Betekintés a farkasok világába

– Mi a különbség az állatidomár és az állatkoordinátor között?

– Az állatkoordinátor kifejezést én találtam ki, ugyanis semmiképp sem vagyok idomár vagy kiképző. Az állatidomár szót mindig azzal kötjük össze, hogy miként bánik valaki az állatokkal a cirkuszban, ahol mindig is elsősorban a negatív megerősítések alkalmazása volt előtérben. A feltételes reflexeket például bántalmazással alakították ki. Ennek ellenére korábban is voltak olyan idomárok, akik inkább a pozitív megerősítést alkalmazták, ebből született a kiképzés, amikor megtanítunk egy állatnak valamit, és az végre tudja hajtani azokat a feladatokat, amiket elvárunk tőle, nem azért, mert mechanizáltuk, hanem mert megtanulta, hogy egy adott jelre mit kell tennie. A koordináció összetettebb, nem feltétlenül kell tanítani valamit, hiszen természetes motivációval olyan helyzetbe terelem az állatot, hogy magától tegye meg a tőle elvárt feladatot. A lényeg, hogy ő úgy gondolja, magától akarja azt csinálni, mert akkor nem lesz számára teher. Sokat gondolkozunk az ő fejével, hogy mi veheti rá a feladatok elvégzésére. A farkasokat a hasukon keresztül koordinálom a legsikeresebben.

– Melyik állattal a legnagyobb kihívás együtt dolgozni?

– Azzal, amelyiket nem ismerem, de sokszor kihívás olyan állattal is dolgozni, amelyikkel olyan feladatot kell megcsinálnom, amire nem tudom, hogyan vehetem rá, vagy egyáltalán nem illik hozzá. Éppen ezért vannak olyan felkérések is, amelyeket visszautasítok. Ma már a filmes technika annyira fejlett, hogy sok mindent meg lehet oldani.

– Vannak olyan előítéletek a farkasokról, más állatokról, amelyek hamisak?

– Az előítéletek kialakulása a farkas és más állatok iránt már gyerekkorunkban elkezdődik a Piroska és a farkassal. Már akkor negatív képet kapunk az állatról, és ha nem tudunk meggyőződni az ellenkezőjéről, akkor életünk végéig kísér minket. A vadgazdálkodásban és az erdészetben hátrányosan ítélik meg a farkast, Magyarországon azt hiszik, hogy ezek az állatok belenyúlnak majd a vadállományba, ami nem igaz, hiszen a vadászok az elejtett állatokból sokkal több zsigert hagynak maguk után, mint amit a farkasok el tudnak fogyasztani, ezért túl sok szükségük nincs arra, hogy a háztáji állatokra támadjanak. Bizonyított tény egyébként, hogy a farkasok elsősorban az elhullott állatokat fogyasztják, nem is a beteget, de így van ezzel a róka, a borz és a menyétfélék is.

– Mi az, amit tanult a farkasoktól?

– A legfontosabb, amit tanultam tőlük, hogy miként kell csapatban dolgozni. Nagyon sokan azonban tévesen azt hiszik, a falkaszellemet a családjukra kéne vetíteni. Nagyon szomorú lennék, ha a gyermeket úgy kéne nevelnem, mint ahogyan az én alfahímem kordában tartja a falkáját. Ott ez elengedhetetlen, de a felnőtt és gyermek kapcsolatában az agresszivitásnak nincs helye, az a nevelés kudarca. Az állataimat sem terrorral veszem rá a dolgok elvégzésére. Nagyon ritkán kell keménynek lennem velük, például amikor az egyiket támogatom a pozíciójában. Még akkor is lehetőleg úgy csinálom, hogy ne érezzék, tartani kell tőlem, érezzék inkább, hogy segítséget kérhetnek. Noha a kutyával ellentétben a farkas nem kér segítséget, olykor mégis tőlem várják a támogatást, amikor a falkában terrorizálják őket.

– „Farkasemberként” hogyan viszonyul a farkasokhoz?

– A falkával érdekes viszonyom van. Sokan, akik farkasokkal dolgoznak, azt hiszik, hogy ők a falka vezérei, az alfák. Én nem vagyok alfa egyik falkában sem. Senki nem lehet az. Nálunk Rufusz az alfa, tehát a falkán belül senki nem kerekedhet fölé. Ha bejön egy új farkas, ő az, aki leterrorizálhatja vagy üdvözli, csak utána a többiek. Ha más teszi meg, akkor átlépi a státuszát. Amikor bemegyek a kifutójukba, ő az első, aki odajön hozzám, és eldönti, hogyan fogad: agresszióval vagy örömmel. Ha valamelyik falkatag jönne oda hozzám, azt Rufusz leterrorizálná. Ha én lennék a vezér, akkor ő a második helyre kerülne, vagyis a státusza megkérdőjeleződne, és az összes többi farkas támadhatná. De ez nem történik meg, hódolnak neki, és tőle kérnek engedélyt, hogy üdvözölhessenek. Tehát a farkasok fölött vagyok valahol, az alfa fölött is, ezt ő is tuja, mégis ő irányítja a falkát. Ha az alfát pórázra veszem, akkor biztosan követ az egész falka.

