Húsz éve készít székely kapukat a székelyszentkirályi Berze család

„Ha bárkire dühös vagyok, rögtön bemegyek a műhelybe, egy órát faragok, és máris jobb a hangulatom. Az alkotói munka öröme megnyugtat, hiszen tetszik, amit csinálok. Az is lényeges, ahogy családunk értékrendje átalakult, a hagyományok elárasztották mindennapjainkat. Igaz, valaki egyszer azt mondta, a hagyomány nem rab, az nem kell őrizni, számomra azonban mégis jó érzés. Büszkén mondom magamról, hogy kézműves vagyok” – így Berze Katalin, aki férjével és gyerekeivel közösen dolgozik egy-egy székely kapu elkészítésén. Mint mondta, a nagyobb erőt igénylő ácsmunkát férje végzi, a család nő tagjai pedig a kapuk díszítéséből veszik ki a részüket.

Nem olcsó mulatság
„Mindig azt mondták, hogy egy jó kapu elkészítése egy fejőstehén árába kerül” – magyarázta a szentkirályi alkotó, rámutatva, egy székely kapu elkészíttetése napjainkban sem olcsó mulatság, ugyanis a legkisebb méretű 1000–1500 euróba is kerülhet – a megrendelő igényei függvényében –, egy nagyobb pedig ennek a duplája is lehet. A munkafolyamat általában egy-két hónapot vesz igénybe.

A székely kapuk nem csak Székelyföldön népszerűek, hiszen a Berze család több helyre is dolgozott már a nagyvilágban – a külföldön élők többnyire a különböző kiállításokon (amelyekre rendszeresen eljár a szentkirályi család) szereznek tudomást a munkáikról. Mint mondják, inkább a gazdasági válság előtt volt több külföldi kliensük, most inkább a helyiek érdeklődnek. „Megélhetésnek nem nevezném a kapukészítést, hiszen a holt időszakokban más tárgyakat is készítünk fából, sőt gazdálkodunk is. Ha felkérést kapunk, régi székely kapukat is restaurálunk: ilyen volt például az oroszhegyi múzeum előtt álló, roppant régi bejárati dísz, amely korábban nagyon le volt robbanva, és mi hoztuk helyre. Különben arra a kapura vagyok a legbüszkébb” – osztotta meg Berze Katalin.

Berze Katalin szerint a székely kapu korántsem nevezhető helyi találmányának, hiszen valamikor egész Nagy-Magyarország területén elterjedt volt, ellenben míg máshol elveszett a hagyomány, Székelyföldön a mai napig megmaradt. Ezeket általában a jómódú emberek engedhették meg maguknak, nem is csoda, hogy egyfajta hivalkodást is tükröznek. A kapukat Berzéék mai napig cserefából készítik, mivel az a legidőtállóbb alapanyag: akár kétszáz évig is fennmaradhatnak az ebből faragott bejárati díszek. A székely kapu főbb részei közé tartozik a kapuzábé, a kontyfa, a hónaljkötések, a ráklábak és a galambdúcok – avatott be a kézműves.

A zábéra faragott motívumok elengedhetetlen elemei a rozetta, illetve az életfa – tudatta Berze Katalin. Utóbbi két szimmetrikusan kialakított, virágokkal díszített indát is magában foglal, amelyen a tulipán a nőt, a szegfű a férfit, az esetleges bimbók pedig a gyerekeket hivatottak megjeleníteni. „Egy parasztportán, ha belépünk a kapun, azt jelenti, hogy bementünk az életbe. Ott pedig a rendes családokban egy nő van és egy férfi, hiszen velük kezdődik az élet. Ezt szimbolizálja az életfa” – magyarázta az asszony. A kapukon lévő liliomok ugyanakkor a tisztaság jelképei, a hét szirmú napraforgók pedig egyszerűen csak azt jelentik, hogy „nálunk hét ágra süt a nap”. Spirituális szempontból nagyon fontos szerepet kapnak a galambdúcok, hiszen e szárnyasok őseinket szimbolizálják, így faragásukkal nekik biztosítanak lakhelyet.

A teljes riport az Udvarhelyi Híradó augusztus 26-án, szerdán megjelent lapszámában olvasható.