A fényképész élete a hobbija

– Mikor kezdtél el komolyabban foglalkozni a fényképezéssel?

– 2008 augusztusában kezdtem el fényképezni, akkor egy egyszerű géppel kezdtem tájképeket fotózni. Először a naplementével kezdtem, majd virágokat fotóztam. Láttam, hogy jól sikerültek a képek, és folytattam. 2009 elején vettem az első tükörreflexes fényképezőgépemet. Azután naponta jártam fotózni, a városi parkban minden fát, madarat kívülről ismertem. Iskola vagy ebéd után mindig mentem a parkba fényképezni. Így nagyjából fél évig mindennap ott gyakoroltam.

– Most már pénzt is kapsz munkáidért, mikor kértek fel először?

– Júniusban lesz három éve, hogy elindítottam a honlapomat, a dragosasaftei.ro-t, és felraktam oda képeimet, hogy az emberek megismerjék munkáimat. Nagyjából 2011-ig nehéz volt, hiszen a közönség nem tudta, hogy s mint dolgozom. Idővel egyre többet megtudtam a fényképezésről, Dávid Botond tanított sokat, és végül 2010 végén kaptam először pénzt fotóimért. Nagyjából akkor kezdtem a Székelyudvarhelyi KC kézilabdacsapatának mérkőzésein is fotózni. Eleinte csak az szkc.ro oldalnak készítettem a képeket, majd én lettem a klub hivatalos fotósa. A teremlabdarúgó-mérkőzéseken is szoktam fotózni, a képeket a helyi újságoknak készítem vagy az országos napilapoknak, attól függ, honnan keresnek fel.

– Az országos médiában hol jelentek meg képeid?

– A két nagy sportújságban, a ProSportban és a Gazeta Sporturilorban több is, az Adevărul pedig két képemet publikálta. Most decemberben indult a Photo Magazine-nel való együttműködésem, ahol már egy cikkem is megjelent a makrófotózásról, a következő a repülőgépből való fényképezésről fog szólni.

– Többek között te indítottad el az Erdély felett repülve projektet. Mi sarkallt erre?

– Tavaly augusztusban döntöttem el, hogy repülőgépből is szeretnék fotózni. Megkerestem egy brassói repülőklubot, elmondtam nekik ötletemet. Mivel nem olcsó a repülés, itt is csak együttműködésről lehetett szó: ők biztosítják a repülésemet, én pedig készítem a fotókat. Első repülésünk Brassó környékén volt, a Fogarasi-havasok és a Bucsecs-hegység felett. Földet érés után láttuk, hogy nagyon jól sikerültek a képek, különböző blogokon kezdtek róluk beszélni az emberek, így folytattuk a repüléseket, több partnert is bevonva. Októberben indult  hivatalosan az Erdély felett repülve projektünk, ami egy év alatt 10 fotózással egybekötött repülést foglal magában Erdély felett. Következik Hargita megye, Székelyudvarhelyt beleértve, majd Kovászna, Maros, Beszterce-Naszód, Máramaros, Arad, Fehér megyék. Repülések közben akár 500 méterre is leereszkedünk, persze, ahol biztonságosan lehet majd fotózni. A képeket a www.zborpestetransilvania.ro oldalon fogjuk közzétenni. Az első repülés után több mint 20 cikket közöltünk.

– Két könyvet is publikáltál, mikor érkezik a következő?

– Így van, eddig két könyvem jelent meg a fotózásról. Blogomon eleinte különböző útmutatókat tettem közzé, a látogatók pedig olvasták. Ezután összeraktam ezeket egy ingyenesen letölthető e-bookba, majd újabb elektronikus könyv következett, melyben 25 más útmutató kapott helyet. Ezután adtam ki a könyvet, az ötlet nem teljesen az enyém volt, egy blogger támogatott ebben. A kiadó vezetője az ő blogján talált meg, majd felkeresett, hogy adjuk ki a könyvemet. Első könyvem, az Első tíz lépés a digitális fényképezésben 2010 decemberében jelent meg románul. Nagy sikere lett, mivel egyszerű, érthető nyelven volt megírva, mondhatni amatőrtől amatőrnek szólt, az embereknek pedig ez nagyon tetszett. Tavaly márciusban jelent meg második könyvem, ami a termékfotózásról szól. Jelenleg a sportesemények fotózásáról szóló könyvemet készítjük elő. Ez több időt vesz igénybe, hiszen a sportágakat másképp kell fotózni, valószínűleg idén nyáron fog megjelenni. Nagyon nehezen tudtam megszokni a sportfotózást, hiszen itt az események sokkal gyorsabban történnek. Ahhoz, hogy jó képeket készíts, nagyon jól kell ismerned az adott sportágat. Például a kézilabdában közel fél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megtudjam, mi miként működik, a szélsők mikor ugranak fel stb.. Két és fél év alatt közel 10 000 kézilabdás képet készítettem.

