Népmesei regény egy vérzivataros évszázadból

az erdélyi, székelyföldi köznépi viszonyok közepette, átitatva bőségesen a korról ismert tudásunkkal.

Finomak a francia vagy olasz konyha remekei is, de egy jó csángó pörcös túrós puliszkának vagy az igazi, cserépedényben megfőtt töltött káposztának nincs párja. Nem is lehet. Így vagyunk a történelmi örökségünkkel, vérzivataros évszázadaink eseményeivel, társadalmi folyamataival és azokkal a személyekkel, akik miatt ma még mindig itt és így vagyunk.

Nagy, klasszikus erdélyi történelmi regényeink szerzői (még Jókai korából Kemény Zsigmond, később Kós Károly vagy Makkai Sándor, majd a század második felében Szilágyi István és mások) ugyanezzel a módszerrel dolgoztak, fikciót építettek be adott történelmi korokba – nem történelemkönyveket írtak, hanem olyan könyveket, amelyekben a hétköznapi történelem jelent meg.

A történet szerint a könyvárus Margit és a székelyudvarhelyi, de messze földön tanult diák, Máté Debrecenben találkoznak, onnan indulnak együtt Székelyföldre – útközben pedig nemcsak peregnek az események mellettük, hanem egyre jobban belesodródnak ők is az akkori Erdély, illetve Székelyföld társadalmi-politikai történéseibe, a szerző az akkori események szereplőivé teszi őket. Nem volt egy könnyű időszak az sem, hiszen jelzett század hatvanas éveiben, Mária Terézia uralkodása alatt bizony rendszeres volt az erőszakos katonatoborzás (az említett 1764-es Siculicidiumnak is ez volt az előzménye), igen sok volt a vita és harcoskodás Székelyföldön a katolikusok és a reformátusok között. Ezek a tudnivalók mindegyre előjönnek a regényből,

Nemcsak történelem és fikció, hanem egyfajta írott „road movie”, illetve kultúrtörténeti kalandozás is. Hogy csak egy példát említsek, fiktív, de hiteles leírás van arról, hogy Marosvásárhelyen a vásárban hogyan „toboroztak” katonákat ingyen mért borral, verbunkos tánccal, illetve kötéllel, erőszakkal. Ugyancsak hiteles leírás-részek és történetek vannak az akkori Székelyudvarhely felekezeti viszonyairól, illetve Csíksomlyó mindennapjairól.

– akárcsak a mi életünkben mondjuk az 1980-as években.

Nagy fordulatok, csavarok, a „nem lehet letenni” közhely-mondatot az olvasóból kiváltó történések nincsenek a regényben, de hát mindenkinek más és más lesz az olvasmányélménye. Úgy vélem, ezzel a könyvvel igen sok székelyföldi olvasó fog megismerkedni és külön tudja választani a valóságot a fikciótól, bár néha elég nehéz. Mert akár pontosan így is történhetett volna.

(Kozma Mária: A harmadik lélek szabad. 391 oldal, Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2020)