Falk Miksa és a műbeles virsli

Három mondat kavarog a fejemben. Az első kettőt Sólyom László köztársasági elnök fogalmazta meg még 2006 elején egy, a Heti Válasznak adott interjújában: „Nem egy kritikusom lényegében azt mondta: a választást a műveletlen, nem elkötelezett, véleménnyel nem rendelkező médiafogyasztók döntik el, őket kell megnyerni. Nem értek egyet azzal, hogy a választókra így kell tekinteni.” Nehéz nem érteni egyet Magyarország első számú közjogi méltóságával, de nem azért, mert működne ama bizonyos régi reflex. Inkább azért, mert Sólyom László alkotmányjogász és demokrata. Én pedig – főleg ebben a pillanatban – a leginkább egy despota, vérben forgó szemű zsarnokként határoznám meg magam, de legalább Falk Miksa hű követőjeként. Hiszen az ember néha elveszíti a józan eszét, s ez nekem Magyarországon igen könnyen megy. Mert a harmadik mondat, amelyet Bayer Zsolt írt le a Magyar Hírlapban, így hangzik: „Egy felmérés bizonyítja, miszerint ma, ebben az országban a lakosság csaknem tíz százaléka azt hiszi, hogy Orbán Viktor a miniszterelnök.”

A szavazati jog gyakorlását illetően talán a többségnek az jut az eszébe, amikor a nők voksolását merték korlátozni a férfiak. Pedig nem kellett volna ennyire szexistának lenniük, egyéb tényezőket sokkal inkább figyelembe vehettek volna. Magyarországon már a reformkorban felmerült a nők szavazati jogának a megadása. Például 1843-ban Beöthy Ödön, Bihar megye követe javasolta, hogy a nemesi származású nők is kapják meg ezt a politikai jogot. Bezerédy István, tolnai követ ezt melegen támogatta, de a többi követ ellenezte, és ez nem volt másképp 1867 után sem. A dualizmus első éveiben, a választójogi törvény meghozatala előtt a széles közvélemény úgy vélekedett, miként Falk Miksa írta egy tanulmányában.

Eszerint a nőknek passzívan lehet politizálniuk, mert erre juthat idejük és felkészülhetnek rá, ám az aktív politizálás nem nekik való. Hogyan indokolta mindezt a korabeli szerző? Annak, aki a közvéleményt akarja irányítani, szerinte „csakugyan alapos tudománynyal, messzelátó tekintettel, érett tapasztalással és az érzelem felhőitől nem homályosított értelemmel kell bírnia, annak az érzelem árján felül kell állnia, nem oly messzire ugyan, hogy ez ár irányát fel ne ismerhesse, de nem is oly közel, hogy maga is bele merüljön; a politizálás ezen neme roppant felelősséggel jár, itt minden tévedés felmérhetetlen szerencsétlenséget okozhat, mert hatása ezreket, sőt milliókat sújt.\"

Elég csak a kettős állampolgárságról szóló 2004-es népszavazásra gondolni (nem, kedves feleim, bármennyire is szeretnék egyesek, ezt sosem fogjuk elfelejteni). Nem bánom, ha nők szavaznak, hogy is bánhatnám. De a tutit Falk Miksa írta meg. Értelmezzük úgy, hogy nem csak a nőkről fogalmazta gondolatait, hanem „a műveletlen, nem elkötelezett, véleménnyel nem rendelkező médiafogyasztókról”. Azokról, akik a leginkább az akciós műbeles virslit reklámozó szórólapokat és a bulvársajtót tartják médiának.