A montreali Bokréta Magyar Néptáncegyüttes téli táborába volt hivatalos február végén Sára Ferenc és felesége, Varga Zsuzsanna néptáncoktató, valamint a Zerkula zenekar tagjai. A kanadai utazás előtt néhány nappal első lemezük is megjelent, amellyel mesterük, Zerkula János emléke előtt tisztelegnek. Az indulást ugyan sok izgalom előzte meg, kérdéses volt ugyanis a magyar útlevél, valamint a repülőjegy árának az időben való megléte. Sok segítőkész embernek és baráti kapcsolatnak köszönhetően azonban sikerült hegedűjükben és gardonukban elvinni a gyimesi muzsikát, lábukban, szívükben a gyimesi táncot Kanadáig.
2012. március 21., 17:552012. március 21., 17:55
2012. március 21., 18:592012. március 21., 18:59
„Én 1988-ban voltam először az Államokban egy magyarországi táncegyüttessel, ott akkor barátságok születtek, és utána folyamatosan hívtak tanítani oda és Kanadába is. 1997-ben voltunk utoljára Kanadában, de akkor csak ketten Zsuzsival. Az együttes akkori vezetőjének, Dreisziger Kálmánnak a fia, Dénes hívott most Montrealba kettőnket tanítani, és kérte, hogy ha tudunk, vigyünk innen zenekart. Én már tizenvalahány éve együtt dolgozom a régi Tücsök, most már Zerkula zenekarral, így gondoltam, hogy őket vinném ki. Ők hatan vannak, a meghívás négy emberre vonatkozott, így nekem el kellett kezdeni összeszedni a pénzt a négy embernek a repülőjegyre, ami nem kis összeg. Tengerentúlra ilyen időszakban olcsónak számítanak a repülőjegyek, de még így is elég drága volt, a négy gyereknek összesen 2200 dollárba került. És akkor olyan barátaimat hívtam fel, akiknek evidens volt, hogy segítenek azonnal” – kezdte az élménybeszámolót a néhány napja Kanadából hazaérkezett Sára Ferenc, amikor otthonában, Sötétpatakon felkerestük.
Gyimesi csángó magyar muzsika – Mesterük tiszteletére
„Már régebben volt erről szó, hogy készítünk egy lemezt a gyerekekkel, amelyben természetesen maximálisan ragaszkodunk a tradíciókhoz, a hagyományos gyimesi csángó zenéhez. Ezek a gyerekek voltak a völgyben itt az utolsók, akik Zerkulától, az egyik utolsó neves itteni prímástól még hála Istennek, nyolc évet tanultak. Meg hát nekem is mindig ez a gyökér, ez az első. Megcsináltuk ezt az anyagot, és egy magyarországi hegedűs barátommal, Vizeli Balázzsal együtt fölvettük a nyáron. Megvolt az anyag, stúdióba kellett vinni, vágni, grafikát, borítót készíteni stb., és szerencsére az is kész lett az út előtt. Az végképp ilyen kemencemeleg volt. Ez az első lemezünk, ez stúdiós. Én szeretnék majd egy bált, vagy mulatságot felvenni, mert az jó tud lenni” – mondta el Sára. A Kanadába való indulás előtt egy nappal, a zenekar a budapesti Fonó Budai Zeneházban tartott mulatsággal egybekötött lemezbemutatót.
Tánc, muzsikálás, indiánok, Red Hot Chili Peppers-es póló
A montreali Boróka néptánccsoport által szervezett téli tábor hasonlóképpen zajlott, mint az itthoni tánctáborok általában: tánc-, zenetanítás és este mulatság. Nemcsak helybéliek, hanem az államokból is részt vettek a táborban. Természetesen, jó alkalom volt a kapcsolatépítésre, barátkozásra, a gyimesi fiatalok sok meghívást kaptak különböző ottani rendezvényekre.
„Nagy élményt volt. Volt a gyerekek között olyan, aki még nem ült repülőn, a tengeren túl egyikük sem volt, ráadásul egy világvárosban. Ami még nagyon fontos ebben, hogy innen a Gyimesekből eddig egyetlenegy zenész volt tengerentúlon. Ő Halmágyi Mihály prímás volt, akit elvittek annak idején. Az is ritka, hogy ennyire szakzenekart hívnak ki. Oktatót igen, zenekart nem. Ennek én nagyon örültem, mert ezen már nagyon régóta gondolkodom. Nagyon szépen meg lehetett oldani. Nem volt még ilyen, ennyire szakirányú, főleg innen, meg egyáltalán a csángóságból, ebbe beleértem Moldvát, illetve a Hétfalut is. Büszkén elmondhatom, hogy történelmet csináltunk valamilyen szinten. Főként, hogy ilyen fiatalkorú a zenekar is. Nagyon sokan jöttek el ebbe a táborba, olyanok is, akinek egyáltalán közük nem volt a tánchoz, de például máréfalviak, vásárhelyiek, tehát Erdélyből származnak. Csak azt látták, hogy jönnek a gyimesiek, és eljöttek, beálltak a táncba. Utóbb elmondták, hogy nem a tánc miatt, hanem mert hazai szagot akartak érezni. Azért ezek fontosak ebben a dologban” - véli Sára Ferenc, aki feleségével együtt, a zenekar hazatérte után még két és fél hetet kint maradt Kanadában, hogy Montrealban és környékén a Bokrétának, francia együtteseknek, valamint műkedvelőknek tanítsák a táncot.
