
A művet a korábban Budapesten és Marosvásárhelyen bemutatott Bartókék Bécsben - Katonadalok, 1918 című előadás inspirálta
Fotó: Szigligeti Színház
A Nagyvárad Táncegyüttes február 21-én mutatja be a Katonaének című tánckompozíciót. A darab rendezője Mihályi Gábor, Harangozó Gyula-díjas koreográfus, zenei szerkesztője pedig Kelemen László, zeneszerző.
2020. február 19., 17:072020. február 19., 17:07
2020. február 19., 17:082020. február 19., 17:08
A Nagyvárad Táncegyüttes Katonaének című táncszínházi bemutatóját pénteken a nagyváradi Szigligeti Színházban tartják, tudósít közleményében a Hagyományok Háza. A művet a korábban Budapesten és Marosvásárhelyen bemutatott Bartókék Bécsben – Katonadalok, 1918 című előadás inspirálta. Az előadást Mihályi Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes vezetője rendezi, a zenei összeállítás Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatójának a munkája.
„A 20. század, de hazánk szinte teljes történelme, a háborúk sorozataként is leírható.
Döntő módon a nő, a feleség, a kedves, a szerető, az »elhagyott« szempontjából teszi ezt. A műsor végső kicsengése nem tragikus, de nem is kínál feloldozást. Talán keserédes, mint az élet, ahol a napfény mellett mindig ott az árnyék is” – vázolta a koreográfus-rendező a színmű koncepcióját.
Az előadásra való felkészülés egyben egy figyelemreméltó együttműködés eredménye, s a Táncegyüttes technikai tudását is gazdagítja. A próbákon a Magyar Állami Népi Együttes négy fiatal táncosa is segítette a koreográfus-rendező munkáját.
A próbákon a Magyar Állami Népi Együttes négy fiatal táncosa is segítette a koreográfus-rendező munkáját
Fotó: Szigligeti Színház
„A darab a hét párból álló tánckarunkat nagy feladat elé állította, a próbák – nagyobb megszakításokkal – szeptembertől folytak, s az intenzívebb munka pedig január-februárra esett. Az együttes majd’ két évtizedes pályafutása során mindig nyitott volt az új megoldásokra: több formanyelvet is kipróbáltunk, ebbe beletartozott a kortárs tánc, és a »fizikai színházhoz«közelítő produkció is. A tolerancia jellemzi az együttes tagjait, de természetesen van egy kör, akikhez a néptánc áll közelebb.
Személy szerint nagyon örülök az erőteljes témának, s itt nem a háborúra gondolok: előadásához a tánctechnika nem elegendő, a belső érzések kifejezése is szükséges. Az előadás színházi jellege meghatározó, mélyen hathat a nézők lelkére: a táncos hatás mellett teátrumi élményhez is jut” – foglalta össze a bemutató előtti munkát Szabó Enikő-Ágnes, a Nagyvárad Táncegyüttes tánckarvezetője, aki immár tizenegyedik évadját tölti az együttesben.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!