Büszkén olvas a könyvvásár arca

– Hogy lettél a könyvvásár arca?

– Kezdetben csak egy dalra volt igény, valami olyanra, ami himnusza lehet a rendezvénynek. Aztán úgy lettem a könyvvásár arca, hogy én beleéltem magam nagyon: hogy akkor videoklipet is forgassunk, s akkor jövök a megnyitóra, s el is énekelem. Jött magával itt minden, amikor elragadott a hév. Amúgy úgy kezdődött az egész, hogy a könyvvásár szervezői felkéréses pályázaton keresték a rendezvény himnuszát, mert ez végül is annak készült, csak nem az a címe, hanem, hogy Olvasni jó. Szóval, felkértek olyanokat, akikről tudták, hogy zenét is szereznek, hogy írjanak valamit. Én azt a közeget próbáltam megérinteni, akiknél az olvasás egyébként a Facebookban merült ki, tinédzserek többnyire. Valószínűleg azért is választották ezt a dalt, mert olyan korosztályt szólít meg, akiket eddig annyira nem sikerült. Lehet, hogy eddig nem volt menő dolog az olvasás, lehet ez a dal talán több fiatalt megszólított most.

– Hogy született a dal? Leültél és ömlött belőled a szöveg?

– Hát nem éppen. Azt hiszem, nekem szóltak utoljára. Volt még három nap a határidőig, én éppen Budapesten voltam, s amikor hazajöttem, akkor éjt nappá téve összehoztuk az ötletet. Leültem a gép elé, s kitaláltam, hogy legyen valami nagyon eltérő, mint amit megszoktak az emberek. Mert a könyvekről valami folk jut eszembe, akusztikus gitárral, lantszó mellett éneklik, hogy Hej, hej, helyes beszéd. Én olyat nem akartam, mert az olyan megszokott. Kitaláltam, hogy csinálunk egy kommersz dalt, modern hangszerelésben. S a szöveg is ehhez alakult. A szöveg úgy kezdőik, hogy hallottál már Júliáról, de mivel a Rómeó és Júlia nagyon közhelyes, akkor a következő példa Orwelltől az 1984, az a kedvenc könyvem, minden nyelven elolvastam. Aztán rámentem arra az ötletre, hogy mindig mondják, hogy nem olvasom el a Harry Pottert, mert láttam a filmet. De ha megnézed a filmet, akkor csak azt tudod meg, hogy a rendező mit olvasott ki a könyvből, az, amit te olvasnál, teljesen más.

– S szöveg mellé lett videoklip is...

– Igen, mikor beküldtem a dalt, hozzácsatoltam a videoklip forgatókönyvét is, amit többet közt én is rendeztem. Azt a sok fiatalt a Bolyaiból és a Művészetiből szedtük össze, a Bolyaiban forgattunk is, vasárnap bemehettünk. S a forgatáson nagyon sokat kacagtunk. Ezek nagyon jó fej gyerekek. Amikor látom ezeket a mai gyerekeket: ilyen nyeszlett, félrefésült, féltüdejű, alig élő leányfiúkat, akkor van egy véleményem. Ez egy előítélet, ami rögtön megváltozik az első szónál. Valószínű, én is ilyen voltam, csak nem tudok róla. Na, de közben ötletesek, jó fejek. Nagyon vagányul dolgoztam velük. S azt hiszem, meglett a hatása is, egy nap alatt ezres nézettsége lett.

– Te szeretsz amúgy olvasni? S szerettél mindig?

– Szeretek, de nem szerettem mindig. Csak akkor kezdtem el olvasni, amikor rájöttem, hogy milyen fantáziám lesz tőle. De ötödikben például egyetlen könyvet olvastam el, s azt sem a házi olvasmányból. Mert én semmit sem szeretek, ami kötelező. Ezért nem akartam olvasni sem. Inkább verset olvastam, nagy Petőfi- meg Ady-rajongó voltam, s a kortársakat nem kedveltem, csak később kezdtem el kedvelni. Amikor középiskolás voltam, akkor már olvastam, s most is. De most többet olvasok zenével kapcsolatos szakmai könyveket, mint irodalmat.