Továbbvinni a viseletetvarrás hagyományát

– Új kötet látott napvilágot. Hányadik ez a sorban, melyen Kisné Portik Irén neve szerzőként szerepel?

– Önálló kötetként hetedik, a társszerzői minőségben megjelentekkel együtt a tizedik kiadást megért könyvem.

– Milyen indíttatásból készült, és ha fejezetekre osztjuk, mit talál meg benne az olvasó?

– A könyv Csík-, Gyergyó- és Kászonszék népviseletének néprajzi elemzését, elkészítésének szabályait, a hajdani szövésmódozatok megismertetését, az öltéstípusok bemutatását és újraalkalmazásuknak lehetőségeit foglalja magába. Nem mellékes szándék vezérelt, amikor mindezt a Hargita Megyei Művészeti Népiskola kézikönyvének is megfeleltetve állítottuk össze. Természetesen azokra is gondoltam, akik valamiért nem fognak viseletet készíteni maguknak, de történetiségében, jelképeiben és egyéb sajátosságaiban közelebbről meg szeretnék ismerni ezt a csodálatos technikákat felölelő önazonosság-tudatunkat erősítő, mi több azt szimbolizáló közkincsünket.

– Szépanyám és dédanyám szerepel a címben. Ez pusztán általánosan a letűnt korok embereit idézi, vagy személyes kötődés is van, saját felmenőitől ellesett tudás kerekíti a tartalmat?

– Hajdani viseletünk a letűnt korok ízlését, tudását, ruházataiban is kifejezésre juttatott hitét az ősanyák gondoskodása, alázata, fáradhatatlan munkája révén ismerhetjük meg. Ezért méltónak tartottam a felmenők említését már a címben is. Én ugyan személyesen, csak a két nagyanyámat faggathattam, de rajtuk keresztül az elődök ismerettára is megnyílt előttem, hol nevesítve, hol pedig az ő is az anyjától, nagyanyjától, nagynénjétől, mámijától tanulta elmondás alapján. Egyébként az egyik Lőcsei Féle Székely Naptárban találtam egy ismeretlen szerzőtől közölt verset, amit a cím indoklására a kötetben is bevezetőnek szántam. Egyszerű strófák, de tökéletes összhangban állnak a népi technikákkal, azzal a történelmi valósággal, ami a versből és a kötetből egyaránt kicseng.

– Egy ilyen összeállítás iránt mekkora a fogékonyság a kiadók részéről, illetve kik lehetnek a potenciális olvasók?

– Eddigi köteteimet önerőből adattam ki és tettem elérhetővé azok számára, akik az általam felgyűjtött, tanulmányozott és rendszerezett néprajzi értékek iránt érdeklődnek. Több mint harminc éve babusgatom a szőttesek anyagát, de kiadatásukat nem is mertem végiggondolni. Így is a teljes anyag negyede került csak kiadásra. Végtére az itthon maradásnak is beérik egyszer a gyümölcse. A népi-, nemzeti értékek megtartására és átadására is összpontosító Hargita megyei vezetés, mint a Hargita Megyei Művészeti Népiskola egyik oktatóját bízott meg e kézikönyv megírásával. Hálám azért határtalan, mert egy nagy adósságomat tudtam így törleszteni. Hatalmas anyagot gyűjtöttem össze, népi tudás, regionális ízlés, hitvilág, történetiség, jobbára ehhez a vidékhez tartozó értékeiből. Attól féltem, hogy lassan én fogom sírba vinni, de Istennek hála egy jó részt ezennel itt hagyhatok. Amúgy ez a félelem hozta meg azt a döntést is, hogy a gyakorlati tudás átadásával foglalkozzak. Ami a potenciális olvasók kérdését illeti, nincs aggodalomra ok, mert mind az itthon maradottak, mind az elszármazottak sorában egyre nagyobb a népi értékek iránti érdeklődés, és valósággal keresik a nem felszínes, hanem az alaposabb elemzések, olvasmányos formában történő kiadványait.

– Manapság kicsit kezd divattá válni a régi tárgyak „újrahasznosítása”, ez alatt azt értem, hogy készülgetnek régi darabok hasonmásai. Lehetőség ez a régi kincsek megtartására, de magában foglalja a veszélyt is: a giccsek szaporítását. El lehet-e mondani röviden, mire vigyázzon az, aki a múltból akar meríteni?

– A megállapítás igaz, már csak ezért is el kell olvasni a kötetet, mert egyik alapvető célja a giccseket kigyomlálni és a régi mederben folytatni a hajdani viseletkultúrát. Név szerint nevezem meg a nem kívánt viseletelemeket. Amint azt az előszóban is előrebocsájtom, ez a könyv nem kíván az ipari technika ellensége, az amúgy szükséges műszaki vívmányok tagadója lenni, de határozottan arra sarkall, hogy viseleteinket tanuljuk meg varrótűvel is elkészíteni, már csak azért is, mert a varrógép elterjedése tucatjával terelte a feledés útjára a legszebb és legértékesebb öltéstípusokat, összeállítási technikákat, helyi kivitelezési szokásokat. A Népiskolában négy év alatt több mint száz tanítványom volt, és valamennyien el kellett, illetve el kell hogy készítsék saját kezűleg viseletüket a világ egyik legegyszerűbb szerszámával, a varrótűvel. Ez a vizsgamunka, és egyben egy határtalan elégtétel, hogy képesek a szépanyák, dédanyák ügyességét megidézni, megtartani, továbbadni. Aligha van ennél nagyobb alkotói gyönyörűsége prózai életünknek.

– Amióta ismerem Kisné Portik Irént, azóta azt tapasztalom, hogy az egyik terve mihelyt kivitelezés fázisába ért, máris megvan a következő, mindig van, amihez hozzákezdeni. Most, friss nyugdíjasként úgy fogalmazott, élete végéig munkára van ítélve. Mivel folytatja ezt a munkát?

– Legkedveltebb egyházi énekem, „Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van…”, a gondviselés lírai megfogalmazása. Hiszem, hogy az Úristen, ha erre a csodálatos pályára állított, kötelességet ébresztett bennem népem kultúrája iránt, felnyitotta a szemem az értékek felismerésére, megadta azt a tudást is, hogy szakemberként állhassak feldolgozásukhoz, fog még annyi erőt, egészséget is adni, hogy nyugodt lélekkel fejezhessem be hivatásomat. Ebben a hitben szeretném véglegesíteni azt a tojásmonográfiát, amelynek alapját elsősorban 2500 tojáshím gyűjtése, elemzése és újra elkészíttetése képezi. E mögött pedig, több mint húsz év kutatás áll, a népek mitológiája, a jelképek egyetemessége, a magyar és ezen belül a székely hiedelemvilág idevonatkozó adatainak témához tartozó felsorakoztatásával.