Kerékpárral Kőrösi Csoma Sándor nyomában

A Kalibáskő Gyermekvilág Egyesület első alkalommal szervezte meg június végén a Kőrösi nyomában elnevezésű kerékpáros vándortábort. „Mindannyiunkban megszólalt a belső hang, a tudásvágy és kalandvágy, a hívás. Megszólalt és csalogatott erdőn át, árkon át, addig a városig, addig a hegyláncig. Hajdanán Kőrösi egyik lépést a másik után lépte, örömmel, nélkülözve tette meg az utat édesapjával Csomakőrösről Nagyenyedre. Mi pedáloztunk, pedáloztunk és pedáloztunk. Nélkülözésben ugyan nem volt részünk, de megtapasztaltuk, hogy milyen érzés fáradtan, porosan megérkezni végre estére egy patak mellé, amiről kiderül, hogy csepp víz sem csordogál benne. Szerencsére, kitartás és elszántság mindannyiunkban volt, ugyanúgy, mint megértés és türelem egymás iránt” – mesélte Kovács Ildikó programfelelős.

Az út első állomásán, Csomakőrösön meglátogatták a Kőrösi-emlékházat, a berendezett emlékszobában a falu lelkésze kalauzolta őket, aki előzőleg a templomot is bemutatta nekik, sőt a régi templom helyét is, ahol Csoma Sándort keresztelték. „Az emlékház udvarán levő hatalmas diófa valóságos óriásként lengette ágait fölöttünk, mintha részben minket üdvözölne, részben Sándrinak küldene üdvözletet általunk” – emlékezett vissza a programfelelős.

A csoport ezután hat nap alatt tette meg az utat Csomakőrösről Nagyenyedre, összesen 370 km-t kerékpározva. Minden este tábort vertek, reggel összeszedték a sátorfát, tűző napon, sokszor köves úton tudták maguk mögött egyik hágót a másik után. Az úton Korda István könyvét olvasták, A nagy út című életrajzot.

„Mire Nagyenyedre értünk, teljesen beleéltük magunkat az egykori kollégium életébe, az udvar, a falak, ablakok, lépcsők már csak ráadás volt, kiegészítése a körülöttünk lebegő légkörnek. Lelki szemeink előtt sürögtek-forogtak a diákok és tekintélyes tanárok. Sándri is ott volt, a szolgadiák egyszerű öltözékében, egyenes tartással, szerényen, de önbizalommal telve. Példaképünk volt végig az úton, sokszor merítettünk erőt rágondolva, itt az ódon falak között, a hálótermekben is végig velünk volt, kiszolgálta az úrfiakat, tanult, tanított, álmodott és készült a nagy útra. Úgy gondolom, hogy ez a példakép nem csak egy hétre szól, egy magocska mind a 20 diákban életre kelt, táptalajra is talált, már csak növekednie és kiteljesednie kell” – véli Kovács Ildikó.

A kollégium udvarán Kónya Tibor iskolalelkész rögtönzött történelemórát tartott a kis csapatnak, és tiszteletükre kivételesen még a harangokat is megkongatta. Ugyancsak Nagyenyeden találkoztak Navratil Kingával és Navratil Jánossal, akik tavaly nyáron voltak önkéntesek Zanglában, Kőrösi szobájának helyreállítási munkálatainál. Ők most azért utaztak Marosvásárhelyről Nagyenyedre, hogy a kerékpáros vándorokkal találkozhassanak és megoszthassák velük élményeiket.

„Lelkesen meséltek Zangláról, a kolostor jelenlegi állapotáról, a felújításról, magáról az önkéntes munkáról. Onnan származó köveket ajándékoztak nekünk és egy apró fadarabot, amit Csoma szobájának gerendájából hoztak. Mi is hoztunk magunkkal egy-egy marék földet Csomakőrösről és a kollégium udvaráról. Talán az elkövetkező években a nagy utazó további állomáshelyeiről is gyűjthetünk kevéske földet…” – fejezte ki reményeit Kovács.

A projektet Hargita Megye Tanácsa, Csíkszereda Polgármesteri Hivatala és a Communitas Alapítvány támogatta.