Elsőként Csíkszentkirályon jártunk, a Vadrózsa néptánccsoportnál. Csíkszentkirályon a kétezres évek közepén alakult ifjúsági néptánccsoport, ekkor György Mónika irányította a fiatal táncosokat. A csoport nemcsak hazai színpadon mutatkozott be, hanem fellépett a kaposfüredi Füred Rock Színkör előadásaiban, az Ezer Székely Leány Találkozókon, a Szent Király Szövetség találkozóin, a magyarországi Testvértelepülési Találkozókon. Időközben azonban utánpótlás hiányában csaknem „elfogyott” a tánckar.

Fordulópontot jelentett a tánccsoport életében, amikor Gábor Dénes és Hozó Levente, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes táncosai vették át az oktatás irányítását 2009-ben. A csoport bővülni kezdett, heti rendszerességgel zajlottak a próbák. Ekkor vette fel az együttes a Vadrózsa nevet.

Hétről hétre újabb és újabb táncokat tanultak, számos fellépési meghívásnak tettek eleget mind a településen, mind távolabbi vidékeken. Csíkszentkirályon megszervezték a Katalin-napi műsort és bált, amelyet azóta minden évben megtartanak. Egyre többen jelentkeztek a tánccsoportba, egészen fiatalok is, így megalakult a kisebb gyerekek számára a Rügyecskék és a Bimbócskák tánccsoport, és ezáltal biztosítva van a Vadrózsák utánpótlása is. A Vadrózsa három alkalommal is képviselte Hargita megyét: 2015-ben Beszterce-Naszód megyében, 2016-ban pedig Temesváron a Magyar Hagyományok Napján, valamint a a resicabányai Magyar Napokon léptek fel. Az idei év kiemelkedő volt a fellépések szempontjából, a legutóbbi, Katalin-napi fellépésük volt a harmincadik.

Mindhárom – különböző korosztályú – csoportot a csíkszentkirályi önkormányzat is segíti. A közel száz fiatalt jelenleg a Hargita együttes két táncosa, Kósa Gabriella és Kelemen Szilveszter oktatja. „Azon túl, hogy néptáncot tanulnak a fiatalok, a csoportoknak egyéniségformáló és közösségépítő szerepük van. Ugyanakkor számos néphagyományt is felelevenítenek, például a húsvéti locsolást, május elsején a zöldág állítást, az aprószentekelést. A hétköznapokban a kalákamunkát elevenítették fel, és tovább is viszik a közös segítségnyújtás példáját. A csoport közösségformáló ereje mérhetetlen, ez a pár év, amit itt töltenek a fiatalok, nagyon meghatározó az életükben” – véli Gál Mária, a néptánccsoportok vezetője.

A Vadrózsa ifjúsági néptánccsoport tagjai

Albert Hunor, András Katalin, André Gyöngyvér, Antal István, Bács Andrea, Balázs Dzsesszika, Csáka Krisztián, Cseke Hajnalka, Cseke Mónika, Demeter Arnold, Dimény Nándor, Dobordán Arnold, Dobordán Dalma, Farnas Tamás, Gál Koppány, Hozó Szabolcs, Lakatos Szabolcs, László Emil, Máté József, Máté Renáta, Nagy Alíz, Ravasz Hajnalka, Ravasz Orsolya, Simon Krisztina, Simon Sándor, Sipos Nándor, Szabó Noémi, Székely Sarolta, Tankó Levente, Urszuly Sarolta, Vaszi Attila, Vitos Beáta.

A Vadrózsa néptánccsoport az autentikus táncok, énekek elsajátítása mellett tematikus táncszínházi produkciókat is létrehozott már. Az Élet útján, az Emberek, sorsok és a Mindenütt jó, de… című műsoroknál inkább a humor dominált, a legutóbbi, a Teremtéstörténet. Avagy táncba szőtt történelem Ádámtól napjainkig című előadás komoly témákat dolgoz fel.

„Már régóta készítünk tematikus műsorokat, Zsögödben is volt egy csoportunk. Amikor idekerültünk, látva, hogy milyen odaadó társaság van itt, eldöntöttük, hogy velük is lehet és kell ilyen műsorokat készíteni. Ezt meg tudja csinálni egy néptánccsoport, ha oktató és táncos egyaránt hajlandó a munkára” – mutatott rá Kelemen Szilveszter. A próbákat is közösen vezetik, és az előadásokat is közösen építik fel Kósa Gabriellával. „Előre lerakjuk az alapokat, megtanuljuk a lépéseket. Mindig megegyezünk, hogy ki mit csinál, ha megvannak a részek, összerakjuk, és kölcsönösen ötleteket adunk egymásnak” – avatott be Kósa Gabriella.

A csíkszentkirályi tánccsoportokba nem csak helyi fiatalok járnak, vannak „idegenlégiósok” is, akik Csíkszeredából, Zsögödből, Csíkszentmártonból és Lázárfalváról is járnak a heti rendszerességgel megtartott próbákra. A csoport alkalomadtán együttműködik a helyi népi zenekarral.

Az oktatók elmondták, noha hivatalosan mindhárom csoporttal hetente egyszer próbálnak – a legkisebbek délután öt órától, a középső csoportba tartozókkal hat órától, míg a nagyokkal este fél nyolctól – van, hogy jóval többet kell próbálni, főleg egy-egy műsor bemutatása előtt. „A legutóbbi műsorunk nagy részét Büdösfürdőn készítettük el. Ott van a szentkirályi önkormányzatnak egy menedékháza, abban próbáltunk. A helyi önkormányzat – és a szülői közösség – amiben tud támogat, termet, felszerelést biztosít számunkra” – magyarázta Szilveszter.

A kicsik korosztályában hároméves a legkisebb táncos, a középső csoportba az általános iskolások járnak, a nagyokhoz a középiskolások. Igaz, van aki jár a kicsikhez és a középső csoporthoz is, vagy a középső csoportba és a nagyokhoz is próbára. Így folyamatosan biztosítva van a Vadrózsák utánpótlása. „Sokszor azt gondolom, hogy a néptánc majdnem csak egy alibi az összejárásra. Ők főként egymásért jönnek el próbára, és ez a legfontosabb. Itt amellett, hogy egymást megismerik, észre sem veszik és megtanulnak táncolni. Sok haszna van a néptánccsoportnak, de a legfontosabb a közösségépítés” – összegzett Kelemen Szilveszter.