Kézművesség: anyáról gyermekre

Elsőként a mézeskalács-készítést említi Gyöngyi, ha a család tagjai közösen szeretnének a karácsonyi ünnepre ráhangoló tevékenységet végezni. „A gyerekek előszeretettel formázzák a mézeskalácsot, vagy ha éppen akkorák már, akkor a díszítésnél is tudnak segíteni. A mézeskalácsnál a formákat magunktól is kitalálhatjuk, általában amikor nekifogunk, az ötlet jön magától. Az advent kezdetén adventi koszorút, kopogtatót is köthetünk. Ajándék is készülhet, például merített papírból, szalvétatechnikával. A megunt régi gömbjeinket jól fel lehet öltöztetni gyönggyel, ugyanúgy csillagokat, kisangyalokat is lehet fűzni. Gyöngyből például szőhetünk is kis szövőkereten, például szép kis képeket. Vagy például már eleve lehet kapni fadíszeket, natúr fából, azokat is megfesthetjük a gyerekekkel együtt. Azt kihangsúlyoznám, hogy használjunk földfestéket, vízzel oldódó festéket, amely nem káros a gyerekekre nézve sem” – tanácsolja Gyöngyi, aki közel húsz éve keramikus, ezenkívül a kézművesség többféle ágában is tevékenykedik. „Lényegében minden kismesterséghez konyítok, amihez közünk van. A tojásírást nagyon-nagyon szeretem, aztán mivel keramikus a szakmám, azt még jobban, kedvenceim közé tartozik még a gyöngyfűzés és a bútorfestés is, ezekkel vásárokra, kiállításokra járok.”

Mint elmondta, édesanyjától örökölte a kézműves és kreatív dolgok iránti szeretetét. „A tojásírást is tőle tanultam. Gyermekkoromban karácsonykor általában egymásnak készítgettünk ajándékokat, nem vásároltunk. Az egyik olyan ajándék, amire kifejezetten emlékszem, az volt, hogy édesanyám rajzolt egy karácsonyfát, és akkor azt advent elejétől egész karácsonyig a jótetteinkkel díszítgettük. Ha valami jót cselekedtünk, akkor egy cukorkát rajzolt rá, vagy egy pontot, ami díszt jelentett. Így karácsonyra felöltöztettük a karácsonyfánkat, és az egy ajándék volt valakinek a mi jótetteinkkel. Kis kedves dolgok ezek, amelyekre jólesik visszagondolni” – idézte fel.

Részt szokott venni a helyi és környékbeli vásárokon is, és tapasztalata szerint egyre nagyobb az érdeklődés a kézműves termékek iránt. „Én kimondottan örülök, hogy mind több ember kezdett foglalkozni kézművességgel. Van ugyan, aki átnéz az ilyen termékeken, de olyan is volt, hogy megszólt, hogy azt a tárgyat nem tudom, hány éve már nem használják, most minek kell. Különbözőek vagyunk. Viszont aki megvásárolja, az tudja, hogy mit vesz meg. De már az is nagy dolog, ha megállnak, megnézik és megdicsérik.” Gyöngyi reméli, hogy a most egy éves öt hónapos kisfia is kézműves lesz majd. „Szeretném, ha kézműves körökben nőne fel, és a hagyományt ápolva, mert az nagyon fontos” – hangsúlyozza.