
Kovács J. Attila Keresztúron töltötte gyerekkorát, és ezek az évek alapozták meg táji ismereteit
Fotó: Forrás: Kovács J. Attila
Botanikai leírás, helytörténet, de helyet kapott benne a lakosság és gazdálkodás bemutatása, valamint emlékezés a települések nevezetes szülötteire. Kovács J. Attila Székelykeresztúr vidékének növényzeti öröksége című könyvéről is olvashatnak a Székelyhon napilap pénteki Liget mellékletében.
2020. február 28., 12:212020. február 28., 12:21
Noha Marosvásárhelyen született, tulajdonképpeni szülőföldje Székelykeresztúr, felmenői is mind innen származnak. Kovács J. Attila Keresztúron töltötte gyerekkorát, és ezek az évek alapozták meg táji ismereteit, honismereti buzgóságát, kötődését az erdő-mező világa iránt.
„Tanulmányaim és a munka révén elkerültem otthonról, de kutatásaim kiterjedtek az egész Kárpát-medence területére, így később is rendszeresen visszajártam, és állandó kapcsolatban voltam az otthoniakkal. Jelenleg is, munkám és életvitel szerint, nyáron ott vagyok otthon Erdélyben, Székelyföldön és Keresztúr vidékén, Rugonfalván” – mondta.
A jelenleg Magyarországon élő biológus a kutatások mellett, különösen a rendszerváltás óta, számos terepgyakorlatot vezetett, a Kárpát-medence, Erdély, Székelyföld és Székelykeresztúr vidékének bejárásával.
Olvassák el a teljes cikket a Liget mellékletben.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!