– Nehezebb sportot fotózni?

– Nem mondanám, hogy nehezebb. Például a makrófotózásnál nehezen tudod megörökíteni a bogarat, a portréfotózásnál elkapni azt az arckifejezést, amit szeretnél, a sportban pedig eltalálni, amikor felugrik a sportoló. Mindenhol rengeteg gyakorlat szükséges.

– Még nagyon fiatal vagy, amikor felkeresnek egy munkával, miként viszonyulnak hozzád?

– Amikor megkeresnek telefonon, és megbeszéljük a közös projektet, még nem tudják az életkoromat. Sokkal többnek gondolnak, de amikor megtudják, hogy csak 18 éves vagyok, kicsit meglepődnek, de meg is becsülnek.

– Versenyeken vettél már részt?

– 2010 decemberében, a Székelyudvarhelyen rendezett repülőlámpás-eregetés alkalmával több fotót is készítettem, melyekből egyet beküldtem az amerikai The Boston Globe fotós oldalra, a The Big Picture által meghirdetett versenyre. A világ minden pontjáról küldtek be fotót, közel 10 000 kép érkezett, a zsűri pedig 40-et választott ki, köztük az enyémet. Erre az eredményemre vagyok a legbüszkébb.

– Három és fél éve fotózol, hány képet készítettél eddig?

– A régi gépemmel kábé 90 000 képet készítettem, az új géppel nagyjából 60 000-et, tehát úgy 150 000 képnél járok. Blogomon körülbelül 8000 képem van fenn.

– Továbbtanulás?

– Bukarestben marketing szakon akarom folytatni, hogy össze tudjam kötni a kellemest a hasznossal.

– Miért nem fotózással kapcsolatosan tanulsz tovább?

– Én úgy érzem, hogy nem kell ahhoz egyetemet végezni, hogy jó fotós legyél. Ez művészet, szenvedély. A diploma persze segít, de én más területen szeretnék továbbtanulni, és párhuzamosan fotózni.

– A fotózás melyik része tetszik legjobban?

– Eleinte imádtam a makrót, de ahhoz sok idő kellett, hogy igazán megtanuljam. Képriportot is nagyon szeretek készíteni, hogy megtudd az emberek történetét. Meg persze az események fotózása is, hiszen akkor a történet kellős közepében vagy.

– Foglalkoztál már erotikus fotózással is?

– Igen, készítettem már ilyen témájú képeket is. Nagyon-nagyon művészi fotózás ez, de a jó kép sok mindentől függ. Egy meztelen emberről készült fotó lehet erotikus, sőt akár pornó tartalmú is, de lehet nagyon művészi is, ami az emberi szemnek nagyon kellemes lehet. Stúdió nélkül ezeket elkészíteni nagyon nehéz.

– A fényképezés az egyik legdrágább hobbi. Te hogy gondolod?

– Így van. Rengetegbe kerül a felszerelés. Szinte mindent, amit keresel, be kell fektetni a felszerelésbe.

– Szüleid hogyan viszonyulnak a hobbidhoz?

– Százszázalékosan mellettem vannak. Boldogok, hogy sikeres projektjeim vannak, és örülnek annak is, hogy nagyjából önellátó lettem. Rengeteget számít a támogatásuk.

– Idén érettségizel, mennyire befolyásolja a fotózás a tanulásodat?

– Hát eléggé, mivel délutánig iskolában vagyok, majd nyakamba akasztom a gépet, és megyek fotózni. A fényképezéssel este 8–9-kor végzek, majd jön a tanulás. Szóval sűrű a programom, de nem panaszkodom. Az érettségire már tavaly elkezdtem tanulni, így nem félek annyira.