A tökéletes musical szilveszterre a Nemzetiben

A szilveszteri bemutatónak az egyik legsikeresebb Broadway-produkciót, a kritika által „tökéletes musicalnek” nevezett My Fair Ladyt választotta a Tompa Miklós Társulat. A darabot 1956-ban mutatták be először a Broadway-en, az előadást hat éve alatt csaknem háromezerszer játszották. A későbbiekben több bemutatót megért, ám igazi klasszikussá a George Cukor rendezte 1964-es, Audrey Hepburn és Rex Harrison nevével fémjelzett, többszörös Oscar-díjas filmmel vált. A musical forgatókönyve G. B. Shaw ír drámaíró Pygmalion című drámájából készült. A történet a magas kultúrát képviselő Henry Higgins fonetikaprofesszor és a borzasztó akcentussal beszélő virágáruslány, Eliza Doolittle egymásra találásáról szól. A professzor számára kezdetben a lány csupán egy projekt, észre sem veszi, hogy az mennyire vonzódik hozzá. Mindennek ellenére, bár nem magától értetődő: a happy end kötelező.

Férfi és nő, mester és tanítványa viszonyáról szól

A világhírű musicalt Harsányi Zsolt rendezi, aki szerint a történet nem a fonetikáról szól. „Mindenekelőtt a férfi és nő viszonyáról szól, de a mester és tanítvány, valamint az alkotó és műalkotás kapcsolatáról is. A történet örök, és az is marad” – vélekedik a musical történetéről a rendező.

Az előadás nem csak a történet miatt lesz különleges, a Nemzetiben ugyanis egy nagyszabású produkciót terveztek, élő zenével, tánckoreográfiával is a prózai szövegrészek mellett. A társulat tagjai több különböző táncműfajban mutatkoznak meg, amelyet Bodor Johanna koreográfus tanított be nekik, mégpedig úgy, hogy „személyre szabott” koreográfiát álmodott meg minden egyes színésznek. „Ez a társulat ilyen volumenű zenés produkcióban még nem vett részt. Most itt az alkalom és ezt habzsolja is mindenki. A társulat erején felül dolgozik. Sok mindent kell tennünk azért, hogy ez a műfaj teljes erejéből érvényesüljön: ének-, tánc- és prózai részeknek egyformán magas színvonalúaknak kell lenniük a sikerhez” – mondta az előadás koreográfusa. Incze G. Katalin zenei vezető, karmester is arra hívta fel a figyelmet, hogy emberfeletti munkát végeznek a marosvásárhelyi színészek, ugyanis míg a legtöbb ilyen előadáson külön tánckar, énekkar, szólista és színészi gárda dolgozik, addig ebben az előadásban minden feladat ugyanazokra a színészekre hárul. „Mindenki mindent kell tudjon, minden pillanatban másik teljesítményt kell nyújtson” – mondta a karvezető. Gyakorlatilag a zene nem hárul a színészekre, ugyanis a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia művészei zenélnek, több mint húszan.

Ekkora méretű produkció a szocializmusban volt utoljára

„Utoljára ekkor volumenű produkciót a Ceauşescu-korban láttam, amikor a temesvári színház a Mágnás Miskát adta elő. Ez is bizonyítja, utoljára a szocializmus engedett meg magának ekkora produkciót” – mondta az előadásról a színház vezérigazgatója, Gáspárik Attila. A Tompa Miklós Társulat művészeti vezetője, Keresztes Attila hozzátette, ezentúl azonban minden évben szeretnének egy hasonló előadást színre vinni.

A My Fair Lady sztoriját sokan ismerik, láthatták filmen is már, a marosvásárhelyi színház előadása azonban az élő előadás varázsát nyújtja majd. „Vannak remek filmek, csodálatos musical-feldolgozások, amelyeket láthattak már a színházi nézők. A színházat ebből a szempontból 200 éve temetik, valahányszor megjelenik egy-egy újabb technikai vívmány” – fogalmazott Keresztes Attila művészeti igazgató annak kapcsán, hogy a nézőnek miért kell megnéznie a marosvásárhelyi színpadon a hatvan szereplővel – színésszel és zenésszel – közel száz jelmezzel és impozáns díszlettel rendelkező zenés produkció. Keresztes Attila szerint az élő előadás élményét a 4 dimenziós mozi sem pótolhatja majd.