A hagyományból nem lehet kinőni

„A csoport elég nehezen indult. Isten nyugtassa, nagyanyám volt az a személy, aki mindenáron rám akarta beszélni ezt a betlehemezést. Egy kicsit féltünk, mert előttünk volt még egy betlehemező csoport, de aztán vagy 4–5 évig kimaradt a faluban a szokás. Nehéz volt összeszedni az embereket, mert négy napon keresztül menni nagy hidegben – mínusz 20, 25, 30 Celsius-fokban –, nem mindenki vállalja. 2001-ben sikerült találni 11 olyan embert, akik azt mondták, hogy próbáljuk meg, lássuk, mi lesz belőle. Három hét alatt tanultuk be, nagymamámnak jártunk a házához, az ő szobájában próbáltunk minden nap, ő tanította be az énekeket is” – emlékszik vissza a kezdetekre a csoport vezetője, Gábor Dénes.

A csinódi származású Póra Fodor Katalin, Dénes nagymamája egy gyimesi betlehemest tanított be a fiataloknak, amelynek nem volt ugyan meg a szövege, de ő leírta minden szereplőnek emlékezetből: a királynak, Józsefnek, Máriának, a négy pásztornak, az angyaloknak és a két katonának. Ezzel a betlehemessel járta a falut az első néhány évben a szentkirályi csoport. „Nagymamám például sokat mesélt arról, hogy volt egy úgynevezett Hamvas nevű szereplő is, annak az volt a szerepe, hogy bohózatokat csinált. Például egy harisnyát megtöltött hamuval, és az utcán járókat azzal érintgette. Én ezt soha nem mertem visszahozni és beletenni, mert féltem, hogy nem bírják meg az emberek ezt a vicces oldalát. Sőt, román szöveg is elég sok volt benne, ezt is megpróbáltam kicsit lecsökkenteni. Ahogy utánaolvastam és nagymama is magyarázta, mivel egyre több román pásztor került a vidékre, így került bele, ezzel nem tudom, hogy kicsúfolni akarták-e, vagy mi, de volt egy ilyen, hogy a román szövegeket tették be a pásztorokhoz” – mondta el a csoportvezető.

Akárcsak kezdetben, most is 11 szereplővel működik a csoport, igaz, időközben cserélődtek az emberek. Az eredeti felállásból ketten vannak a jelenlegi betlehemezők között. Gábor Dénes elmondta, már a második évben változott a felállás, mert volt, aki megunta, más azt mondta, hogy nem fagyoskodik. Az is közrejátszott, hogy első évben a falubeliek közül sokan nem fogadták őket szívesen, olyanok is voltak, akik be sem engedték a házukba, azzal érvelve, hogy sokan vannak, és ne tapodjanak be. „Ezért az első két évben volt is egy olyan, hogy azt mondtam, feladom. Szerencsére akkor még élt nagymamám, és ő biztatott, hogy próbáljam még meg, szedjek össze valakiket, és sikerült ismét új embereket találni. Igaz, hogy kellett három-négy hét is, hogy be tudjuk újra tanulni” – mesélte Dénes, akit egyre jobban kezdett érdekelni a betlehemezés hagyománya, mind többet olvasott utána, majd Orbán Balázs gyűjtésében találta meg a csíki betlehemest, amivel az utóbbi 3–4 évben járnak. „Most olyan nagy szerencsém van, mert egy nagyon jó csapatom került. Táncot is oktatok Hozó Leventével együtt Szentkirályon, aki szintén a betlehemező csoport tagja, és a tánccsoportból tudom most pótolni az embereket, és így jobban is hallgatnak rám, könnyebben be tudjuk tanulni. Eléggé fiatal csoportunk van most jelenleg, ahogy utánaolvastam, régebb ezt házas emberek csinálták. Nálunk volt olyan, aki azt mondta, hogy azért marad ki, mert úgy érzi, ő ebből kinőtt. Ebből végül is nem lehet kinőni, sőt az egész hagyományból nem lehet kinőni” – véli Gábor Dénes csoportvezető, aki négy éve hivatásos táncos a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttesnél, a betlehemes csoporttal a király szerepében járja a házakat.

