Képek, elszállások, bolondozások, pszichedélia és rock and roll

‒ Ha visszatekintünk a Quimby elmúlt huszonhárom évére, mi az, amin nem szeretne változtatni, és mit tenne ugyanúgy?

‒ Nem szoktam ilyen kérdéseken gondolkodni, mivel teljesen szürreális: semmin sem lehet változtatni. De nyilvánvalóan sokkal jobbak lettünk volna már az elejétől fogva. Ilyen tapasztalattal nyilván másként gondolunk arra, mit hogyan lehetne csinálni. Ha visszamehetnék az időben, akkor épp ezért nem huszonéves szeretnék lenni, hanem 35-37. Mert nagyon hiányolnám azokat a tapasztalatokat, ami már megvan. A mai agyammal, tapasztalatommal nem tudnék úgy tenni, ahogy egy 17-18 éves ember elkezd egy ilyet.

‒ Ha keressük azt a jelzőt, vagy jelzőcsoportot, amitől quimbys egy szám, mi lenne az?

‒ Ezt mi sem tudjuk pontosan. Ráadásul a Quimbyben nagyon sok minden keveredik: stílusok, világok. Hogy ebből mégis valami sajátos hangulatot hozzunk, az nem olyan egyszerű. Valószínűleg az a lényeg, hogy ugyanazok az emberek készítik, s ennek vannak lenyomatai, jellemzői. Képies, szimbolikus szövegek, nagy elszállások, őrületek, bolondozások, pszichedélia és rock and roll. Mi nagyon sokáig úgy éreztük, hogy nincs olyan karakterünk, mint más zenekaroknak, aztán mások azt mondták, hogy pedig van.

‒ Volt Family togedör című album, karácsonykor is happy family-ként kívánt boldog ünnepeket mindenkinek a Quimby. Ki kicsoda ebben a családban?

‒ Változnak a szerepek, de mindenkinek megvannak a határai, korlátai, az, hogy mire lehet használni. Nagyon régóta ismerjük már egymást. A Family togedört akkor adtuk ki, amikor egy hosszabb szünet után újraalakult a zenekar. Mindenki familyzte meg bro, brotherezte a másikat. Akkor ragadt rajtunk a family. Valóban olyan ez, mint egy nagy család. Nem csak a zenekar, hanem a műszaki személyzet, a sofőrök, a roadok, a hangosítók, a fényesek is. Úgy is működünk. Sokkal több emóció van benne, mint egy átlagos professzionális külföldi csapat stábjában. Érzékeny fiúk vannak benne, itt még a hangmérnök is egy érzékeny rumzeis, és nagyon jól ismerjük már egymást.

A teljes interjú az Erdélyi Napló szeptember 25-én megjelenő 38. lapszámában olvasható.