Suttogások és sikolyok – évtizedes sikertörténet a kolozsvári színpadon. Nyerj rá jegyet te is!

– vallotta a bemutató előtt a rendező.

A történet magvát négy nő alkotja: egy haldokló és annak nővérei, valamint a szolgáló. És ott van mindenek és mindenki felett Bergman (Bogdán Zsolt újabb zseniális alakításában), aki rendezőként uralkodik a történeten. A hölgyek tulajdonképpen két szerepet is játszanak: a „civil színésznőket”, akik a forgatáson dolgoznak, és a filmben feltűnő figurákat egyaránt. Bogdán is több szerepbe bújik bele, hiszen a rendezőn kívül ő játssza a produkció összes többi férfiszerepét is. Ami nem kis teljesítmény… 

és nagyjából elmesélik neki, mit fog látni. (A papucs nem valami arisztokrata beütés: ahhoz, hogy helyet foglaljon, a közönségnek át kell vonulnia a játéktéren). Miután leültünk, amolyan forgatási próbára csöppenünk be, ahol a kolozsváriak által alakított svéd színésznők azt szeretnék tudni, mit és miért kell tegyenek, miközben szemünk előtt lejátsszák Bergman filmjét. (Az előadás után a néző óhatatlan kényszert érez, hogy megnézze a svéd zseni eredeti művét. Főleg, hogy a film utolsó jeleneteit is levetítik az előadás végén). 

„Filmrendezőnek lenni néha különös boldogság. Soha el nem próbált arckifejezés születik egy pillanatban, és a felvevőgép rögzíti ezt a kifejezést. Ma pontosan ez történt. A kamera rögzítette ezt a pillanatot. A fájdalom néhány másodpercre megjelent, és a filmszalag elfogta a pillanatot. Ilyenkor úgy érzem, hogy nem volt hiábavaló a munkám. Talán ezekért a röpke pillanatokért élek. Akár a gyöngyhalász” – vallotta Ingmar Bergman filmjének megszületésékekor.

elképzelni, hogyan válik a színpadi fikció valósággá, megfejteni az egyik legnagyobb rendező és négy kiváló színésznő alkotásának titkát.

A Suttogások és sikolyokkal Şerban (ismét) olyan előadást hozott létre, amiről nehezen lehet – pontosabban értelmetlen – beszélni. Ezt látni kell. A képi világát, a hangulatát, a színészek alakítását – öt nő és egy férfi – egyetlen kritikus sem tudná hűen megfogalmazni, a szavak semmit sem jelentenek Şerban alkotása mellett.