Fotó: Boda L. Gergely
Brechtet parafrazálva, a címbeli mondattal ajánlja a közönség figyelmébe a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház legújabb előadását a vezérigazgató. Gorkij Éjjeli menedékhely drámája ugyanis nem csak cselekmény, és nem csak szórakozás. Az előadáson gondolkodni kell.
2013. március 13., 14:082013. március 13., 14:08
2013. március 13., 14:502013. március 13., 14:50
A március 15-ei nemzeti ünnepre való tekintettel nem pénteken, hanem szombaton mutatja be legújabb előadását a Tompa Miklós Társulat. A premier gyakorlatilag a társulat művészeti vezetőjének rendezőként való bemutatkozása, Keresztes Attila ugyanis eddig nem rendezett még a vásárhelyi színpadon.
Lecsúszott figurák a főszerepben
A rendező szerint Gorkij Mélyben című darabja – amely Éjjeli menedékhely címmel kerül színpadra – a drámairodalom egyik gyöngyszeme, amelyet különböző korokban különbözőképpen értelmeztek. „Habár maga Makszim Gorkij viseli a pecsétet, hogy a szocialista realizmus képviselője, darabja ma egészen mást jelent, mint pusztán egy társadalmi probléma bemutatását” – fogalmaz a rendező, aki szerint a dráma születése után száztíz évvel is rendkívül aktuális.
Az Éjjeli menedékhely a különböző társadalmi rétegek mindenkori rajzaként értelmezhető mű. Szereplői abban hasonlítanak, hogy mindegyikük az adott társadalmi osztály aljára csúszott figura: Klescs, a lakatos, aki büszke arra, hogy munkásember, a nagybeteg Anna, Klescs felesége, akit a férje folyamatosan bántalmaz, a börtönviselt Szatyin, aki húga védelmében megölt egy gazembert, az alkoholista Színész, és végül Pepel, a tolvaj, aki ki szeretne innen menekülni. Ebbe a degradált világba érkezik Luka, az öreg vándor, aki valamennyiük életének fontos szereplője lesz.
Istenkeresés az előadásban
A darab alapproblémája most is aktuális, a társadalom perifériájára szorultak, a számkivetettek sorsa ugyanis korunk problémái közé tartozik. Naponta találkozunk a marginalizálódás különböző formáival, a társadalmi helyzet és az emberi mivolt közti, nem egyszer feloldhatatlannak tűnő feszültséggel, s ebből fakadóan az istenkeresés és az arról való lemondás dilemmájával. „Megpróbáltuk mi is az ember legfontosabb kérdéskörét kibontani. Hogy van-e Isten? Hogyan viszonyulunk a hitünkhöz és hitetlenségünkhöz? Mit teszünk, ha valaki meghal, vagy épp megszületik?” – magyarázta a rendező, akinek most volt az első találkozása rendezőként a Tompa Miklós Társulattal. „Kellemesen meglepődtem azon, hogy mennyire akarnak jót csinálni a társulat tagjai” – fogalmazott a közös munkáról a rendező.
Gorkij drámája immár harmadjára kerül színpadra Marosvásárhelyen, legelőször 1948-ban még a Kultúrpalotában mutatták be, majd 1989-ben. Az utóbbiban és a jelenlegiben is játszott/játszik a színház vezérigazgatója, Gáspárik Attila. Hangsúlyozza azonban, hogy a mostani előadásnak szinte semmi köze a \'89-eshez.
Szeméremsértő lehet
Az előadást 16 éven felülieknek ajánlják az alkotók, egyrészt mert kell egy bizonyos érettségi szint a darab értelmezéséhez, másrészt a rendező szerint az előadás „jellegében sértheti azt a fajta naiv szemérmet, amely a 16 éven aluliakra jellemző”. „Itt gondolkodni kell, ismerni kell a kereszténység alapértékeit, a Bibliát. Ugyanakkor sok olvasata van a darabnak. Nem lesz meg a gyilkos, nem találnak aranyat, nem adják át fele királyságukat, de a mélyben óriási történetek vannak, amelyek lehet, csak később fognak leesni, még a tapskor sem” – jegyezte meg az előadásról Gáspárik Attila, aki szerint már „ki volt éhezve erre az előadásra a társulat”.
Az 1 óra 50 perces előadást március 16-án mutatják be a Nemzeti nagytermében 19 órától.
szóljon hozzá!