A szentkirályi betlehemes csoport tagjai külön születésnapi ajándékként könyvelik el, hogy idén a Debreceni Művelődési Központ által, a 21. Kárpát-medencei Betlehemes Találkozón való részvételre kiírt pályázatra benyújtott anyagukat sikeresen bírálták el. „Ez volt az álmuk tíz év óta, hogy kijussanak az anyaországba, és ott is bemutathassák a betlehemesüket. Ebből az alkalomból testvértelepüléseinkre is ellátogattunk: Igalba, Bárdudvarnokra, Berekfürdőre, Kaposvárra, Dombóvárra, Hajdúnánásra és persze Debrecenbe. Nagy szerepe volt Székely Ernő polgármester támogatásának abban, hogy lehetővé vált ezeken a testvértelepüléseken is a csíkszentkirályi betlehemest bemutatni nagy sikerrel” – mondta el Gál Mária, a csíkszentkirályi polgármesteri hivatal kulturális referense. A debreceni betlehemes találkozón öt országból összesen 34 csapat vett részt, közel 430 résztvevővel. Amint arról a kulturális referens beszámolt, nagy sikere volt a szentkirályi csapatnak, a rendezvény fővédnöke, dr. Tömöry Márta külön gratulált nekik és biztatta őket, hogy ezentúl is pályázzanak, mert több mint bizonyos, hogy kapnak majd még meghívást erre a találkozóra. „Maratoninak mondható ez az egész körutunk, mert négy nap alatt hét helységben 11 alkalommal lépett fel a csoport, több mint 2000 kilométert utaztunk, fárasztó volt, de nagyon színvonalas fellépéseket tudhatunk magunk mögött, és úgy érzem, hogy az adventi felkészülésre nagyszerű alkalom volt” – összegezte Mária a magyarországi turnét.

Hazatérve a betlehemes csoport különböző helyeken, így a csíkszeredai Mikó-vár előtt a hagyományos székely termékek karácsonyi vására keretében, valamint Székelyudvarhelyen is bemutatta a betlehemest. Viszont, ami a legfontosabb, hogy tíz éven keresztül, karácsony után négy napig Szentkirályon próbáltak meg minél több háznál bejelentkezni – osztotta meg velünk a csoportvezető: „Azt jelenti, hogy napi 10 házhoz látogattunk el, a tavaly döntöttük meg a rekordot, hisz 14 családhoz sikerült bemenni egy nap. Ezt nagyon fontosnak tartom, hogy kicsit betapodunk, és nem érdekli azt a családot, hogy 11 embert beenged, még bejön hozzá öt-hat szomszéd, közösen megnézik, együtt vagyunk, együtt vannak, és látom, hogy kicsit elgondolkoznak. A komolyabb részén elgondolkoznak, a pásztoroknál, a mókán, ott látszik, hogy mosolyt tudunk varázsolni, és látom azt, hogy tudunk egy karácsonyi hangulatot adni ezzel a négy nappal az embereknek. Egyre inkább szükségük van erre, mert mindenki gürcöl, hogy valahogy jöjjön ki a napi betevő, és nem nagyon érdekli semmi más. Minket hála Istennek most már szívesen fogadnak, és ezért érdemes négy napig fagyoskodjunk. Sokszor van, hogy este a csapat meg van fázva, és kérik, hogy másnap reggel ne menjünk, de mondom nekik, hogy éjjel megmelegedünk, és reggel folytatjuk. És hála Istennek, sikerül napról napra erőt kapjunk és megcsináljuk. Nagyon örvendek és büszke vagyok minden egyes fiatalra, aki a betlehemező csoportba jár, mert úgy néz ki, hogy ezekben van egy olyan energia, egy olyan elhatározás, hogy meg akarom csinálni, és nem kell erőltessem őket, már júliusban kérdezik, mikor fogunk neki. Amire még nagyon büszke vagyok, hogy mindig támogatók nélkül tudtunk működni, szerintem attól is maradt meg a varázsa, mert úgy tartom, nem lehet egy faluban valakit kényszeríteni, hogy egy hagyományt őrizzen, mert abból nem lesz semmi. Ezért nem is nagyon szeretném, ha valaki átvenné. Csíkszentkirályról is a fiatalok azok, akik felvállalják, mert olyanok. Mindenki látom, hogy szívből csinálja, érdekli, és ez az, ami erőt ad és adott évről évre, hogy ezt tényleg érdemes folytatni!”