– Forgatásokkor az állatokkal vagy a színészekkel könnyebb dolgozni?

– Ez függ a feladatoktól, de a színészektől is. Vannak színészek, akik tapasztaltak és jól lehet velük együttműködni, mert nem saját sikerüket, hanem a produkcióét helyezik előtérbe, és vannak bizonyítani akarók, akikkel nehezebb dolgozni, mert nem biztos, hogy meghallgatják az irányításainkat. Ahány film, annyi helyzet, így mindig újat tanulunk.

– Melyik forgatás telt a legjobban?

– Azokat a forgatásokat díjazzuk, amelyeken a legtöbbet tudtak teljesíteni az állatok. Azok a legkönnyebbek, amikor a farkasoknak rengeteg mozgásuk van, lendületben vannak, hiszen könnyebb őket mozgásban tartani, mint egy helyben.

– Milyen érzés volt, amikor önről készített sorozatot a Discovery Channel stábja?

– A Zoltán, a farkasember sorozatban úgy kell irányítanom az állatokat, hogy közben én is ott vagyok a jelenetben. Vannak tervezett jelenetek, de vannak véletlenek is. Például volt egy olyan jelenet, amit a producer veszélyesnek ítélt, én meg nagyon viccesnek, ráadásul nagyon sok magyarázatot lehetett hozzáfűzni és sokat lehetett belőle tanulni, de nem tették be a műsorba, mert úgy ítélték meg, hogy nem illik a műsor stílusához. Óvatosnak kell lenni, sokan beleértelmeznek jót, rosszat egyaránt, és megtámadhatják az embert.

– A medve nem játék, mondják Székelyföldön. Egyetért ezzel?

– Ezt igyekszem én sem megszegni, a túlélés elsősorban a racionális döntéseken múlik. Nekem is van egy 11 éves, 350 kilós medvém, amelyikkel 9 éves koráig birkóztam. Ám akkor olyan irányba változott, ami arra utalt, hogy dominálna engem. Van két gyerekem, fel szeretném nevelni őket. Racionálisan gondolkozom, benne van a pakliban, hogy a medve egyszer legyőz. Egy ilyen medvénél csak egyszer hibázhatunk, ezért többet nem birkózom vele. Ennek ellenére továbbra is dolgozom vele, sok filmben szerepelt az elmúlt két évben.

– Van olyan állat, amelytől fél?

– A félelmet a tudás hiánya generálja, ha nem ismerjük az ellenséget, akkor félünk tőle. A rosszabbik verzió, ha alábecsüljük. Én nem könyvekből tanultam a szakmát, hanem saját tapasztalatokból. Az élet túl rövid ahhoz, hogy minden állatot megismerjek, azoktól tartok, amelyekről nincs elég ismeretem. Félek a vízben a cápától, pedig tudom, hogy ritkán és csak néhány faja veszélyes az emberre. Egyébként tartok a patkánytól és a békától is, de inkább az undor miatt.

– Egyértelmű, hogy a farkas a kedvence, de melyik az az állat, amelyet még szeretne ugyanúgy megismerni?

– A szívemhez legközelebb a farkas áll, szeretem az intelligens emlősöket. Ha választanom kellene, akkor a rozsomákot, a legnagyobb menyétfélét szeretném még jobban megismerni.

Szállodaigazgató helyett lett „farkasember”
Horkai Zoltán Jack London írásai miatt lett szerelmes a farkasokba. Tanulmányait viszont egészen más területen végezte, szülei hatására vendéglátóipari pályára készült, ám amikor tizenöt éve egy filmes stáb vele és farkasával szeretett volna forgatni, minden megváltozott. Azóta együttműködött az Állatvédelmi Világszervezettel (WSPA), medveparkot vezetett, most pedig a gödöllői Horkai Animal Training Centert irányítja. Jelenleg huszonhárom farkasa van, és összesen kétszázötvenre tehető állatainak teljes létszáma. Többek közt az Eragon, a Herkules, a Bear Grylls: kiút a pokolból, a Borgiák, a Drakula 3D és a Pokolfajzat 2 – Az aranyhadsereg című film készítésénél vett részt állataival, de forgatott reklámfilmet az Opelnek, a Jägermeisternek, a Coca-Colának, a Mercedes-Benznek és a Henkelnek is.