Hétköznapokon is divat a magyar

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt már másodjára szervezett ruhabemutatót Divat a magyar címmel. A nemzeti ünnep alkalmából múlt évben Szőcs Anna mutatkozott be díszmagyar ruháival, idén egy marosvásárhelyi ruhatervező, Bandi Katalin, valamint a székelyudvarhelyi Helvien cég mutatkozott be.

A Történelmi és Régészeti Múzeum kiállítótermében bábokon is csodaszép ruhaköltemények álltak, de a modellek is hasonlókban vonultak fel a szép számban összegyűlt közönség előtt.

Ellenállás atillával

Marosvásárhelyről Bandi Katalin magyaros ruháit ismerhettük meg. Az iparművészként is ismert divattervező évtizedek óta tervez ruhát azoknak a hölgyeknek, akik kedvelik a népi motívumokkal díszített, sajátos stílusú öltözékeket. Néhányat most ízelítőként magával hozott, s a ruhaköltemények mellé „díszmagyar történelmet” is szállított. Megtudhattuk tőle, hogy mikor volt divat a magyar ruha, és mikor volt tiltott, attól függően, hogyan változtak a politikai viszonyok.

Hogy a bocskai miért pont Bocskai István fejedelemről kapta a nevét, arra a történészek sem tudnak egyértelmű választ adni, de az biztosan kiderült, hogy az atilla viselete a Habsburgokkal és a bécsi udvarral szembeni ellenállást jelképezte. Az 1850-es évek után a bálokon illett mind a nőknek, mind a férfiaknak magyaros ruhában megjelenni.

Napjaink nőit is előnyösen tálalják

Bandi Katalin napjaink öltözködési igényeiről is beszélt. „Ez a történelmi kor már nem a tiltás fegyverével dolgozik, annál sokkal sunyibb, alattomosabb jelenség áldozatává eshet az emberiség. A globalizáció ugyanis minden eszközt felhasznál arra, hogy a sajátosságaitól megfossza az embercsoportokat” – magyarázta a ruhatervező, aki szerint erre a tendenciára válasz az a jelenség, amely szerint életünk mind több területén állítjuk vissza hagyományainkat. Egyelőre inkább ünnepekkor veszünk székelyruhát vagy magyaros öltözéket, de a fiatalok körében jellemző főként az is, hogy egy-egy magyaros utalás bekerül a megjelenésünkbe. Legyen az nemezelt táska, honfoglalás kori tarsoly, mellény vagy épp lófarokba fogott haj. Bandi Katalin szerint „a díszmagyar öltözékek inspirálta menyasszonyi és báli ruhák napjaink nőit is nagyon előnyösen tálalják”. A tervező saját ruhakollekcióival illusztrálta, hogy lehet mértéktartással, fantáziával, egy-egy hagyományos szabásmintával, díszítőelemmel a régi stílusjegyeit tükröző ruhákat, dekorációkat, kiegészítőket varázsolni.

Mezőségi ruhától a vőlegény öltözékéig

A székelyudvarhelyi Pál Máriát már nagyon fiatalon foglalkoztatta a ruhakészítés gondolata. Ruhatervezői gazdag ötleteit szülővárosában működő kis vállalkozásában bontakoztatja ki, a Helvien márkajelzésű termékeit azonban egy ideje Vásárhelyen is lehet kapni. Pál Máriának az a célja, hogy összes termékén korszerűen jelenítse meg mindazokat a hagyományos ruhakészítési és díszítési vonásokat, amelyekkel elődeink büszkélkedtek.

A divatbemutatón csinos lányok és jóvágású fiatalemberek vonultak fel különböző magyar motívumok ihlette ruhakölteményekben. Első körben a modellek olyan ruhákat mutattak be, amelyeket a népi viseletek és azok motívumrendszere ihletett. Láttunk mezőségi ruhát hozzá illő fehér inggel, székely szimbólumszínek ihlette a piros posztó vizitkét, nyári bordó bársonyszoknyát apró fehér virágokkal. Pál Mária a férfiakra is gondol, nekik házi szőttes anyagból készített lajbit, s a megszokottól eltérően nem fehér, hanem fekete buggyos ujjú, népies inggel társította, így ajánlva a mindennapokra. Volt még a kifutón nadrágkosztüm, kis magyaros motívummal a zakón, de a modern szabású szűk, rövid szoknya sliccét is körülölelte a hagyományos zsinórdíszítés.

Alkalmi öltözékekből is kaptunk ízelítőt, a Bocskai-zakó fehér zsinórból kialakított bikatökös díszítési mintával elsősorban vőlegények megfelelő öltözéke lehet, de letűnt korokat idéző díszmagyar báli ruha is volt a bemutatón. Pál Mária kollekciójából nem hiányozhatott a magyaros menyasszonyi ruha, valamint a bordó menyecskeruha sem.