Lépésről lépésre ismer minden hegycsúcsot, patakot

Zsigmond Enikő 1944-ben született Marosvásárhelyen magyar állampolgárként. A szülei akkoriban Sáromberkén és Pusztaalmáson voltak tanítók. A front elől Magyarországra menekültek. 1946-ban tértek haza. A szülők 1948-49-ben Tusnádon tanítóskodtak, de mivel édesapja nem akart belépni a kommunista pártba, Máramarosba helyezték, ő nem fogadta el ott a posztot, így végül Málnásfürdőre kerültek, apja pedig a rétyi lengyárhoz. Málnásfürdőn csak elemi osztály volt, így nagynénjéhez, Blága Ilonához került Gyergyóremetére, az úgynevezett „kisérettségit” ott tette le. Ezután Sepsiszentgyörgyön a 2. számú leányiskolába, a mai Mikes Kelemenbe járt – emlékezett vissza Zsigmond Enikő a fiatalkori évekre. Felelevenítette, „a középiskolás évek alatt Kónya Ádám osztályfőnök, földrajz szakos tanár fertőzött meg minket a természet szeretetével. Az ő hatására lettem geológus.” Tanáráról megemlítette, hogy szálka lett a hatalom szemében, azzal vádolták „misztikus szellemben neveli az ifjúságot”, és Kökösre „száműzték”, ezért, mint diákok, irigyelték az ottani nebulókat.

Színésznői vágyak helyett a földtant választotta

Az érettségit követően 1962-ben bejutott a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem geológia szakára. 1967-ben végzett, és még abban az évben a hargitafürdői bányavállalathoz irányították, de onnan sikerült a csíkszeredai központú Helyi Ipari Vállalathoz kerülnie, ahol „a jó kedélyű, jólelkű” Offner János volt az igazgató – mesélte Zsigmond Enikő. Az egyetemi évek után mozgalmas idők következtek, több munkahelyen is tevékenykedett. A sepsiszentgyörgyi iparvállalathoz kerül, de végül 1970-ben újra visszajött Csíkszeredába az építkezési vállalathoz, viszont itt sem dolgozott sokáig. Egy esztendő elteltével, 1971-ben visszament a helyi ipari vállalathoz, mert geológusra volt szükségük, akkor már Szüszer-Nagy Andor volt az igazgató. Itt megállapodott, 28 évet dolgozott a vállalatnál. 1995-ben kedvezményesen onnan ment nyugdíjba, igaz, a vállalat neve időközben megváltozott.

„A nyugdíjas éveimet azóta olyan dolgokra fordítom, amikre addig nem volt időm. Lényegében a turisztikai tevékenységem akkor bontakozott ki” – ecsetelte a geológus.

Zsigmond Enikő felidézte: „két dolgot szerettem az életben: énekelni és táncolni. Arról ábrándoztam, hogy színésznő leszek, de szüleim ezt nem akarták. Azt mondták, légy az, amit még szeretsz a színészeten kívül. Geológus lettem, amit soha nem bántam meg.”

Ezrek mentek velük túrázni

„1979-ben Rebendics József újságíró és Beder Tibor földrajztanár egy Ceauşescu-rendelet alapján elindított egy amatőr turistamozgalmat Jöjjön velünk néven. Ehhez a mozgalomhoz csatlakoztam, és akkor olvastam el Orbán Balázs művét, ő lett a turisztikai tanítóm, hisz akkoriban nem voltak ilyen irányú szakkönyvek, térképek” – idézte fel a helyi turizmus kezdeteit Zsigmond. Az évek múltával a tevékenységüket a hatalom nem kezdte jó szemmel nézni, mert nagyon sok embert mozgatott meg. „Volt, hogy egy év alatt több mint 10 ezer ember jött el túrázni.” Az újságban közölt hirdetéseket mindenki leste. Idővel más megyékből is kezdtek jövögetni, ezért 1989 áprilisában betiltották a mozgalmat, és átcsoportosították őket a tájfutókhoz. Azután már nem volt szabad az újságban hirdetni a túrákat, viszont tájfutó edzéseknek álcázva, folytatták kirándulásaikat.

