Gálfalvi Ágnes, az Időtár V/2 című kötet szerkesztője azt emelte ki, hogy nem első ízben dolgozik a sorozattal, amely Marosvásárhely múltjához kapcsolódó jelentős eseményeket, a város alakulására, fejlődésére hatással levő történeteket állítja kronológiai sorrendbe. Az adatok sokasága továbbra is biztosítja azt, hogy ez a többkötetes mű – Marosvásárhely története a kezdetektől 1989-ig – megkerülhetetlen azok számára, akik a város múltját tanulmányozzák – hangsúlyozta a szerkesztő.

Sebestyén Mihály, miután elkészült Marosvásárhely kronológiai történetével, újabb adatokat talált a város múltjára nézve, így azokat újabb két – kiegészítő – kötetbe foglalta össze, lezárva ezáltal a sorozatot. Az Időtár hatodik (V/2) kötete az 1900–1944 közötti időszakot veszi számba, különös tekintettel az első világháborús esztendőkre.

A Penelopé ruhája című esszékötet a szerző átdolgozott tanulmányait tartalmazza, egy korábbi, 2000-ben megjelent Nyúlgát az idő ellen című tanulmánykötet alapján. A címmel arra utal – árulta el Sebestyén Mihály –, hogy a zsidó közösség történetének kutatása is olyan, mint Penelopé ruhaszövése, „folyton szövik, és folyton felbomlik”.

A könyvbemutatón a szerkesztők elsősorban a zsidó kérdés mai értelmezéséről, személyes vonatkozásairól kérdezték a szerzőt. Arra voltak kíváncsiak, hogy mi késztette ennek a munkának a megírására, van-e összefüggés a két kötet között, vagy csak a véletlen sodorta azokat egymás mellé. Az Időtár V/2 kötet külön érdekessége az a lista, amely véletlen ismeretség folytán került a szerző birtokába, s amely az 1944 májusában elkobzott és bezárt zsidó üzletek teljes listáját tartalmazza. Ez minden bizonyításnál jobban megvilágítja a kelet-európai holokauszt lényegét, amely nem csak politikai indíttatású volt, hanem gazdasági is, vagyonszerzésre irányuló állami rablás.

A Penelopé ruháját Káli Király István mutatta be, kiemelve azt a részt, amely a Nyúlgát az idő ellenben nem szerepel: az Így éltünk a 20. században című tanulmányt, amely családtörténeti vonatkozásokat tartalmaz. Ugyanis – hívta fel az olvasók figyelmét a szerző – „a nagy és általános történeti tények mellett szükség van a hitelességre, és ezt a hitelességet csak a személyes tapasztalat, a családtörténet adhatja meg”.

Olyan részletek kerülnek napvilágra a könyv olvasása során, mint a marosvásárhelyi magyar kultúrájú zsidó közösség mindennapjai, a hitközségi jegyzőkönyvek, feljegyzések a születésekről, a bővülő családoknak juttatott segélyekről, beiskolázásról, az 1940-es évek végén történő kis közösségi eseményekről, pályaválasztásról, elidegenedésről, a kivándorlás elkezdődéséről. Mindezek az események nem csupán a zsidó közösséget érintik, nagyban hozzájárulnak Marosvásárhely arculatának megváltozásához is.