Három napig hallgatnak a harangok

Nagycsütörtök a keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, amikor Jézus a Getsemáné-kertben búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra. Jézus valószínűleg Széder-esti lakomát tartott az Egyiptomból való szabadulás emlékére. Szeretete jeléül megmosta tanítványai lábát. A Nagyhét ünnepeinek sorában a nagycsütörtök a gyász napja, ezért csütörtök estétől szombat estéig nincs harangozás.

Furcsa nyelv a magyar

A marosvásárhelyi ferences rendi szerzetes, Pál atya szerint a harangok is azért hallgatnak el, mert a Három Szent Nap – Nagycsütörtök, Nagypéntek és Nagyszombat – a csend, a meditáció, a húsvétra való felkészülés ideje. „A magyar nyelv az ilyen furcsa, sokszor játékos. A húsvétnak sem az a lényege, hogy lejárt a böjt, s akkor jaj de jó, szabad húst enni. A harangok sem mentek igazából sehova, csak elhallgattak. S amikor kérdezték az emberek, hogy mit csinálnak a harangok, azt a választ kapták, hogy elmentek Rómába gyászolni Krisztust. Róma ugye az egyház központja, így tulajdonképpen a húsvét központja is” – mondta Pál atya, akitől megtudtuk, körülbelül a 15-16. században alakult ki az a szokás, hogy Nagycsütörtökön elhallgatnak a templomokban a harangok, s legközelebb nagyszombaton szólalnak meg. A nagycsütörtöki misében a glória után a harangok megszólalnak, de azután elnémulnak a nagyszombati vigília glóriájáig, s helyüket a fakereplők foglalják el. E némaság a Krisztus kínszenvedésekor elnémult apostolok félelmét és a gyászt jelképezi.

Volt, aki a harangokkal ment

Monda is kapcsolódik a szóláshoz. Az 1674. év nagyszombat napján Rómában a Szent Péter-templomában a sekrestyés, amint a templom tornyába felment, ott nagy álmélkodására egy idegen öltözetű ifjat talált mély álomba merülve. Nagy nehezen fölébresztették. Maga köré bámult, alig tudta megérteni, mi történt vele, amíg végre latin nyelven elmondotta, ki ő és hogyan jött ide. Neve Kopeczky Mihály, Késmárkon diák volt, és nagy vágy támadt benne az örök várost és híres templomait látni. Minthogy azt hallotta, hogy húsvétkor a harangok Rómába repülnek, ő is elhatározta, hogy a haranggal együtt megteszi ezt az utat. Felmászott tehát a késmárki toronyba, ott az öreg harang belsejébe bújt és szíjjal odakötözte magát a harang nyelvéhez. Egyszerre csak nagy rázkódást érzett, mintha kirepült volna a toronyból, mire elvesztette eszméletét. Nem is nyerte vissza elébb, amíg a Szent Péter sekrestyése föl nem ébresztette. Kopeczky története nagy feltűnést keltett egész Rómában. Pártfogói akadtak, és így nem is tért vissza többé hazájába.