Kurázsi mama, avagy egy anya háborúja

Talán a háborúban tapasztalt borzalmak miatt is Brecht egy idő után egyre komolyabban kezdett érdeklődni a marxizmus iránt. Karl Marx A tőke című művének elolvasása után még egy marxista szemináriumot is elvégzett. Kommunistának vallotta magát, és művészetét is a proletariátus szolgálatába kívánta állítani.

A Kurázsi mama című drámai krónikát a második világháború kitörésekor, 1939-ben írta svédországi száműzetésében. A háború – az egész Európát behálózó, nyomorba döntő háború – témája 1939-ben természetesen közvetlenül is időszerű volt, nemcsak az elvont példázat szintjén. Mint sok írónak, Brechtnek is menekülnie kellett Németországból a nácizmus elől, Hitler hatalomra kerülésekor. A német fasizmus háborújának küszöbén Brecht jellegzetesen nemzeti tárgyat választott: a harmincéves háborút idézte fel, a németség elnyomorodásának ősi forrását. A darab nagyon fontos szerepet töltött be az író életében. Olyan társadalmi problémákkal foglalkozik, amelyek a mai társadalmunkra is jellemzőek.

Egy anya veszte

Az előadás rendezője, az 1964-ben született Armin Petras Németország egyik legfontosabb színházi alkotója. A berlini Maxim Gorkij Színház és a stuttgarti Schauspiel igazgatója volt, ezúttal a kolozsvári és a drezdai társulatokkal együttműködve vitte színre Brecht darabját.

Már az előadás nyitóképe is lenyűgöző: rongyos, piszkos emberek fekszenek egy emelvényen, mintegy jelképezve a háború okozta szerencsétlenségeket, az éhezést, a nélkülözést, a kilátástalanságot. Az előadás folyamán ez a tömeg, amely olykor esztelenül és céltalanul rohangál a színpadon, testesíti meg a háborút. Egy olyan harcot, amelyre Brechtnél nem lehet mentséget találni, amely mindenkoron értelmetlen, és mindig pusztán az emberek szenvedésében csúcsosodik ki. „A háborút nem csak politikusok vívják, háború van az interneten vagy a kultúrák között is, tehát Brecht szövege most is időszerű” – mondta a darabról a rendező.

A főszerepet játszó Laczó Júlia kolozsvári színészi éveinek talán legnagyobb feladatával szembesült. A művésznőnek sikerült tökéletesen azonosulnia a szereppel, rendkívül hitelesen alakítja az erős, okos, nagyon jó üzletasszonyt. Aki végül makacsságával, keménységével nem csak magának, hanem gyermekeinek is árt.

Armin Petras jó előadást hozott létre, olyan színpadi képekkel, melyek szinte festményszerűen maradnak meg emlékezetünkben. A tragikus élethelyzetekbe sikerült némi humort is becsempésznie, ami oldja a darab olykor nem éppen vidám mondanivalóját.