Kézművészek a kávézóban

A Kézművész Kávézót már negyedik alkalommal szervezik meg, Marosvásárhelyen pedig harmadik alkalommal gyűjtik ezzel a jelszóval egy kalap alá a „kézművészeket” és a portékáik iránt érdeklődőket. Simó Orsolya  főszervező elmondta, évente kétszer hozzák tető alá a rendezvényt. Legelső alkalommal még csak Székelyudvarhelyen, aztán Marosvásárhelyt is bekapcsolták, később Csíkszereda is társult, s most negyedik alkalommal egészen Kolozsvárig eljut a rendezvény.

Felfedezni az alkotókat

„A célunk igazából az, hogy egy picit a hagyományos kézműves vásárokkal szemben, nem azokat kitúrva, hanem inkább kiegészítve szervezzünk olyan vásárokat, amelyeken a fiatal iparművészek, designerek tudják magukat megmutatni. Mindazokról beszélek, akik nem illenek bele a hagyományos  kézműves vásárok alkotói körébe. Illetve fontosnak tartjuk azt is, hogy  mutassuk meg, hogy lehet másként is alkotókat megmutatni, mint utcai vásárokon kitenni őket sorba. Értelemszerűen a külföldi designvásárok is lebegnek a szemünk előtt, bár tudjuk, hogy azoktól még messze állunk” – fogalmaz Simó Orsolya, amikor arról kérdezzük, hogy kerül egy kézműves vásár a kocsmába. A főszervező  hozzáteszi: úgy gondolják, így egy másfajta közönséghez is eljutnak, méghozzá a kocsmák, kultúrkocsmák látogatóihoz.

A főszervező elmondta, bár egyre több alkotóval dolgoznak együtt, úgy látják, még mindig „nagyon ügyesen tudnak rejtőzködni” a fiatal designerek. „Nagyon sok alkotót nehéz felfedezni, még azokat is, akik mondjuk ezt végezték egyetemen és alkotnak, mert egyáltalán nincsenek meg a lehetőségeik és az eszközeik ahhoz, hogy porondra lépjenek. Mi nekik kívánunk segíteni. Egyelőre úgy működik, hogy vagy én fedezem fel az alkotókat, vagy ajánlják egymást a kézművesek, de nem egyszer a vásárlók is ajánlanak. Én úgy gondolom, még közel sem sikerült feltérképezni, hogy hány alkotó lehet Erdély-szerte, aki illik a kézművész profilba, de én több százra saccolnám a számukat” – fogalmaz a főszervező.

Hobbiból mesterség

A marosvásárhelyi G. Kávézóba ezúttal tizenöt kézműves, iparművész költözött be, a főszervező szerint ugyanis ez az a szám, amivel kényelmesen be tudják lakni a helyet. Ezúttal főként kerámiaékszereket, faékszereket, textiltáskákat, kiegészítőket hoztak a kézművesek, de nem hiányoztak a természetes kozmetikumok, a festett üveg meg fatárgyak sem, valamint nemezelt tárgyakból is lehetett válogatni. Az árusok leginkább Marosvásárhelyről érkeztek, de Csíkszeredából, Székelyudvarhelyről, Gyergyószentmiklósról is hoztak portékát.

Igazi különlegességnek számítanak például Antal-Váradi Judit Tímea asztali és faliórái. A fiatal alkotó két éve kezdett órákat készíteni, előbb csak hobbiból, aztán ez lett a fő mestersége. „Egyik ötlet jött a másik után, ma már meg úgy vagyok, hogy gyakorlatilag mindenből órát szeretnék gyártani. Leginkább üvegből készítem, festek az üvegre, de fa és gipsz ötvözetéből is sok készül. Népszerűek a konyhai órák, de gyerekszobába is veszik őket” – mondja a kézműves, aki 35 és 50 lej között árulja igazi lakásdíszként szolgáló időmérőit. Leginkább a közösségi oldalakon népszerűsíti magát, valamint szájról szájra is terjed a jó híre.

Színész és táskakészítő

Jakab Orsolya alapvetően színésznő Székelyudvarhelyen, szabadidejében azonban táskákat készít. Alkotásai manapság az Alko-táska brand alatt futnak. „Négy-öt éve kezdtem el varrni, mind a két nagymamám és édesanyám is varrt otthon, amikor ideje volt, így számomra természetes volt, hogy egy nőnek, egy fehérnépnek otthon kell legyen varrógépe és kell tudjon varrni. Nem tanultam sehol a szakmát, csak ellestem. Magamnak kezdtem először táskát varrni, aztán a kolléganőim figyeltek fel rá, s így foglalkoztam egyre többet a táskákkal” – mondja a fiatal színésznő, aki nem egy kialakult koncepció szerint készíti táskáit, hanem olyanokat alkot, amilyenekhez éppen kedve van. „Volt fekete időszakom, volt, amikor leginkább babákat varrtam a táskákra, máskor kimondottan népies dolgokat kellett készíteni egy vásárra, akkor pávákat, madarakat varrtam a textilre” – mondja az 50-90 lej között váltakozó táskákról.

Papírból viselet

Ugyancsak táskákat alkot Antal Hajnal is, de kreációi különleges módon újrahasznosított papírból készülnek. „Minden táskánk alapanyaga papír, az le van fóliázva, és így egy nagyon kemény összhatást kapunk, amit összefonunk, összevarrunk, s abból lesz a táska” – mondja a fiatal lány. Hozzáteszi: maga a technika már több ezer éves, ugyanis a maják is ezzel a technikával fontak kosarat, ő meg arra gondolt, hogy miért ne lehetne alkalmazni ezt a táskák esetében. Az első papírtáska egy éve készült el, de komolyabban fél éve kezdett neki, így Antal Hajnal mellett már négy másik lány is fonja a Selected Bags név alatt futó elegáns és hétköznapi tatyókat. Egy-egy táska az ötletgazda szerint két napig is készül, így nem csoda, hogy az áruk sem alacsony: a kisebb boríték táskákért 45 lejt kérnek el, a nagyobbak 80-90 lejt kóstálnak, de egy nagy kézitáska 139, vagy 159 lejbe is belekerül.

A különleges vásár még pénteken is nyitva tart, 11 órától 17 óráig várják azokat, akik valami különlegeset, egyedit vásárolnának maguknak vagy családtagjaiknak ajándékba.