A mindenkori hargitások ünnepe

„Nevet a Jóisten. Ragyogtatja napszemét, amikor táncolni lát, énekelni hall. (…) Már-már az utolsó pillanatban, a pusztulás tornácáról, a hamuból lobbantják fölénk énekesmadarát az égnek ezek a gyönyörű lányok, ezek a megrendült arcú legények. Íme, megvagyunk és megleszünk, amíg velünk a dal, velünk a tánc. Tudván tudjuk a végszó elhangzása előtti döbbenetből menekítették ide az emberi színjáték roskadó, vásott deszkáira, a színpadra. Amikor elragadtatásunkban rajtuk feledkezett szemeink eltelnek az örömével az égnek, szinte bizonyosra vehetjük, hogy eljön az idő, amikor általuk és sokak által a tánc és az ének, táncai és dalai az erdélyi magyarságnak, ha el-elcsukló szívvel is, de a színpadról visszatérnek azokra helyekre, ahonnan vétettek, ahol a hazájuk van, a vasárnapi falu piacára, a csűr földjére, a szombat esti báljainkba, lakodalmainkba; szüreti, farsangi és kalákás mulatságainkba, oda, azokra helyekre, ahol természetüknél fogva otthon vannak...” –idézték a József Attila-díjas Ferenczes István költő sorait, melyek az együttesről készített Hivatás című emlékkiadványban jelentek meg.

Ezek a mondatok híven kifejezik az együttes célját, melyet minden téren próbál megvalósítani. Előadásokat tart, nem csak itthon, hanem az erdélyi magyar szórványvidékeken és az anyaországban, sőt világkiállításokra is elviszi a székely hagyományokból, a tiszta forrásból merített ősi tudást, népi zenét és tánckultúrát.

Sokan köszöntötték az ünneplőket, ezért csak a legfontosabbakat említjük. Kelemen Hunor kulturális miniszter elküldte üzenetét, és a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős államtitkárságának kabinetfőnöke, Elekes Botond, valamint ugyanezen tárca kultúráért felelős államtitkára, Szőcs Géza is méltatta az együttes lankadatlan kitartását. Az előbbi személyesen jött el a táncosokkal együtt ünnepelni.

Az együttes négy évtizedes történetébe is betekintést nyerhettünk. 1970-ben alakult meg elődje, a Szakszervezetek Hargita Folklóregyüttese. „Ezek az emberek műkedvelő táncosok, zenészek voltak, de viselkedésükben, a műfaj iránti szeretetükben figyelemre méltó profik” – jellemezte az elődöket a megnyitó beszédében Bodi Ildikó, az együttes impresszáriója. Az 1989-es politikai és gazdasági változások új helyzetet teremtettek, csak úgy maradhatott fenn az együttes, ha hivatásossá tették. Gergely András, Kostyák Alpár, Fodor Csaba és mások közbenjárására megszülethetett a hivatásos intézmény. A Hargita Állami Együttes nem sokáig működött állami költségvetésből, hanem előbb Hargita megye, majd – a legmostohább időkben – a város vette gondjaiba. 1994-ig dr. Szalay Zoltán az igazgatója, őt rövid ideig Fodor Csaba követi, majd 1995-től napjainkig András Mihály az együttes művészeti vezetője és igazgatója.

Az együttes jelenlegi vezetője köszöntötte a félezres közönséget, kijelentette, hogy nélküle nem is létezhetnének és ünnepelhetnének, persze a táncosok a maguk módján, nem szavakkal, hanem egy gálaműsorral tisztelték meg a közönséget. Újra színpadon láthattuk teljes terjedelmében az Örökség című előadást, de felcsíki táncokkal is megleptek az egykori táncosok és az utánpótlás. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes a szatmári és küküllőmenti táncokból készült folklórműsoraiból is adott ízelítőt, valamint a Rege című előadásból mutatott be egy közkedvelt részletet. Vastapssal ünnepelt a közönség, és aki bírta szusszal, no meg ismerte a néptáncokat, a gálaműsort követő táncházban kérhette fel az együttes fáradhatatlan táncosait.