Városi galériát avatnak a hazatérő Nagy Imre-vándortárlattal

A mi Nagy Imrénk Székesfehérváron

Ennek a legmarkánsabb példája a Nagy Imre festőművész hagyatékából válogatott tárlat magyarországi vándoroltatása. Három év után, a napokban tért haza Csíkszeredába az anyag, a körülbelül harmincezer anyaországi látogató által megszemlélt tárlat után a kiállítást hamarosan a csíki közönség is megtekintheti a Csíki Székely Galériában. Ezt a nevet fogja viselni ugyanis a városi önkormányzat által a tavaly felújított, Kossuth Lajos utcai kiállítótér.

Gyarmati Zsolt múzeumigazgató szerint bizonyára példát statuáltak, mert a 18 állomás nagy részén Szabó Andrást, a zsögödi festő hagyatékának kurátorát legtöbbször a múzeumigazgató, sőt Csíkszereda polgármestere is elkísérte. Gyakorlatilag csak két-három magyarországi megyébe nem tudták elvinni A mi Nagy Imrénk című vándortárlatot. Az intézményvezető szerint sikerült bővíteni lelki, szakmai és minden téren az anyaországi intézményekkel a kapcsolatot.

„A nemzeti egyesítés terén igaz, hogy a politikának is újabban nagy érdeme van, de a kultúra is kiveszi részét ebből a folyamatból, sőt általa a legtermészetesebb módon valósulhat meg a nemzeti összefogás, integráció” – véli Gyarmati. Az ilyenszerű kapcsolatokat kétirányúnak véli az igazgató, nemcsak azért, mert a csíki múzeum a maga során valószínű, hogy fogadja az anyaországi intézmények vándortárlatait, hanem azért is, mivel valószínű, hogy a kiállítás látogatóinak egy része turistaként majd megfordul Csíkszeredában, és akkor meglátogatja a zsögödi Nagy Imre Galériát.

Szabó András, Ráduly Róbert és Gyarmati Zsolt majdnem az összes magyarországi
tárlatmegnyitón részt vettek

Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármester bevallotta, hogy a múzeumhoz kötődő események közül hozzá lelkileg a Nagy Imre tárlatának vándoroltatása állt a legközelebb. Eredetileg, amikor 2008 januárjában, a Magyar Kultúra Napján Kaposváron, a vándortárlat első állomásán megnyitották a kiállítást, úgy tervezték, hogy legalább egy évig vándoroltatják. Illik is legalább egy ennyit tisztelegni egy olyan alkotó előtt, aki hagyatékát nekünk adományozta és galériát is teremtett a városban – jelentette ki az elöljáró. A polgármester kiemelte, ezért újították fel 2006-ban a zsögödi galériát és a festő nevét viselő utcát átkeresztelték Pictor Nagy Imréről Zsögödi Nagy Imre utcára. Úgy vélik, hogy a tavaly felújított városi galériát is A mi Nagy Imrénk tárlatával kellene felavatni. Szabó András kurátor ezzel kapcsolatosan megjegyezte, hogy a nemrég hazaérkezett anyagot március közepéig tudják előkészíteni, és akkor láthatják a csíkiak is a hatvan nagyobb méretű Nagy Imre-műalkotást.

A polgármester ígéretei szerint az új galériában a megnyitó után kéthavonta nyílna mindig más tárlat, a klasszikus csíki festő kiállítását egy csíki kortárs képzőművész tárlata váltaná, majd ismét egy klasszikus alkotó következne, és így tovább.

Egy újabb vándortárlat az elöljáró szerint egyelőre nem jöhet létre, mert Nagy István és Márton Ferenc képzőművészeknek még nincs akkora hagyatékuk, hogy abból egy reprezentatív anyagot válogathassanak. A műtárgygyűjtést viszont felélénkítették, tavaly már vásároltak Nagy István-alkotásokat, így 41-re bővült a gyűjtemény. Gyarmati Zsolt jelenleg tárgyalásokat folytat Antal Péterrel, a legnagyobb Nagy István műgyűjtővel, aki a mindszenti festőnek körülbelül száz alkotásával rendelkezik. Úgy tűnik, hogy hajlandó gyűjteményének nagy részét a múzeumnak eladni.

Szabó András, akinek tevékenységét a polgármester és a múzeumigazgató is megköszönte, egyelőre visszafogottan nyilatkozott, egy szakemberhez méltó alapossággal kiemelte, idő kell, amíg feldolgozza a vándortárlat hatásait. Valószínű, hogy tanulmánya a Csíki Székely Galéria megnyitója előtt lát napvilágot. Egyelőre csak annyit hangsúlyozott, hogy összességében a kiállítás vándoroltatásával – szakmailag, lelkileg egyaránt – nyert a múzeum és a zsögödi galéria.