„Volt egy pár olyan élményünk, ami meghatározó. Szeretem azt, ha a gyerekek a világból olyan dolgokat tudnak meg, amire majd száz éves korukban is biztosan emlékezni fognak. Ebbe beletartozik az is, hogy elmentünk az ottani indiánok közösségi házába, ahol nagy szerencsénk volt, hogy beengedtek, mert nem szívesen fogadnak fehéreket. Zeneileg nem volt túl nagy élmény, de aki ott minket fogadott, egy ottani varázsló-tanuló kultúrember, egy fiatal indián, nagyon pozitívan és nagyon szépen elmesélte a kultúrájukat. A gyerekek muzsikáltak, nagyon szerettem volna, ha az ottaniak hallják ezt a zenét, és érdekes módon a gardonra kapták fel a fejüket. Nagyon érdekes az ő éneklésük, a gyimesi zene és az övéké félelmetesen hasonlít. És ezt ők is mondták ott. De hozzátartozik a kanadai úthoz a Red Hot Chili Peppers-es póló is, amit Luki (Lukács István zenekari tag – szerk. megj.), ott vett” - mesélte.
A Zerkula zenekar
Az eredetileg Tücsök zenekar névre hallgató banda tagjai szerencsés módon csaknem nyolc évig tanulhattak a híres gyimesi prímástól, Zerkula Jánostól. Halála után az ő tiszteletére vette fel a zenekar a Zerkula nevet – írják a zenekarról a most megjelent lemez borítóján. A hat tagú zenekarból mindenki más pályát választott magának. Egy része már egyetemista Kolozsváron és Marosvásárhelyen, van, amelyikük Csíkszeredában gimnazista. „A régi prímások lassan kihalnak, és az a zenekultúra, amit ők képviselnek, velük vész el. Ezért a zenekar célja, hogy amennyire lehet, megőrizze és tovább éltesse Gyimesben a zenének azt a kis darabját, amit Jani bácsitól kapott.” A zenekar tagjai: Lukács István „Luki” (ő örökölte Zerkula János hegedűjét), Bakcsy Boglárka, Vitos Eszter, Vitos Etelka, Hajnal László „Cencár”, valamint Simon Zsolt „Gizi” (ő Zerkula feleségének, Fikó Regina ütőgardonját örökölte).
„Én már bejártam a világot ezzel a kultúrával, akár táncolva, akár oktatva. Inkább azt szeretném, ha ők tudnának menni. Idáig gyerekek voltak, most már felnőttebb fejjel azt mindenképpen tudják, hogy ez az övéké, a gyimesi kultúra az első helyen van mindenképp. És itt is, nemcsak a tengerentúl. Mert ők nem egy „cédézenekar”, ők itt muzsikálnak, fiataloknak sokszor bálokat, lakodalmakat, szervesen benne vannak ebben az életben, amennyire a tanulmányok engedik, és itthon tudnak lenni. Főleg nyáron mindig megyünk valahova, vagy összegyűlünk és beszélgetünk, muzsikálunk. Ezért is büszke vagyok rájuk, hogy tényleg maximálisan tisztelik és betartják ezt a kultúrát” – zárta a beszélgetést Sára Ferenc, a zenekar vezetője.
Az utolsó csomagokat is elpakolta kedden a Városi Művelődési Házból a Hargita Székely Néptáncszínház, ezzel befejeződött az együttes költözése. Csíkszeredában több intézmény is ideiglenes helyszínen folytatja a középületek felújítási munkálatai miatt.
Közös táncban csúcsosodott ki az Ezer Székely Leány Napja szombaton a csíksomlyói nyeregben. A rendezvényre a nagy hőség ellenére is sokan kilátogattak, ki gyalog, ki lovas szekérrel, ki népviseletben, ki anélkül.
Az elmúlt harminc év szakmai munkásságát ismerte el Csíkszereda önkormányzata András Mihálynak, a Hargita Székely Néptáncszínház vezetőjének. A Pro Urbe díjat szombaton adták át a csíksomlyói nyeregben.
Folyamatban van a szerkezetépítés a csíkszentkirályi tanuszodánál, amelynek alapozását tavaly ősszel kezdte el a kivitelező. A munkával jól haladnak, így tarthatónak tűnik a határidő, amelynek értelmében idén el kell készülnie a létesítménynek.
Elkezdődött szombaton reggel az Ezer Székely Leány Napja a találkozó első állomása a csíkszeredai Szabadság téren zajlott, ahol szép számban gyűltek össze a székely népviseletbe öltözött leányok és legények.
Szombaton ismét székelyruhás fiatalok serege népesíti be Csíkszerda főterét, illetve a somlyói nyerget. Az Ezer Székely Leány Napját először 1931. június 7-én tartották meg ugyanitt – nézzük, miként vezették fel, értékelték a korabeli sajtóban.
Az Ezer Székely Leány Napjának biztonságos megszervezése érdekében szombaton reggel útlezárásra lehet számítani két csíkszeredai utcában.
Noha hét éve megvásárolta a csíkdánfalvi önkormányzat a volt kerámiagyártó műhelyeket, illetve az egykori szövödét, ezek azóta is használatlanul, bezárva állnak, mert felújításuk érdekében nem sikerült pályázati támogatást szerezni.
Johann Sebastian Bach zeneszerző életműve köré épül az idei Csíkszeredai Régizene Fesztivál: július 5–13. között 17 koncert, 250 fellépő és templomi terekben megszólaló mesterművek várják a közönséget – a h-moll mise lesz az egyik fénypont.
Teljesen átalakul Csíkszereda legnagyobb általános iskolájának udvara, a munkálatok egy részét iskolakezdésig szeretnék elvégezni. Több sportpálya, futópálya készül, de szabadtéri tanórák megtartására alkalmas tereket is kialakítanak.
szóljon hozzá!