A hamarosan bekövetkezett rendszerváltás után a Jöjjön velünk mozgalomból megalakult a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület (CSTTE), amit egy hét alatt sikerült bejegyeztetni. Így hivatalosan egy évvel korábban megalakult, mint az újraszerveződő Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE), de lényegében ők is az EKE nyomdokain indultak, viszont a nevet akkor még nem merték felvállalni – mondta Zsigmond Enikő, aki a túrákra nagyon komolyan készült. A néprajzi és a kultúrtörténeti vonatkozásokat is figyelembe vette. 1979-től 2003-ig 160 gyalogos, hátizsákos túrát vezetett, de ennél jóval több kiránduláson vett részt. Autóbuszos túrákat – április 1-től október 1-ig a turistaszezonban – most is vállal az egész ország területén, évente kb. 10-15-öt.

Hiánypótló térképek, könyvek szerzője

Zsigmond Enikő könyvírásba a nyugdíjazását követően vágott bele. Az első szikrát egy veszprémi barátja, Váradi Pál Péter adta, aki felkérte társszerzőnek az 1995-ben megjelent Erdély, Székelyföld sorozat Alcsík és Kászon kötetéhez, ezt követte a Közép és Felcsík 1996-ban. „Ez idő alatt jöttem rá, hogy tudok írni, és belevágtam saját könyvem írásába a Szent Anna-tóról és környékéről.” Kiadót keresve jutott a Dimaphoz Magyari Gábor barlangász ismerőse ajánlatára. Ott javasolták, hogy könyv helyett térképet adjanak ki a Szent Anna-tóról és környékéről. A térkép 1998-ban elkészült és még abban az esztendőben a Szép Magyar Térképek című versenyen 3. helyezést kapott turistatérképek kategóriában. Később a Pallas Akadémia gondozásában az Erdély hegyei sorozatban a könyv is megjelent a Csomád-hegycsoport, Szent Anna-tó környéke címmel, ezt követte a Csíki-havasok 1999-ben és a Nemere-hegység 2003-ban. Az Erdélyi Gyopárban megjelent számos publikációjáért ugyancsak 2003-ban az EKE az Orbán Balázs oklevéllel jutalmazta.

Különösen büszke még a Székelyföld gyógyfürdői és borvíztelepei című térképére, amely ugyancsak oklevelet kapott a Szép Magyar Térképek versenyen. A térkép kiadását két éves terepmunka előzte meg. 1800 borvízforrást kerestek fel, és minőségileg is osztályozták őket. Hiánypótló művet alkottak.

Beszélgetésünk során Zsigmond Enikő megjegyezte: „az oklevelek nagyon boldoggá tettek, mert arra emlékeztetnek, hogy jól végzem a munkám. Borzasztóan bosszantottak, hogy Romániában nincsenek turisztikai térképek, ami volt, azokon szánt szándékkal helytelen románsággal el voltak írva, ferdítve a hegy-, a dűlőneveink stb. Ezeket próbáltam helyrerakni a térképeimen, ugyanakkor megőrizni és felújítani az eredeti helyneveket, mert sajnos, oda jutottunk hogy a falusi bácsi sem ismeri már a dűlők neveit, ezért mindent újra kell tanulni. Visszaneveztem mindent, úgy ahogy volt, ezért is álltam neki a térképezésnek.”

Három további térképe: a Hargita-hegység turisztikai térképe, a Csíki-havasok és Gyimesek turisztikai térképe, a Nemere-hegység turisztikai térképe. A Kornétás kiadónál is megjelent két kötete, az Erdélyi túrák 2002-ben és a 450 Erdélyi túra 2008-ban. Hargita megye útikönyve egy részének megírására is felkérték.

Szponzor híján jelenleg két elkészült anyag lapul a fiókban: a Bodoki-hegység térképe és a Gyimesek térképe. Két éve a Kolozsvári rádió Erdélyi barangolások című műsorának munkatársa. Pillanatnyilag egy diavetítéssel egybekötött előadásra készül, amelyen Izlandot mutatná be a geológus szemével.