Feltámasztásra vár az udvarhelyi kerékpársport

Ilyés Ferenc és Kapusi Áron a jelent és a jövőt képezik a székelyudvarhelyi hegyikerékpár-sportban. Ilyés már veteránnak számít, aktív pályafutása során mindig is az élmezőnyben szerepelt, míg a Tamási Áron Gimnázium XI.-es diákja, Kapusi  pár éve lépett Fecó nyomdokaiba. Rajtuk kívül Gelei István és Pál Attila kacérkodik még a versenyeken való részvétellel, míg a női vonalat egyedül Fodor Emese erősíti.

Három éve kezdtem el kerékpározni, versenyekre, mint maratoni vagy cross country, kilencedikes korom óta járok – meséli Áron. A 17 éves fiatal beavatott a távokba is: a maratoni 50 km-t vagy annál hosszabb távot jelent, míg cross country-ban egy 4–5 km-es, technikás pályán kell több kört megtenni, ezeket erdőkben, hegyen-völgyön át, főleg ösvényeken, erdei utakon rendezik. Nem olcsó sportág, főleg, ha biciklijét minőségi alkatrészekkel akarja felszerelni az ember. Minden összetevő fontos, legyen szó az első teleszkópról, tárcsafékről, a jó hajtó- és váltórendszerről. De ezeket a versenyeket az nyeri meg, aki a legerősebb, aki jobban be tudja osztani erejét, és persze megbízhatóan működik alatta a gép, nem szakad el a lánc, nem kap defektet stb. – meséli Ilyés. A versenyeket a sportoló mellett a lánc és a fékpofa sínyli meg legjobban, ezeket kell leggyakrabban kicserélni. Többször is voltak olyan versenyen, amelyen elöl-hátul elkopott a fékpofa, ezeknek pedig 80 lej darabja.

Nincs utánpótlás

Arra a kérdésre, hogy jelenleg miként áll Székelyudvarhely a hegyikerékpáros utánpótlással, mindketten szomorúan válaszoltak. Trialban és dirtben sokan vannak, országútiban csak a Tusnád csapatánál lehet profi szinten kerekezni. A hegyikerékpár mint hivatásos sport Udvarhelyen nemigen létezik, mindenkinek saját erejéből kell elkezdenie. A környéken nincs olyan sportoló, akinek ne lenne mellette valami más munkája, hobbija – meséli Fecó –, én például civilben  számítógép-szerelő vagyok, míg Áron iskolába jár. Persze nem lehet arról beszélni, hogy világraszóló eredményeket akarunk elérni – veszi át a szót Áron –, arra az egész életedet rá kell fordítanod. De az a szint szerintem már nem egészséges.

A romániai versenyekre rengetegen eljönnek, de általában külföldiek végeznek az első helyeken. A kolozsvári Maros Bike XCO Cup-on egy ismerősünk, a korábbi triálos Nagy László segítségével veszünk részt, ő több megmérettetésre is biztosítja szállításunkat. Egyébként magunkat menedzseljük, külső segítséget ritkán kapunk – vázolta a hátteret Ilyés. Jelenleg Udvarhelyszéken nincs olyan szervezet, amely felkarolná a kerékpározókat. Régebben nagyon jó csapat volt Székelyudvarhelyen, azóta az emberkék felnőttek, megházasodtak, esetleg más hobbi után néztek, így szinte teljesen eltűnt. Pedig 1995-től kábé 2003-ig az országos kategóriák élén rendre udvarhelyiek végeztek. De tervezzük, hogy hamarosan ismét szervezett formában folytassuk.

Versenyszinten tekerni

Ha hobbiszinten tömegek űzik a kerékpársportot, abból könnyebben ki tud tűnni az, aki előbbre szeretne jutni, versenyszinten biciklizne. Nagy a választék, hiszen a triatlonokkal együtt közel 80 versenyt rendeznek az országban, lenne hova menni. Mindenkinek könnyebb volna, ha a városból  többen űznék ezt a sportot. Szerencsére támogatókat még tudunk kapni, akik lehetőségeik szerint kisebb összegekkel, esetleg alkatrészekkel segítenek nekünk – meséli Áron. Kevesen vagyunk, de összetartunk, az motivál bennünket, hogy szeretünk biciklizni, és ezért magasabb szinten akarunk eredményeket elérni. Versenyszinten hét évet hagytam ki, ez azzal járt, hogy hátrakerültem a sorban. Amikor újrakezdtem, ez nem jelentett gondot, tudom, hogy kemény munkával el lehet érni a célokat, így kategóriámban ismét az élen vagyok. Amíg bírom, az fog motiválni, hogy mindig a legjobbat hozzam ki magamból, de ez csak egy bizonyos szintig megy – meséli Fecó. Csapatunk van, de nem vagyunk leigazolva, annyira nem is fontos, hogy például országos bajnokságon vegyünk részt. Ez mindenkinek a terhére van, kötelező megszervezni, senki sem akarja igazán, emiatt össze is van csapva rendesen – tér át az országos szintre Áron.

Az országos kerékpárszövetség elég gyenge, a triatlon ág ki is akar válni, külön szövetséggé alakulni. Mindig sok pénz folyt be a szövetséghez, de kevés jött vissza. A vezetőség ki van öregedve, ugyanazok irányítják, mint húsz évvel ezelőtt, és az akarja megmondani, hogyan biciklizz, aki nem ült még kerékpáron. A triatlon ág kiválása számunkra öröm, hisz komoly jövő előtt áll, egyre több versenyt rendeznek, és a csapatok is ebben erősítenek.

Ki mennyit?

Naponta 12 km-t szoktam szaladni, majd 50 km-t biciklizni, délután pedig legalább 30 km-t tekerek hegyikerékpárral – meséli napi programját Fecó. Suliidőben délutánonként szoktam országútival kábé 40–50 km-t biciklizni, míg mountain bike-ra csak hétvégén ülök – vázolta edzésprogramját Áron.