Időmozaikok a Vigadóban: kontrasztos hatások, egymásra épülő rétegek

– Mikor kezdett el festészettel foglalkozni, miért ezt a hivatást választotta?

– Gyerekkorom óta szenvedélyesen rajzoltam. Gimnazista éveim alatt, a nagyváradi Szent László Római Katolikus Gimnáziumban felfedeztem egy önképző kör varázsát, ahová heti rendszerességgel jártam. Ezt követően mélyebben is elmerültem a képzőművészet világában és Bölöni Vilmos grafikus, díszlettervező irányításával kezdtem el komolyabban rajzolni tanulni. Az ő ösztönzésére érett meg bennem a döntés, hogy Kolozsvárra felvételizzek. Innentől kezdve már nem volt visszaút, a művészet magával ragadott, és elindultam egy olyan úton, amely teljesen elkötelezetté tett.

– Fel tudná idézni az első rajzolós emlékeit? Vannak-e a gyermekkorból megőrzött rajzai?

– Azon kívül, hogy a füzeteim lapjai mindig tele voltak rajzokkal, és hogy az iskolában rendszeresen engem kértek meg különböző projektek megrajzolására, nem igazán emlékszem konkrét élményekre. Azonban megvannak azok a rajzaim is, amelyeket az óvodai éveimből őrzött meg az idős óvónőm, és nagy örömömre átadott nekem, miután felvételt nyertem a képzőművészeti egyetemre. Ezeket a rajzokat azóta is nagy becsben tartom, igazi kincs számomra, mondhatni, hogy egy mozaikdarab a gyermeki énemből.

– Mikor alakult ki, miként talált rá az egyéni stílusára?

– A kialakult művészi nyelv, kifejezésmód nem egy adott pillanatban születik meg, hanem fokozatosan alakul ki az évek során. Kezdetben sokat kísérleteztem különböző technikákkal, színekkel és anyagokkal, miközben természetesen inspirálódtam, tanultam más művészektől is. Idővel azonban egyre inkább ráéreztem arra, hogy milyen vizuális elemek és témák fejezik ki legjobban a belső világomat. Azt hiszem, hogy nem is egy végleges stílusról van szó, hanem egy folyamatosan változó, organikus folyamatról, amelyben mindig van lehetőség új felfedezésekre és fejlődésre.

– Hogyan választ témát, mi ad ihletet az alkotáshoz?

– Általában elmondhatom magamról, hogy szeretek nyitott szemmel járni a világban, mert a körülöttem lévő tárgyakból, történetekből, információkból inspirálódva alkotom meg a képzeletbeli világomat.

– Rendhagyó az anyagválasztása, többnyire fára alkot. A kontrasztos, erős színek is megjelennek. Mi áll emögött?

– Igen, festményeimet többnyire egyedi formájú fákra festem, amelyek nem keretbe szorítják, hanem inkább kiegészítik a kompozíciót. Mivel a megszokott, négyzet alakú vásznat nagyon nehéz a saját képzeletvilágomnak megfelelően formálni, ezért sokszor szabálytalan alakú falemezekre festek, amelyeket kedvem szerint fúrok, faragok. Az elmúlt időben csakis fára és általában újrahasznosított fára festem a történeteimet, akrilfestéket használok, de nevezhetjük vegyes technikának is, hiszen sok minden rákerül a „vásznamra”. Gyakran vésem a fát, vagy relief pasztával domborítom, aranylapot, aranyfestéket, színes papírt, mozaikot, gombokat ragasztok rájuk, vagyis bármi rákerülhet, amiről úgy gondolom, hogy segíti a kompozíciót, hangsúlyozza a történetet.

– Hosszabb ideig élt az Egyesült Államokban. Mit jelentett pályája szempontjából az ottani kitérő?

– Az Egyesült Államokban eltöltött 14 év hatalmas hatással volt a művészi pályámra és fejlődésemre. Az ottani időszak alatt rendszeresen részt vettem csoportos kiállításokon és egyéni tárlatokon, amelyek lehetőséget adtak arra, hogy szélesebb közönséghez jussanak el a munkáim, és hogy párbeszédet folytathassak más alkotókkal. Az amerikai művészeti közeg dinamikus és sokszínű, és ennek részeként én is gazdagodhattam új perspektívákkal, inspirációkkal, valamint egy támogató művészközösség tagjává válhattam. A nemzetközi környezet és a kulturális sokféleség hatással volt a művészetemre, segített nyitottabbá válni új technikákra, kifejezésmódokra. Az ott szerzett tapasztalatok és kapcsolatok a mai napig meghatározzák a látásmódomat és a művészi megközelítésemet.

– Milyen képzőművészeti alkotásokat találunk az otthonában?

– Természetesen, miután befejezek egy festményt, az azonnal felkerül a falra egy régebbi festmény helyére, amelyet már eleget nézegettem, amelyiknek már minden porcikájával megbarátkoztam.