érezte magát, és boldog volt, hogy mindennap megszenvedett a tatamin. Jövő augusztusban megismételjük a nyári tábort, a szervezők biztosan számíthatnak jelenlétemre.

„Számomra ez volt a legjobb tábor, pedig 1996 óta rendszeresen részt veszek ezeken a rendezvényeken. Nem volt egyszerű egy akkora termet szereznünk, amelyet háromszáz négyzetméter tatamival fedjünk le. A szervezés nehézségeit a tábor alatt tapasztaltak teljesen kárpótolták, minden nehézséget elfelejtettünk, a feltételek tökéletesek voltak, mindenki hozzájárult a sikerhez. Összesen 60 résztvevő volt, mindenki a maximumát nyújtotta” – mondta Nagy Sándor, a Chushinkan Aikido Klub vezetője, a Jaff Raji-iskola romániai képviselője.